Gyönyörű idő volt, és szülőként örültünk, hogy falun, jó levegőn, egészséges gyermekeket nevelünk. Kint száradt a bodzateának gyűjtött virág, és érett a szamóca. Szigorúan bio, amint az egész kert is. És akkor megjelent egy repülő, és mindent lepermetezett. Gyereket, bodzavirágot, szamócát, kertet. „Szúnyogirtás”, kalapált az agyunkban, miközben tereltük be a kicsiket a házba, ahogy légiriadó idején menekülnek az emberek az óvóhelyre.
Ez tavaly volt. És most olvasom az „örömhírt”: az idén is lesz szú-nyoggyérítés. Annak ellenére, hogy nemcsak drága és fölösleges, de kifejezetten káros is, a következők miatt.
Először: a szúnyogirtás hatása elenyésző a szúnyogok mennyiségére, 2015 nyarán összesen 184 ezer hektáron volt szúnyogirtás, ami az ország területének két százaléka.
A nem permetezett területek azonban szintén jelentős szúnyogpopulációval bírnak, ahonnan a permetezett területek pillanatok alatt visszafertőződnek. A folyó menti településeken ez különösen így van: sok helyen a belterülettel közvetlenül határosak olyan védett területek, ahol kémiai szúnyoggyérítést végezni tilos. Vagyis lehet akár folyamatosan permetezni egy Tisza-parti falut, az ártérből pillanatok alatt újra benépesítik a szúnyogok.
Másodszor: a szúnyogirtás komoly környezeti károkat okoz. Szakértők szerint az alkalmazott kémiai szerek sok más élőlényt is mérgeznek (pl. halak, védett rovarok stb.). A méreg a kiszórók szerint is kifejezetten veszélyes a hidegvérű állatokra. A szúnyogirtás komoly halpusztulást okozhat élő vizeinkben, az ok-okozati összefüggést már bekövetkezett halpusztulásnál is kimutatták. A méreg a rovarok között sem szelektál: a katicákat éppúgy mérgezi, mint a méheket, és a mérgezett rovarokat elfogyasztó madarak szervezetébe is bekerül.
Harmadszor: a szúnyogirtás jelentős gazdasági kárt okoz a méhészetekben. Sok méh elpusztul, az életben maradtak révén pedig a méreg bekerül a mézbe is.
Negyedszer: a permetezés következtében egyre ellenállóbbak lesznek a szúnyogok, egyre erősebb mérgek kellenek az elpusztításukhoz. Néhány évtized múlva a gyerekeink és az unokáink a jelenlegieknél sokkal agresszívabb, ellenállóbb szúnyogokkal küzdhetnek majd.
Ötödször, és ez a legfontosabb: a szúnyogirtásnak komoly egészségügyi kockázata van, de a hivatalos álláspont szerint a szerek emberre veszélytelenek. Ugyanakkor mindig azt is hozzáteszik: „jelenlegi tudásunk szerint”. Pedig orvosok vitatkoznak azon, hogy a kijuttatott méreganyag az emberi szervezetben felhalmozódik-e vagy sem. Van rákkeltő hatása vagy nincs? Az idősebbek emlékezhetnek rá, volt idő, amikor az azóta betiltott DDT-ről úgy tudtuk, hogy emberre nem veszélyes. Azután kiderült, hogy nagyon is, de akkor már késő volt. Egy biztos: a szúnyogirtással a természetbe kikerülő méreganyagot fogyasztjuk. A vegyszermaradék megtalálható a tejtermékekben, zsírokban, olajokban, halakban, gyümölcsökben, zöldségekben, gabonákban. Kisgyermekes édesanyák pedig gyakran számolnak be arról, hogy gyermekeiken a szúnyogirtást követően a szúnyogcsípések sokkal erősebbek, pirosabbak, nehezebben múlnak el és jobban viszketnek, mint egyébként. A saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy permetezés után a szúnyogok „megőrülnek”: aktivitásuk megnő és rendkívül agresszívvé válnak.
Mégis: ma nem téma, hogy mit okoz a méreg, amit belélegzünk, amit elfogyasztunk, ami bekerül a szervezetünkbe. Csak csodálkozunk, hogy mitől van ennyi allergiás. Vagy rákos beteg. Pedig érdemes lenne az összefüggéseken is elgondolkodni, saját magunk és unokáink egészsége érdekében.
A szúnyogirtás azonban hatalmas üzlet. És mivel üzletről van szó, permeteznek – ha kell, ha nem. Mint Lakiteleken azon a május végi pénteken, amikor alig volt szúnyog.
Másrészt az emberek követelik a szúnyogirtást. És a politikusok nem magyarázzák el, hogy az miért rossz, inkább megfelelnek a „választói igényeknek”. Találkoztam polgármesterrel, aki azt mondta, hogy a káros hatások őt nem érdeklik, hiszen a szúnyogirtást az emberek igénylik. Ha nem kapják meg, idegesek lesznek, ami csökkenti az újraválasztási esélyeket. Így aztán a „demokratikus” vezetőknek sokkal egyszerűbb permetezni: nem baj, ha árt, nem baj, ha mérgez, ha ez kell az újraválasztáshoz. Más azzal védekezik, hogy ha nincs szúnyogirtás, nem jönnek a német turisták. És közben fel sem merül benne, hogy a német turisták kedvéért milyen kockázatoknak tesz ki bennünket, magyarokat.
Egy felelős vezetőnek azonban nem az a feladata, hogy kiszolgáljon bármilyen „többségi” igényt. Már csak azért sem, mert lehet, hogy a többség nincs azon információk birtokában, amelyek az ő rendelkezésére állnak. A felelős vezetőnek, ha szükséges, a rábízott közösség érdekében olyan döntést is meg kell hoznia, ami nem népszerű. Szúnyogirtás esetében ez a kémiai szúnyogirtás teljes elutasítását kell, hogy jelentse.