Vélemény és vita
Kézműves fuvar
Egy kilométer tizenötezer, vittelek hármat, az kerekítve het-ven-ez-er. Nem Mucsajröcsögén fogtál kocsit, kispajtás, ez Budapest.
Mit makogsz itt nekem angolul? Úgysem értem! Nem hét, hanem hetvenezer kistáska! Nem tudom, mire vagy kíváncsi, de elárulom neked: egy kilométer tizenötezer, vittelek hármat, az kerekítve het-ven-ez-er. Világos? Nem Mucsajröcsögén fogtál kocsit, kispajtás, ez itt Budapest, érted? Ez egy világváros, amígó! Mi az, hogy túmáccs, mi? Túmáccs, az anyád keservit, Béla, Zsozsó brékó, brékó, problémás utas a Thököly–Stefi korneren, gyertek, magyarázzuk el a szabályokat ezeknek a retek turistáknak!
Minden érzékszervünket elkényezteti az örvendetes kézműves-forradalom, az újraértelmezett, újrafelfedezett gasztronómiai csodáktól, különféle italoktól szépen dagad a magyar és az idetévedő külhoni illetőségű állampolgár. Azt azonban csak az igazán vájtfülű, -szemű, -nyelvű, mindenre fogékony gourmand-ok tudhatják, hogy ez a forradalom nem teljes egészében a huszonegyedik század jelensége, itt volt ez már a keserűen méla szocializmusban, negyven-ötven évvel ezelőtt is, sőt a világmegváltó jellegétől alaposan megszabadított rendszerváltoztatásban is létezett a fővárosban olyan, hogy kézműves termék, amelynek fénye ma is változatlanul ragyog. Nem voltak nehéz időszakai, az iparág szereplői folyamatos színvonalon szolgálják ki ügyfeleiket. Ők a budapesti taxisok. Vagy egy részük. Persze, tisztelet a kivételnek.
Megkockáztatom, hogy egy külföldi pár hétfő hajnali, zuglói összeverésének ügye legfeljebb valami tutyimutyi módon tisztázódhat csak, a kézművesek közül hárman-négyen ütötték-rúgták a flaszteron fekvő brit férfit és amerikai barátnőjét, további egy tucat kézműves pedig szurkolva biztatta a derék kollégákat, miközben egy szemtanú szerint kocsijaikkal elállták az éjszaka is forgalmas kereszteződést. Harcosok Klubja, 2016. 09. 12., élő közvetítés Budapestről.
A rendőrkapitányság kőhajításnyira, huszonkét perc alatt a helyszínre is száguldanak a derék járőrök, de már csak az összevert párt találják ott. Kovács 113. főtörzs talán meg is kérdezte a megvert, zokogó, reszkető nőt, hogy: fázogatunk, fázogatunk? Aztán a hírek szerint az adatok és elérhetőségek felvétele után sem engedte tovább szállására – ez talán valami szakmai etikett. Gondolom még jó ideig az adatgyűjtés foganatosítására kerül sor, addig a vizsgálat érdekei miatt nem áll módjukban... Pedig Budapest más részeihez hasonlóan, a tetthelyen is egymást érik a térfigyelő kamerák, csak hát az adatvédelmi okok, ugye.
Lapunk megkeresésére a taxisszövetség vezetője elhatárolódik. Minden ilyesmitől. Engedély nélküli hiénák voltak? – kérdezem, mert azt hittem, ez lesz az első reflexválasza, de azt mondja, elhatárolódik. Ő is, meg mindenki más is a szövetségnél. Ezzel meg is van a megoldás a jelenségre, előttem pedig derengeni kezd, hogy ez a kézműves hozzáállás a társadalmi gondok sokaságán segíthetne. Én társadalmi munkában szívesen lennék OKJ-s képzéssel rendelkező elhatárolódó. Ezzel le lehetne zárni az olyan, hosszas vitákhoz vezető kérdések sorát, hogy miért képtelenek évtizedek óta kiebrudalni egy európai világváros vezetői és hatóságai Budapestről néhány tucat köztörvényes bűnözőt, aki a könnyebb azonosítást megkönnyítendő, rikító sárga autókkal jár. És további kézműves termékekkel várja kedves ügyfeleit.
Minden érzékszervünket elkényezteti az örvendetes kézműves-forradalom, az újraértelmezett, újrafelfedezett gasztronómiai csodáktól, különféle italoktól szépen dagad a magyar és az idetévedő külhoni illetőségű állampolgár. Azt azonban csak az igazán vájtfülű, -szemű, -nyelvű, mindenre fogékony gourmand-ok tudhatják, hogy ez a forradalom nem teljes egészében a huszonegyedik század jelensége, itt volt ez már a keserűen méla szocializmusban, negyven-ötven évvel ezelőtt is, sőt a világmegváltó jellegétől alaposan megszabadított rendszerváltoztatásban is létezett a fővárosban olyan, hogy kézműves termék, amelynek fénye ma is változatlanul ragyog. Nem voltak nehéz időszakai, az iparág szereplői folyamatos színvonalon szolgálják ki ügyfeleiket. Ők a budapesti taxisok. Vagy egy részük. Persze, tisztelet a kivételnek.
Megkockáztatom, hogy egy külföldi pár hétfő hajnali, zuglói összeverésének ügye legfeljebb valami tutyimutyi módon tisztázódhat csak, a kézművesek közül hárman-négyen ütötték-rúgták a flaszteron fekvő brit férfit és amerikai barátnőjét, további egy tucat kézműves pedig szurkolva biztatta a derék kollégákat, miközben egy szemtanú szerint kocsijaikkal elállták az éjszaka is forgalmas kereszteződést. Harcosok Klubja, 2016. 09. 12., élő közvetítés Budapestről.
A rendőrkapitányság kőhajításnyira, huszonkét perc alatt a helyszínre is száguldanak a derék járőrök, de már csak az összevert párt találják ott. Kovács 113. főtörzs talán meg is kérdezte a megvert, zokogó, reszkető nőt, hogy: fázogatunk, fázogatunk? Aztán a hírek szerint az adatok és elérhetőségek felvétele után sem engedte tovább szállására – ez talán valami szakmai etikett. Gondolom még jó ideig az adatgyűjtés foganatosítására kerül sor, addig a vizsgálat érdekei miatt nem áll módjukban... Pedig Budapest más részeihez hasonlóan, a tetthelyen is egymást érik a térfigyelő kamerák, csak hát az adatvédelmi okok, ugye.
Lapunk megkeresésére a taxisszövetség vezetője elhatárolódik. Minden ilyesmitől. Engedély nélküli hiénák voltak? – kérdezem, mert azt hittem, ez lesz az első reflexválasza, de azt mondja, elhatárolódik. Ő is, meg mindenki más is a szövetségnél. Ezzel meg is van a megoldás a jelenségre, előttem pedig derengeni kezd, hogy ez a kézműves hozzáállás a társadalmi gondok sokaságán segíthetne. Én társadalmi munkában szívesen lennék OKJ-s képzéssel rendelkező elhatárolódó. Ezzel le lehetne zárni az olyan, hosszas vitákhoz vezető kérdések sorát, hogy miért képtelenek évtizedek óta kiebrudalni egy európai világváros vezetői és hatóságai Budapestről néhány tucat köztörvényes bűnözőt, aki a könnyebb azonosítást megkönnyítendő, rikító sárga autókkal jár. És további kézműves termékekkel várja kedves ügyfeleit.