Húsvétkedd

Ugyanis a visszalocsolás napjaként is ismert húsvétkedd termésjósló is volt a régiek számára, mert bizony, ha aznap esett, zuhogott, az azt jelentette, hogy szűk esztendő elé néztek az emberek. Más hagyományok szerint, amelyeket semmiképp sem szabad babonaságszámba vennünk, úgy tartották talán még nagyapáink is (de a dédszüleink egészen biztosan…), hogy ha ilyenkor már szépen zöldül a vetés, akkor jó lesz a szénatermés. Esőben vagy szárazon, egyre megy… Húsvétkedden kell megszólalnia a kakukknak és a pacsirtának is. A hétfői locsolkodás után pedig – amikor aztán végképp kiélhették magukat –, faluhelyen a legények igyekeztek otthon maradni, elbújni a világ szeme elől, és ha tehették, még a (nagy)kaput is magukra zárták, mert ez volt a visszalocsolás napja. Sok helyen a lányok csapatostul, felsorakozva álltak az utca két szélén, s legény nem maradt szárazon, amíg elhaladt közöttük. A húsvétkeddi hagyományok azonban mára már javarészt kikoptak az ünnepi szokásrendből, pedig egyes területeken – általában Mezőfalvát említik a forrásaink – a lányok már hétfőn délután is (vissza)locsolással fogadták a későn érkező locsolófiúkat, akiknek ebéd utáni időben már ugyancsak kijárt az öntözés.

A Magyar Néprajzi Lexikon tanúsága szerint: „Kedden a lányok locsolták a legényeket. […] Orbán Balázs szerint (1869): »Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részről a megváltás… ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs […] azt a kúthoz viszik és jól megfürösztik.«”

Nos, talán megúszhatjuk ma is szárazon. S ha az eget kémleljük, bízhatunk benne, hogy ezt is jelenheti, hogy az idén nem lesz szűk esztendőnk…