Jó reggelt, Bosznia!

Akkor beszélt erről, amikor a Budapesten tartózkodó boszniai hivatali kollégájával, Igor Crnadakkal tájékoztatták a sajtót tárgyalásaik eredményéről. Mint a vendég elmondta – és megköszönte –, Bosznia-Hercegovina célja, hogy mielőbb hivatalos tagjelölti kérelmet nyújtson be az Európai Unióhoz, és Magyarország támogatja ebben, ahogy a NATO-integráció felé tett lépéseiben is.

Elég furcsa, faramuci helyzet ez Boszniával.

Bosznia-Hercegovina nem szomszédos ország, ezért olykor talán kicsit távolinak tűnhet. Távolabbinak, mint mások… Valahogy nincs annyira szem előtt. Mennyire? Az onnan érkező hírek pedig nem mindig lépik át az itthoni ingerküszöböt. Pedig – ha csak a térképeket, no meg persze a régió földrajzi adottságait nézzük – sokkal közelebb van, mint némely szomszédaink esetleg távolabbi területei. Például Bosznia legtávolabbi pontja is közelebb van, mint Kijev vagy a most is forrongó donyecki régió – pedig ez utóbbi valóban szomszédos ország.

Magyarországról nézve a Bosznia felé vezető úton közbeékelődik ugyan Horvátország baranyai régiója, de ezt gyorsabban átszelhetjük autóval, mint amennyi idő alatt a fővárosból elkocsikázhatunk, teszem azt, például Békéscsabára.

Néhány éve még menettérti vonatjegyet és szarajevói szállást szerveztem barátomnak – a nyelvtudásom miatt engem kért meg erre –, amikor a bosnyák fővárosba készült hosszú hétvégére az élettársával. Megnézni a csodálatos Bascarsiját, Szarajevó sétálóutcáját és keleties városközpontját, amelynek elrendezése, kialakítása, működése, minden rezdülése az összes modernkori vagy éppen polgárháborús beavatkozás ellenére is a török időket idézi. Ehhez képest azonban tegnap már arról beszéltek a sajtótájékoztatón, hogy a földrajzi közelség ellenére a két ország indokolatlanul távol esik egymástól: a fővárosok között nincs közvetlen légi és vasúti összeköttetés (ami néhány éve még volt…), sem autópálya. Pozitív fejlemény azonban, hogy megvan végre az akarat, hogy ezen belátható időn belül változtassanak. S akkor majd szervezhetek újra menettérti vonatjegyeket a barátaimnak, mint holmi műkedvelő utazási irodai közvetítő. Boszniának csak egy nagyon rövid autópályája van, de folyamatosan építkeznek, bővítik – ami a hegyvidéki adottságok mellett nem is túl egyszerű feladat –, s messze még a pillanat, amikor a két főváros között alig néhány órányira rövidül a menetidő. Pedig, ha egy kicsit élénkebbek lennének a kapcsolatok – az érthetetlenségek és ésszerűtlenségek leküzdésével – bizony ez lenne a természetes.

Amióta véget ért a boszniai háború, mintha megfeledkeztünk volna erről az országról. Pedig gazdasági szempontból ez az állam izgalmas terület, hiszen a neumi tengeri kijáratával egészen az Adriáig nyújt befektetési lehetőségeket, akár még turisztikai vállalkozásoknak is. És szintén alkalmat ad Bosznia az építőiparnak, hiszen vettek már részt magyar cégek fontos újjáépítési projektumban is – hogy csak a legismertebbek egyikét említsem: a mostari híd helyreállításában. És jelentős elismerést szereztek maguknak.

Az együttműködésre tehát van lehetőség, bőséggel, csak észre kellene venni végre már, hogy van egy Bosznia nevű ország is, itt, a közvetlen közelünkben.