Homály

Itt tizennégy Nobel-díjas közgazdász összetanakodék, és arra jutván, hogy nem lenni ez így jó, petíciót fogalmazott, és a világ proletárjaihoz meg persze értelmiségijeihez fordult a Közép-európai Egyetem ügyében. Mint laptársunk írja, maguk mellé állítva a fél világot.

Hát igen, igen. A történet csupán annyi, hogy létezik egy George Soros pénzén született magánegyetem a magyar fővárosban, s a magyar kormány meg úgy véli – talán nem is minden alap nélkül –, hogy ennek bizony vannak politikai vonzatai is. Így aztán más felsőfokú magánvállalkozásokkal egyetemben, kitalálta az egyetem átvilágítását, sőt, már azt is bebizonyította, hogy az nem mindenben a törvényeknek megfelelően működik. Bezárásról egyelőre szó nincs – legfeljebb burkolt vagy nyílt fenyegetésről, vagy még inkább a fenyegetettség érzéséről –, s bizonyos körökben erre persze tényleg összeszalad a fél világ. Okkal vagy ok nélkül, joggal, vagy éppen túlreagálva a történteket, neves tudósok érzik úgy, hogy bizony veszélyben a tudomány, s így aligha születik meg egyhamar a rák gyógyszere, és az öregkori elbutulásnak sem lehet megálljt parancsolni. Nem bizony. Érdekes, hogy ugyanezek a nagy koponyák az erdélyi magyar nyelvű iskolák vegzálása, fenyegetése, bezárása esetén – éppenséggel hiába évszázados az intézmény – lapítottak, csak sunnyogtak és sunnyognak, mint dinnyebetyár a dinnyeföld szélén. Nem érezték azt, hogy tollat kell ragadniuk, vagy éppen világgá kellene kiabálniuk a tudományon esett méltánytalanságot. Nem. Pedig ott még bizonyos nemzetközi egyezmények – mint például a versailles-i szerződés vagy a párizsi béke is – az iskolák mellett szólnak. Bár az is igaz lehet, hogy erről a tudósok közül alig valaki értesült, mert az ügyeletes értesítők, a permanens rettegők erről elfelejtették őket értesíteni. Mondjuk azok, akik egykoron Teller Edét is értesítették Orbánék rosszalkodásáról, és mindjárt aláírást is csaltak ki tőle. Hamisat.

Na, most itt tartunk. Veszélyben az egyetem, nyakunkon a demencia, s ha így megy tovább, nem lesz hol tanulniuk azoknak, akik feltalálnák az ellenszerét. Nobel-díjasok sorával lesz szegényebb majdan az emberiség – mint ahogyan a Nemzeti Színházban is, Alföldi igazgató leváltásával elmaradnak a katartikus előadások –, s csak a homály marad. Változatlanul a homály. A balladai.

És nincs messze az idő, amikor a cselszövő, antidemokratikus Fidesz asszonyt épít be magas Déva vára kövei közé. Bár a fene se tudja majd a történet végét, ha nem lesz az egyetem, amely a magyarságunkat, történeteinket, emberségünket, balladáinkat őrzi és továbbadja.