„Itt is jobb, mint Csíkban”

Az emberfia húszas éveivel az a baj, hogy hamar elmúlnak, és kevés van belőlük – mondanám nagyképűen így, kétszer húszévesen, bár az én problémám csak annyi, hogy már nem minden akkori személyes anekdotámra emlékszem, mondjuk úgy, kristálytisztán. Azt nem firtatnám, hogy milyen szerelmi bánat evett a székelyudvarhelyi temetőbe az orromat lógatni, amikor egyszer csak belebotlottam a híres sírfeliratba: „Itt is jobb, mint Csíkban”. Tény, hogy én így emlékszem, s ha esetleg úgy történt volna, hogy mindez csak legenda, és valamilyen idegenkezűséget sem kizárva én képzelődtem, bizonyára annak is előásható lenne a magyarázata. De ki akarja rohanó világunkban mélyhipnózisra fecsérelni a drága idejét? A sokatmondó tény ugyanis az, hogy egy ilyen legenda egyáltalán közszájon forog a székelységben. Márpedig ezt szinte mindenki ismeri, és amilyen vicces, éppen annyira szomorú és elgondolkodtató is. Nem is foglalkoznék most az ezeréves átok vagy a magyar széthúzás elcsépelt fogalmával (bár idevág), inkább azon morfondírozom: ugyan miért lenne jobb ott… Miért jobb a székelyudvarhelyi temető ibolyáit szagolni alulról, mint Csíkban az áfonyapálinkát felülről?

Mielőtt folytatnám a – főleg – költői kérdezősködést, lássuk azonban ennek a gondolatmenetnek az apropóját: jóváhagyta a Budapest és Székelyudvarhely közötti testvérvárosi megállapodás megkötését szerdai ülésén a Fővárosi Közgyűlés. Az előterjesztés szerint a testvérvárosi kapcsolat szimbolikus jelentőségű, amely Budapest, „a nemzet fővárosa” és Székelyudvarhely, „a székely főváros” között jöhet létre.

Ennek a testvérvárosi együttműködésnek a célja ugyanis a nemzeti összetartozás erősítése mellett a szorosabb, hatékony együttműködés kialakítása, ami elősegíti Székelyudvarhely, valamint a térség további fejlődését a kulturális élet, a városüzemeltetés és -gazdálkodás, valamint a turizmus fejlesztése terén, továbbá kiemelten kezeli az ifjúsági és sportkapcsolatok területén való kooperációt. Az előterjesztést egyhangúlag fogadta el a testület, de Székelyudvarhely részéről a megállapodás testületi döntésre terjesztéséhez a román külügyminisztérium előzetes jóváhagyása szükséges. A testvérséget így legkorábban november végén Székelyudvarhelyen írhatják alá.

És akkor itt álljunk meg – több szóra is. Drága udvarhelyi barátaim, a fanyalgó fórumozók és mindenki számára, aki a legszívesebben most vállról indítható agancsnyeles bicskát vizionál a hátamba, nyomatékosítom, hogy nem savanyú a szőlő, nem szól belőlem a féltékenység sem gyergyói, sem csíki hangja – bár némi udvarhelyi ág a családfámon kétségtelenül jól fogna most. Túl a város egyébként kiváló marketingjén, és számára kiválóbb földrajzi fekvésén, nem igazán látom ugyanis az alapját annak, hogy miért lenne ma Udvarhely előkelőbb Csíkszeredánál, Gyergyószentmiklósnál, Sepsiszentgyörgynél vagy Marosvásárhelynél. De nem akarom elvenni az udvarhelyiek örömét sem, persze, legyen így – de legyen leírva egyszer az is, hogy fent említett helységek ugyanolyan joggal nevezhetik magukat székely fővárosnak, mint a Küküllő mentiek. Ha már…

Nem véletlenül bocsátotta szavazásra a Székelyhon.ro hírportál öt éve, hogy melyik település Székelyföld fővárosa, bár Gyergyószentmiklós az ő jelöltjeik közül is kimaradt. Az eredmények is eleve furcsák: csak nyolcszázkilencvennégyen szavaztak, és ebből persze Udvarhelyre háromszázhuszonnyolcan, de nem sokkal marad le Csíkszereda sem a maga kétszázhetvennégy támogatójával. Elgondolkodtató viszont, hogy Sepsiszentgyörgy csak nyolc voksot vitt, és Marosvásárhely is csak százhúszat. Felettébb különös annak a százhatvannégy embernek a véleménye is, aki úgy döntött, hogy nincs ilyen városi rang! – így, felkiáltójellel. Fogalmazhatnám úgy is, hogy legalább százhatvanöt ember gondolja ezt így, mert ha én akkor erről a szavazásról értesülök, minden bizonnyal ezt a gombot nyomtam volna meg.

A Székelyudvarhely körüli nagy felhajtás ugyanis csak ügyes és működő marketingfogás. Igaz, ha már Udvarhely magának vindikálja a titulust, akkor tegye magáévá a vele járó felelősségeket is.

Na de persze, bár ott tartanánk, hogy csak ennyi gondja legyen a székelységnek. Mindenesetre az is nagy show lesz majd, amikor a Székelyföld létezését is tagadó Bukarestben a külügyminisztérium fog majd rábólintani egy ilyen tartalmú előterjesztésre.

Addig bedobok egy áfonyát Budán.