„Elöljáró elvtárs, kérek engedélyt meghunyászkodni!”
Ez mondjuk így megfelelő lenne?
Írországban győzött a melegek házasságát lehetővé tévő népszavazás. Ott, ahol Szent Patrik már az V. században megalapította az első keresztény közösséget, ahol melegnek lenni nem volt éppen szent cselekedet.
A külső és belső szervezett kampány ugyanis úgy gondolta, nagyítólencseként gyűjti össze a nap meleg sugarait, pénzt és ordinációt nem kímélve kaján módon, mintegy kísérleti terepként tekintettek Szent Patrik hazájára, és még az egereknek is kötelezővé tették, hogy a sajtot – csak melegen. A kötelezés más ügyes módon is teljesült: a csudára szabad szellemiséget tükröző multinacionális vállalatok(!) egyértelművé tették több ezer munkavállaló számára, hogy igennel kell szavazniuk (a „dolgozó népnek” kvázi fel kellett vonulnia május elsején, már csak az emelvényről integető politikai bizottság, azaz Soros György, Christine Legarde és Jean-Claude Juncker elvtársak hiányoztak), és elvárták, hogy a nép a közösségi médiában kampányoljon is, vagyis minden olyan helyen, ahol az ügyes cybergazdi leellenőrizheti, mely lakóegységek emberei mit csiviteltek hitük szerint titkosan, de a valóságban ellenőrzötten, kifigyelten, belajstromozva (tehát mintegy „szabadon”). Ha nem osztod meg Facebook-oldaladon Jocó micsodáját három dimenzióban, akkor holnaptól jön a húszszázalékos leépítés. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Budapest Pride elnevezésű és gyártási számú izét is gyakorlott kezek és elmék turbózták immáron tíznaposra, és ha nem is ömlik ez még a vízcsapból is, a talajvízben már benne van. És az ugye gyün felfelé.
Már leírni is rettenet: a „multik egyértelművé tették”.
„Velük kell tárgyalnunk, nem vitás, ők a világkormány” – szólt a megszálló marslakók parancsnoka, és megszövegezte kommünikéjét, a Föld uralkodó elitje, azaz a multik felé, ezentúl az első éjszaka jogán tárják fel feneküket a multiszexuális marslakók egyedeinek személyenként mind a tizenhat micsodája számára – mert ugye ez baráti ajándék a Földnek.
Szent Patrik, ne hagyj el!
Ezen a ponton én, mintegy véletlenül, a Puzsér gyerekkel hozakodnék most elő.
Puzsér Róbertet nyilván sokan ismerik, akik nem, azoknak meg távirati stílusban annyit mondhatok: egy tehetséges, jó íráskészségű, fantáziadús, jó felfogó képességű, bátor szóhasználatú – senki. Szó szerint senki, mert felvezetésében és előadásában mindenki skizofrén hülye, ellenben ő, no itt vagyunk bajban, mert még önmagát sem sorolja be soha sehová, ugrál mint egy mérgezett egér egyik bokorból a másikba, és ez neki éppen elég. Leírni nem lehet, mert ellentétben sok-sok más közíróval, közszereplővel, ő nem funkcionális analfabéta.
No ez a Puzsér, lájkolta a tóta-wét, másképpen nem eshetett meg, hogy összenőtt forradalmi egységben minden, ami nulla. Legalábbis az eredője. Már-már azt hitte az ember, hogy értékeket fog követni, hogy átlátja és terjeszti, rámutat az igaz valóra, hogy ez fű, az kék ég, ez meg itt a tenger, de nem, neki elő kellett rukkolni egy Bayer Zsolt-hengerléssel, mert még azt hiszik róla valahol, hogy ő „beállt a sorba”. Nem állt ő be sehová, ő kérem szépen a nagytiszteletű, önálló, ő a forrás, tessék őt figyelni, követni és ajnározni, ő ott áll az Alpok ormán és hullik belőle a…
Nemrég ledorongolta az összes kereskedelmi televíziót, erre most mit látok, „szelfit” produkál az RTL legújabb ótvarába, a „szelfibe”. Bravúros csavar.
Olyat is mondott, hogy nem szép dolog „buzizni”. Mindezt akkor, amikor a melegek világválogatottja egészpályás letámadást játszik a világ (reméljük) nagyobbik fele ellen. Mitől és kitől független akkor ez a Puzsi? Most miért kellett nekimennie Bayernak, nem mintha nem lenne szabad, vagy Zsolt egy szent tehén lenne (nem az), de mivel ez a foglalatosság fokmérő a Heti Hetes bolygólyán, ott aki nem rúg bele, nem is ember. És Puzsi most megmutatta, hogy ő bizony ember ám, ertéelebb az RTL-nél. Bilderbergék halálra röhögik magukat, mert lám, ingyenbe nyomatja az ő nótájukat, még pénzelni sem kell, még jutalomüdülést sem kell intézni neki Kuala Lumpurba.
A tények.
Bayer szóhasználata a legkiválóbb passzban és nagyszerű nyelvezettel regélte el nekünk, miért nem kell nekünk a melegek világa. Lássuk: „Lassan azért elég lesz ám ebből.” Ennyi pont elég is lenne, nem is kellene tovább ragozni. Egy normális társadalomban. De hol van itt normális társadalom? „Bár nagyon megható volt, amikor a luxemburgi miniszterelnök férjhez ment”… Talán mondanom sem kell, a miniszterelnök egy férfiú.
„…egy igazi európai azt a kérdést intézte a miniszterelnökhöz, hogy mit üzen a homokosoknak a homofóbia elleni világnapon.
Itt álljunk is meg egy pillanatra.
Álljunk meg, és mondjuk ki büszkén, boldogan: LESZARJUK A HOMOFÓBIA ELLENI VILÁGNAPOT! (…) A helyes válasz: SEMMIT SEM ÜZENEK, MERT NINCSEN HOZZÁ KÖZÖM.
De nem ezt válaszolta, így a provokáció sikeresnek bizonyult.”
És ekkor, ebben a szent pillanatban, előszökellt Puzsi a bokorból, Szent Patrikot is félrelökve, és így muzsikált: „Mit árul el valakiről, hogy ennyire képtelen disztingválni, ha meglát egy f***t?
A pszichológia ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy vagy Bayer Zsoltban, vagy valahol a környékén lennie kell egy saját szexuális vágyaival konfliktusban álló buzinak, aki addig torzította a személyiségét, míg a magyar társadalom végül megkapta ezt a sötét mágust. (…) Az Adytól ellesett teátrális pózok rabságában tobzódó Bayer immár nem egyéb, mint saját megélhetési nagyotmondásának két lábon járó karikatúrája. (…) Végül hadd köszönjem meg Bayer Zsolt penetráns polgárháborús pamfletjét…” Mi ez a teljes harci letámadás? Be akarják bizonyítani, hogy Orbánnak mennie kell?
A bizonyítás egyik klasszikus formája az ellenpróba. Próbáljuk meg bizonyítani az ellenkezőjét. Vonjuk ki a napi történésekből, államigazgatásból, rendelkezésekből, újságcikkekből, véleményekből, üdvözlő és sárba tipró kritikákból Orbánt és a kormányt és tegyük fel, holnap reggel hatkor, mind személyében, mind az egész felállásban az ellenkezője lesz igaz annak, ami ma délután 14 óra 52 perckor. Megmondom, mi marad.
A sötét, élhetetlen, hányingeres káosz. Egy világ, amiben csak elrohadni lehet. Lehet (sőt biztos) persze, hogy sokan ezt felszabadulásnak ünnepelnék, de mivel mi, elég sokan, tudjuk, hogy miféle is lenne ez a felszabadulás, és mi lenne a tartalma, az ebben való tobzódástól mentsenek meg mindnyájunkat. Nem tudják, de a táncoló „felszabadulók” is ezáltal a megmentés által maradhatnának az emberi lét innenső, normális oldalán.
A világhatalom akár tudatosan, összeesküvési partitúra szerint, akár öntudatlan alapon egyetlen dologra tör: leépíteni az emberi értékrendet, szétverni minden szakralitást, hangyává, egyetlen bollyá változtatni a Földet, hogy maguk alá gyűrhessenek mindent. Evolúciós alapon a homoszexualitást fel lehet fogni úgyis, hogy a nagy életlombik így küszöböli ki a felesleges túlnépesedést. Tehát – mondja a talpig demokrata evolúció – rendjén van a dolog. Legalábbis annyira van rendjén, mint a szortírozó tizedelő pestis, a jótékony füves pázsitot nyesegető háborús metszőolló. Vagyis sehogy. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy az evolúció során felütötte fejét a tudat, az általa gyártott etikával és erkölccsel egyetemben, a dolog természete megváltozott (hacsak eleve nem volt belé kódolva), mert az élet sokszínűségének kérdése nem kerülheti el a tudat értékítéletét.
Ez mondjuk így megfelelő lenne?
Írországban győzött a melegek házasságát lehetővé tévő népszavazás. Ott, ahol Szent Patrik már az V. században megalapította az első keresztény közösséget, ahol melegnek lenni nem volt éppen szent cselekedet.
A külső és belső szervezett kampány ugyanis úgy gondolta, nagyítólencseként gyűjti össze a nap meleg sugarait, pénzt és ordinációt nem kímélve kaján módon, mintegy kísérleti terepként tekintettek Szent Patrik hazájára, és még az egereknek is kötelezővé tették, hogy a sajtot – csak melegen. A kötelezés más ügyes módon is teljesült: a csudára szabad szellemiséget tükröző multinacionális vállalatok(!) egyértelművé tették több ezer munkavállaló számára, hogy igennel kell szavazniuk (a „dolgozó népnek” kvázi fel kellett vonulnia május elsején, már csak az emelvényről integető politikai bizottság, azaz Soros György, Christine Legarde és Jean-Claude Juncker elvtársak hiányoztak), és elvárták, hogy a nép a közösségi médiában kampányoljon is, vagyis minden olyan helyen, ahol az ügyes cybergazdi leellenőrizheti, mely lakóegységek emberei mit csiviteltek hitük szerint titkosan, de a valóságban ellenőrzötten, kifigyelten, belajstromozva (tehát mintegy „szabadon”). Ha nem osztod meg Facebook-oldaladon Jocó micsodáját három dimenzióban, akkor holnaptól jön a húszszázalékos leépítés. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Budapest Pride elnevezésű és gyártási számú izét is gyakorlott kezek és elmék turbózták immáron tíznaposra, és ha nem is ömlik ez még a vízcsapból is, a talajvízben már benne van. És az ugye gyün felfelé.
Már leírni is rettenet: a „multik egyértelművé tették”.
„Velük kell tárgyalnunk, nem vitás, ők a világkormány” – szólt a megszálló marslakók parancsnoka, és megszövegezte kommünikéjét, a Föld uralkodó elitje, azaz a multik felé, ezentúl az első éjszaka jogán tárják fel feneküket a multiszexuális marslakók egyedeinek személyenként mind a tizenhat micsodája számára – mert ugye ez baráti ajándék a Földnek.
Szent Patrik, ne hagyj el!
Ezen a ponton én, mintegy véletlenül, a Puzsér gyerekkel hozakodnék most elő.
Puzsér Róbertet nyilván sokan ismerik, akik nem, azoknak meg távirati stílusban annyit mondhatok: egy tehetséges, jó íráskészségű, fantáziadús, jó felfogó képességű, bátor szóhasználatú – senki. Szó szerint senki, mert felvezetésében és előadásában mindenki skizofrén hülye, ellenben ő, no itt vagyunk bajban, mert még önmagát sem sorolja be soha sehová, ugrál mint egy mérgezett egér egyik bokorból a másikba, és ez neki éppen elég. Leírni nem lehet, mert ellentétben sok-sok más közíróval, közszereplővel, ő nem funkcionális analfabéta.
No ez a Puzsér, lájkolta a tóta-wét, másképpen nem eshetett meg, hogy összenőtt forradalmi egységben minden, ami nulla. Legalábbis az eredője. Már-már azt hitte az ember, hogy értékeket fog követni, hogy átlátja és terjeszti, rámutat az igaz valóra, hogy ez fű, az kék ég, ez meg itt a tenger, de nem, neki elő kellett rukkolni egy Bayer Zsolt-hengerléssel, mert még azt hiszik róla valahol, hogy ő „beállt a sorba”. Nem állt ő be sehová, ő kérem szépen a nagytiszteletű, önálló, ő a forrás, tessék őt figyelni, követni és ajnározni, ő ott áll az Alpok ormán és hullik belőle a…
Nemrég ledorongolta az összes kereskedelmi televíziót, erre most mit látok, „szelfit” produkál az RTL legújabb ótvarába, a „szelfibe”. Bravúros csavar.
Olyat is mondott, hogy nem szép dolog „buzizni”. Mindezt akkor, amikor a melegek világválogatottja egészpályás letámadást játszik a világ (reméljük) nagyobbik fele ellen. Mitől és kitől független akkor ez a Puzsi? Most miért kellett nekimennie Bayernak, nem mintha nem lenne szabad, vagy Zsolt egy szent tehén lenne (nem az), de mivel ez a foglalatosság fokmérő a Heti Hetes bolygólyán, ott aki nem rúg bele, nem is ember. És Puzsi most megmutatta, hogy ő bizony ember ám, ertéelebb az RTL-nél. Bilderbergék halálra röhögik magukat, mert lám, ingyenbe nyomatja az ő nótájukat, még pénzelni sem kell, még jutalomüdülést sem kell intézni neki Kuala Lumpurba.
A tények.
Bayer szóhasználata a legkiválóbb passzban és nagyszerű nyelvezettel regélte el nekünk, miért nem kell nekünk a melegek világa. Lássuk: „Lassan azért elég lesz ám ebből.” Ennyi pont elég is lenne, nem is kellene tovább ragozni. Egy normális társadalomban. De hol van itt normális társadalom? „Bár nagyon megható volt, amikor a luxemburgi miniszterelnök férjhez ment”… Talán mondanom sem kell, a miniszterelnök egy férfiú.
„…egy igazi európai azt a kérdést intézte a miniszterelnökhöz, hogy mit üzen a homokosoknak a homofóbia elleni világnapon.
Itt álljunk is meg egy pillanatra.
Álljunk meg, és mondjuk ki büszkén, boldogan: LESZARJUK A HOMOFÓBIA ELLENI VILÁGNAPOT! (…) A helyes válasz: SEMMIT SEM ÜZENEK, MERT NINCSEN HOZZÁ KÖZÖM.
De nem ezt válaszolta, így a provokáció sikeresnek bizonyult.”
És ekkor, ebben a szent pillanatban, előszökellt Puzsi a bokorból, Szent Patrikot is félrelökve, és így muzsikált: „Mit árul el valakiről, hogy ennyire képtelen disztingválni, ha meglát egy f***t?
A pszichológia ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy vagy Bayer Zsoltban, vagy valahol a környékén lennie kell egy saját szexuális vágyaival konfliktusban álló buzinak, aki addig torzította a személyiségét, míg a magyar társadalom végül megkapta ezt a sötét mágust. (…) Az Adytól ellesett teátrális pózok rabságában tobzódó Bayer immár nem egyéb, mint saját megélhetési nagyotmondásának két lábon járó karikatúrája. (…) Végül hadd köszönjem meg Bayer Zsolt penetráns polgárháborús pamfletjét…” Mi ez a teljes harci letámadás? Be akarják bizonyítani, hogy Orbánnak mennie kell?
A bizonyítás egyik klasszikus formája az ellenpróba. Próbáljuk meg bizonyítani az ellenkezőjét. Vonjuk ki a napi történésekből, államigazgatásból, rendelkezésekből, újságcikkekből, véleményekből, üdvözlő és sárba tipró kritikákból Orbánt és a kormányt és tegyük fel, holnap reggel hatkor, mind személyében, mind az egész felállásban az ellenkezője lesz igaz annak, ami ma délután 14 óra 52 perckor. Megmondom, mi marad.
A sötét, élhetetlen, hányingeres káosz. Egy világ, amiben csak elrohadni lehet. Lehet (sőt biztos) persze, hogy sokan ezt felszabadulásnak ünnepelnék, de mivel mi, elég sokan, tudjuk, hogy miféle is lenne ez a felszabadulás, és mi lenne a tartalma, az ebben való tobzódástól mentsenek meg mindnyájunkat. Nem tudják, de a táncoló „felszabadulók” is ezáltal a megmentés által maradhatnának az emberi lét innenső, normális oldalán.
A világhatalom akár tudatosan, összeesküvési partitúra szerint, akár öntudatlan alapon egyetlen dologra tör: leépíteni az emberi értékrendet, szétverni minden szakralitást, hangyává, egyetlen bollyá változtatni a Földet, hogy maguk alá gyűrhessenek mindent. Evolúciós alapon a homoszexualitást fel lehet fogni úgyis, hogy a nagy életlombik így küszöböli ki a felesleges túlnépesedést. Tehát – mondja a talpig demokrata evolúció – rendjén van a dolog. Legalábbis annyira van rendjén, mint a szortírozó tizedelő pestis, a jótékony füves pázsitot nyesegető háborús metszőolló. Vagyis sehogy. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy az evolúció során felütötte fejét a tudat, az általa gyártott etikával és erkölccsel egyetemben, a dolog természete megváltozott (hacsak eleve nem volt belé kódolva), mert az élet sokszínűségének kérdése nem kerülheti el a tudat értékítéletét.