Hiperaktív elemisták

A horvát kabinetet is egyelőre csak az mentette meg, hogy elkezdődött a labdarúgó Európa-bajnokság – meg talán Modric kapáslövése is hozzájárult a hivatalban maradásához a törökök elleni mérkőzés negyvenkettedik percében –, s miközben a focifanatikus horvátok tekintetüket ezekben a napokban szemellenzősen kizárólag Franciaországra függesztve tartják, a zágrábi kormány, mintha csak suttyomban tenné, a kontinenstalálkozó nyitónapján aláírta végre a szerződéseket a szárazföldi olaj- és gázlelőhely feltárására és kitermelésére a horvát INA olajipari vállalattal, valamint egy kanadai székhelyű energiaipari csoport horvát leányvállalatával, a Vermilionnal. Nagy előrelépés ez ahhoz képest, hogy az olajvállalat ügyei miatt inog a kormány, és a két koalíciós párt – meg persze annak két vezetője – épp egymást gyűlöli a legjobban ezen a világon. A kormányválságnak tehát még nincs vége, legfeljebb a megoldását – akármilyen irányba billenjen el a mérleg – elnapolták. De nyári szünidőre még nem mehet az ország politikai elitje, mert tegnap lemondott Tomislav Karamarko első miniszterelnök-helyettes, a Horvát Demokratikus Közösség elnöke, ugyancsak lemondásra szólítva fel Tihomir Oreskovic kormányfőt és Bozo Petrov miniszterelnök-helyettest is, a horvát kormánykoalíció kisebbik pártja, a Híd Függetlenek Listája elnökét. És a horvát parlament ma dönt a kormányfő visszahívásáról.

Kicsit keletebbre, Szerbiában, egészen más a helyzet, de a lényege mégis azonos: nincs működő, hivatalban lévő kormánya az országnak. S van helyette valami silány kis utánzat, mímelés, holmi ügyvivői akármi. Lassan már két hónappal a választások után ugyanis még mindig nem alakult meg a kabinet, nem sikerült kiosztani a tárcákat, nem tudtak tető alá hozni egy épkézláb koalíciós megállapodást.

Sőt, elmaradt a brüsszeli kalandtúra is. Legalábbis le kellett mondania a tervezett jövő heti látogatását Aleksandar Vucic szerb kormányfőnek vagy éppen micsodának. Ebben a jelenlegi átmeneti státusában… Mert ennyi idő után már a fene sem tudja. Nagy szerencse azonban, hogy a Google-fordító könnyűszerrel tolmácsolhatja neki ezt az interneten terjedő vicces kis szösszenetet: „Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban.”

S valóban, senki sincs Vucic nyomában. Hacsak nem ő maga. Vagy a saját árnyéka. Tény és való ugyanis, hogy az április 24-i választások óta továbbra sincs „rendes” kormánya Szerbiának. Mintha nem egy nagy párt győzött volna, akármilyen is legyen az, és nem lenne képes a mandátumok eloszlása alapján akár önállóan is kormányozni. De nem, Vucicnak és a Szerb Haladó Pártnak ez nem elég. Olyan többségről ábrándoznak, amilyet nem sikerült szerezniük a választásokon – és amilyet nem sikerült szerezniük a szavazatok többszöri újraszámlálásának álcázott választási csalásokkal sem –, ezért most fűhöz-fához rohangálnak, hogy összehozzanak egy koalíciót, csak hát mindenki olyasmit kérne tőlük (zsarolna ki belőlük…), amit ők nem akarnak megadni. No persze, és a választások tisztasága… Nagyjából azon a szinten, amennyire egy szóviccet érdemes komolyan venni.

A Szerb Haladó Párt az erejét fitogtatja. Első lépésben pártpolitikai alapon kitakarított az állami televízióból minden, számára politikailag nem szimpatikus elemet. A nem megfelelő pártkádereket lapátra tették. Az ezek után kezdődött, hetek óta tartó belgrádi tüntetésekről pedig a közszolgálatinak becézett televízió egypercnyi műsoridőben sem emlékezett meg több mint egy hónap alatt…

Az így előállt helyzetben a Szerb Haladó Pártnak egyelőre csak egy biztos koalíciós partnere van, s ezt felettébb sajnálatos módon úgy hívják, hogy Vajdasági Magyar Szövetség. „Szerbiá- ban még másfél héttel a választások (országos, tartományi, önkormányzati) után sem világos minden. Még az sem, hogy a kényelmes (telj)hatalommal bíró Aleksandar Vucic kormányfő miért is írta ki az előre hozott választásokat két évvel a kormány mandátumának lejárta előtt. Racionális magyarázatot nehéz találni, talán egy ilyen lehet: Vucic tudhatja, hogy 2018-ig biztosan nem lesz gazdasági javulás, és ezért hosszabbította meg a mandátumát 2020-ig. Akkor talán. De addig, szakértők szerint, legalább hetvenötezer embert kell elbocsátani a közszférából, ami valóságos politikai földrengést fog okozni – írta már a választások után a Naplo.org délvidéki magyar hírportál. És a helyzet jószerivel azóta is változatlan.

Bevallom, van bennem némi rosszmájúság, illetve káröröm is. Elégedettséggel tölt el ugyanis, hogy lemondták Vucic brüsszeli utazását, hiszen az unió központjában egy hivatalban lévő, valódi, igazi kormányfőt, s nem egy ilyen mímelt, megkötött kezű, csökkentett hatáskörű ügyvivő akármit várnak. Elégedettséggel tölt el, mert mindig bosszankodom egy kicsit, amikor azt látom, hogy ezzel az emberrel, ahelyett, hogy a kilencvenes évek délszláv polgárháborúiban játszott szerepe miatt indított ügyét vagy inkább ügyeit tárgyalnák a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt, ma rangos európai uniós politikusok, állam- és kormányfők tárgyalnak. Hát ez a legnagyobb baj. Minden más csak ennek a következménye…

Az Adria azonban más irányban van, de a Horvátország és Szerbia közötti bilaterális kapcsolatok elmélyítése érdekében talán egy Vucic nevű hiperaktív kölyköt is felengednek majd a buszra, amikor az iskolai csoport nyaralni indul az elemistákkal. Hiszen ráfér a pihenés, majd ráér őszre javítani. Csak az ellene tüntető emberek maradnak Belgrád utcáin, de hát nekik egyébként sem jutna pénz, hogy elutazzanak a tengerre nyaralni.