Vélemény és vita
Kapolcsi zsúfoltság, dörögdi lazaság
Huszonnyolc esztendeje egy kapolcsi közgazdász asszony – Harmati Ildikó – ötlete nyomán született meg a Művészetek Völgye – akkor még nem ezen a néven – nyári fesztivál
Évről évre eszünkbe jut a visszatérő vendégek nosztalgikus sóhaja: lám csak, már az unokáink is itt majszolják a sajtos-tejfölös, sült szalonnás langallót. Kapolcsot gyorsan követte Taliándörögd, majd Vigántpetend, később volt már olyan nyár is, hogy Monostorapátitól Nagyvázsonyig szélesedett a fesztivál.
Az utóbbi években sikeresen szövetkezett a Művészetek Völgyének három települése. A Dörögd és Kapolcs közötti alapvető különbség, hogy az előbbinek akkora a nyílt területe, mint a többi völgyfalué összesen. Mivel Kapolcsnak alig van földje, különféle mesterségekkel – ácsolás, asztalosság, kőművesség, szekeres- és kovácsmunka stb. – munkálkodtak, iparkodtak. Megéltek belőle a boltosok, a fuvarosok és a molnárok, a pékek és a fazekasok, még a cigány muzsikusok is.
A múlt hét egyik délutánján 35 fokra hágott a hőség. Kapolcson a sűrű tömegben sétáló bámészkodók szorongtak a forró, faszenes-grilles flekken- és kolbászsütők mellett, amíg mindezt mások Taliándörögd árnyas kertjeiben kényelmesen élvezhették az evő- és ivóhelyeken. Dörögdnek szinte határtalan terület állt és áll rendelkezésére a földektől és erdőktől a sportpályákig, az egykori lőtérig, ahol az elmúlt években kitűnő programok voltak. Az idén is eljöttek a Kaposvári Színház művészei és egyetemi hallgatói, ezúttal a művelődési házba.
Szabad téren a Nemzeti Szín-Tér néven játszók költöztek a Shakespeare-remake Globe Színházba és a Nagyszínpadra. Ez utóbbihoz újra eljött a hűséges herflikirály Ferenczi György, és vele az 1-ső Pesti Rackák, meg a kitűnő devecseri néptáncosok, akik másfél órás fergeteges műsorukkal már többször lenyűgözték a közönséget.
A hetedik éve megjelenő, Papageno nevű programfüzet immár olyan bőséges ismeretanyaggal rendelkezik, hogy úgyszólván túllépi a nézők befogadóképességét. A nyitó pénteken érkező első – városi – fecskék mindig megcsodálják a régi típusú falusi házakat, a sok évszázados felekezeti templomokat és a további védett műemlékeket. Ezeket látván hamar befészkelik magukat a frissen nyírt, üde, zöld füves kertekbe. Egy hét elteltével már mindent betéve tudnak Taliándörögdről. Legalábbis azt hiszik.
Ott lakván eszembe jutott még egy dolog. A fiatal hátizsákosok, autóbirtokosok és sátorozók többnyire páronként érkeznek ide letáborozni a gyümölcsfás, díszbokros, gyepes kertekbe, onnan járnak napközben ebédelni, kirándulni, a zenés udvarokban sörözni, borozgatni. Nem tudhatom, de azért sejtem, hogy ilyenkor szoktak a párocskák összebújni, és majd az ettől számított kilenc hónap elteltével kisbabát világra hozni. Hát csak: gyerünk, fiatalok!
Hajrá, Magyarország!