Influenza

Még egyetemi hallgatókként lettünk azok, ő orvosira járt, én meg a DEAC-pálya mellett a Kossuth Egyetemre is. Aztán ő lett az első állandó tévédoktor, és rendszeresen jókat mondott a délelőtti adásban. Éppen télkergető idő járta, szélhámos tavaszi szellők ígértek szépeket a budai kismamáknak, amikor egy adás előtt Lavicska doktor valamiért felhívott. Én meg panaszoltam neki, tudom, azt fogja mondani, nem vagyok influenzás, pedig cudarul érzem magam. Majd jött az adás, néztem persze, amint Lavicska Kálmán pengézett – itt is egy sztori, ott is egy kiszólás. A végén pedig azzal köszönt el, hogy „végezetül Kiss László nevű, kedves nézőnknek üzenem, attól még, hogy ő lázas, nincs inf­luenzajárvány az országban”. Hát most megint szaladgálnak a szélhámos szellők a budai buckákon, nekem meg lázam van. És nagyon várnám Lavicska doktor megnyugtató telefonját, de ő már sajnos nem a Szabadság téren, hanem odafenn rendel egy ideje. Nem tudni, ott van-e influenza, de biztos vannak barátai.