Karikás

Elvették a jó kis játékunkat, lőttek a szép napoknak – motyogta kicsiny legénylakása jógakuckójából előbújva Ágasshy Hümér, amikor a híreket böngészve kénytelen volt konstatálni, hogy mégsem lesz Budapesten olimpia. Az ötkarikás játékok megrendezésének ötlete azon kevés témák egyike volt, amelyet Hümér remek kezdeményezésnek tartott, még úgy is, hogy azt a Fidesz is támogatta. A hétpróbás puhány persze nem azért pártolta az ötletet, mert büszke lenne arra, hogy hazája fővárosára figyelt volna hetekig az emberiség jelentős része. Még csak nem is azért, mert gyémántszilárdságú elveit feladva, bármiben lepaktált volna a jelenlegi gaz hatalommal. A harmincas évei elején járó, közepesen sikertelen telefonos direktértékesítőt egészen más szempont vezérelte: az olimpia, illetve a játékokra való évtizedes felkészülés garantáltan komoly forgalmi korlátozásokkal és ebből adódó permanens közlekedési káosszal járt volna, ami hosszú időre kielégíthette volna a fiatalember rendkívüli perverzióit. Ágasshy Hümér az őt szinte mindentől óvó szülői gondoskodás ellenére frusztráltnak érezte magát, ha a gyermekkorára gondolt. Bár felmenői becsületes, egyszerű emberek, Hümérnek a Budapest közeli kisvárosban eltöltött kamasz-, majd kora felnőttkori évek alatt nem igazán sikerült férfias jelenséggé cseperednie. Ebből aztán az következett, hogy szinte mindenkit utált, aki nála sikeresebb volt a lányoknál, majd hosszas jellemfejlődés után oda jutott, hogy a skalpvadászatnál sokkal izgalmasabb mások bosszantása és feltartása.

Az olimpiai pályázat kifulladása Hümért más okból is elszomorította. Mivel két igaz barátjával – Etelközi Xavérral és Levédiay Szebasztiánnal – ultramegazöldliberális szabadon gondolkodóknak tartották magukat, kötelességüknek érezték, hogy a magyar sportolók sikerei ellen szurkoljanak, erre pedig a budapesti játékok remek alkalmat biztosítottak volna. A fiatalember meghatódva emlékezett vissza a tavalyi franciaországi futball Eb-re, amikor a három lánglelkű forradalmár végig a magyar csapat kudarcát várta. Hümérék már azt is nehezen emésztették meg, hogy a válogatott részt vehetett a tornán, de a neheze csak az-után következett. A nagyon szabadon gondolkodók még a Facebookon elsajátítható horoszkópmágiát is elsajátították, és azt alkalmazva igyekeztek rávenni Dzsudzsák cipőjének fűzőjét, hogy oldódjon ki, mielőtt szabadrúgásból rácsavarja a labdát a portugál kapura, majd elhűlve nézték, amikor az mégis a felső ficakban kötött ki. Hümérék elborzadtak a pesti Nagykörúton hömpölygő, a magyar fiúkat éltető tízezres tömeg láttán. Hülye prolik – gondolták ők hárman –, mit érthet ez a buta tömeg az igazi focihoz.

Ágasshy Hümérék már előre elképzelték, mekkora öröm lesz, amikor az olimpián Katinka úszódressze elszakad a döntő hajrájában, Áron kardja eltörik, a magyar vízipólósokat pedig nem engedi be az úszómester a Duna Arénába, mert túl kihívó a fürdőgatyájuk, és emellett másokra fröcskölik a vizet. Micsoda felemelő móka lett volna testközelből látni a sok-sok kudarcot és a töménytelen mennyiségű külföldi aranyérmet, miközben a Ligetvárosban a nyáron megismert barátaikkal két legyet üthettek volna egy csapásra, és random szervezett performance-aikkal a rengeteg Magyarországra látogató sportszerető külföldivel megismertethették volna a húgyszagú pesti ecetfák szomorú sorsát.

Mivel a forradalmárok a magyar fociválogatott tavalyi kiesését végül a horoszkópmágia hatásának könyvelték el, Hümér egy kicsit megnyugodott: a csodafegyver bevethető lesz a hamarosan kezdődő vizes-világbajnokságon is.