Katasztrófa?

Katasztrofálisnak látják Magyarország teljesítményét a nálunk befektető német üzletemberek – ekképpen foglalta össze cikkét, pontosabban adott címet a 444.hu a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara konjunktúrafelméréséről, miszerint „Kiszámíthatatlan a kormány gazdaságpolitikája, túl nagy a korrupció, és átláthatatlanok a közbeszerzések. Közel harmaduk sajnálja, hogy Magyarországot választotta”. (Mármint a német cégek, mármint a menedzserek.)

Azért idézzük be a 444.hu összeállítását, mert ez volt talán a „legcukibb” a szóban forgó elemzés prezentálása kapcsán. Aki persze nem olvassa el alaposan a legnagyobb magyarországi bilaterális érdekképviselet és gazdasági szövetség felmérését, hanem a hírekben azt hallja, hogy soha nem volt ilyen alacsony Magyarország – mint üzleti környezet – támogatása legnagyobb befektetőink részéről, asszociálhat arra is: legszívesebben hanyatt-homlok menekülnének innen a németek, a német működő tőke képviselői. Maradjunk annyiban, hogy az igazság középen van, de ezt már le sem merem írni, még kikapok elvhű, liberális barátaimtól.

Egyfelől a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara legújabb felmérése kapcsán kiadott összegzésében vegyes képet fest, azonban a német vállalatok alapvetően jónak tartják a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét és kilátásait. Ha katasztrófa lenne, aligha jósolnának a hazánkban jelenlévő külföldi befektetők háromszázalékos gazdasági növekedést 2015-re. Másfelől a magyarországi üzleti környezet nagyjából megegyezik a régiós átlaggal, harmadrészt a nagy, exportra termelő feldolgozóipari cégek továbbra is a beruházások és a foglalkoztatás növelését tervezik.

Idetartozik persze még az is, hogy az elmúlt négy év leforgása alatt egy főre vetítve, valamint GDP-arányosan pont a német cégek hozták ide a legtöbb működő tőkét regionális összehasonlításban. Meg kell említeni azt is, hogy miközben a megkérdezett menedzserek 71 százaléka választaná újra ma hazánkat befektetési helyszínnek, és tény, hogy ez térségi összevetésben alacsony hányad, addig a fennmaradó 29 százalékuk sem pakol össze és választ magának új fejlesztési bázist. Szó se róla, bőven van mit tenni: a közigazgatás, az adóterhelés mérséklése avagy a korrupció visszaszorítása terén. De ne tegyünk már úgy, mintha ezek a tételek más európai uniós országban ne okoznának problémát.

A lényeg azonban nem is ez, hanem: a világgazdaság óvatos javulása kapcsán erősödő derűlátás olvasható ki az elemzésből, s miután az itt megtelepedett német hátterű társaságok, valamint azok beszállítói elsősorban exportra termelnek, kis, nyitott gazdaságunk ideális terep a külföldi befektetőknek. Sok-sok szempont miatt – persze még idehoznám a kulturális-történelmi örökséget is – a „katasztrofális” helyzet ellenére pont ezért maradnak nálunk a német vállalatok. Továbbá a számos adókedvezmény, az állami támogatás, az olcsó iparterület és az alacsony munkaköltség miatt is.

Ha nem is „übereli”, ám alátámasztja a magyar gazdaságpolitika megítélését az ugyancsak a héten megjelent IMF-jelentés (World Economic Outlook), amelyben a valutaalapos szakértők javítottak az idei magyar GDP-növekedési prognózison tavaszi előrejelzésükhöz képest. Cseppet sem mellesleg a legtöbb elemzés három vagy afölötti gazdasági bővüléssel számol 2015-re vonatkozóan, ami persze egy felzárkózó ország esetében nem éppen a legnagyobb csoda, de egy elvesztegetett évtized – visszaesés, megszorítások, stagnálás – után ez legalább diszkrét dübörgés.

Eközben költségvetési hiányban jók vagyunk, csakúgy, mint inflációban és kamatcsökkentésben, az adósságráta is szépen csökken, ráadásul Magyarország külső sérülékenységi mutatója hatalmasat javult.
Le sem merem írni, hogy valójában jól alakulnak és mennek a dolgok. Inkább arra leszek kíváncsi, hogy a bölcs választópolgárok miként voksolnak a javuló teljesítmény kapcsán majd 2018-ban. Ha úgy, mint 2002-ben, akkor bizony megint húsz évre kerülünk az euró bevezetésétől!