Ha egyszer béke lesz

Mintha csak a találgatásoknak akart volna alapot adni, olyan lett az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Biztonsági Tanács legfrissebb – és igencsak régtől várt – döntése a szíriai polgárháborúval kapcsolatban. Számtalan olyan találgatásnak, amire majd mindenképp rá kell kérdezni, ha egyszer majd béke lesz.

Amíg a fegyverropogás hangja elnyomja a kérdező hangját, addig nincs értelme a válaszadásnak, addig csak a békéhez vezető legrövidebb utakat kell megkeresni és megtalálni mihamarabb. Hogy az ágyúszó és a gránátvető hangja helyett majd olyan válaszok hangozhassanak el végre, amelyeket érdemben is meg lehet majd fontolni, értékelni, mérlegelni. S igen, bizony ítélkezni is, akár nemzetközi törvényszék előtt is. Újabb kérdés lesz, persze csak majd akkor, ha valóban béke lesz, hogy ki felett… De itt még nem tartunk.

Egyelőre csak odáig értünk, hogy a Biztonsági Tanács elfogadta a szíriai rendezésről szóló határozatot.
Reméljük, nemcsak egy porosodó, lefűzött papírkupac lesz majd ez a dokumentum a bürokraták szórakoztatására, hanem valódi eredményekkel is jár majd. Mert még csak ott tartunk, hogy a vétójoggal rendelkező amerikaiak és oroszok is megszavazták az ütemtervet. A határozatban felkérték a világszervezetet, hogy hívja össze hivatalos tárgyalásokra a szíriai kormányt és az ellenzéket. Bár erősen áthallásos dolog ezeket a csoportokat ellenzéknek mondani, hiszen olyan fegyveresekről van szó, akiknek egy részét az Egyesült Államok képezte ki, szerelte fel és küldte vissza hazájába, hogy harcoljon a kormányerők, az állam hadserege ellen. Szóval eufemisztikus dolog ezeket a csoportokat ellenzéknek nevezni, vagy, ahogy a tengerentúlon elkeresztelték őket, „mérsékelt ellenzékieknek”. Csak hát, hol van ebben a mérsékeltség, teszem fel a kérdést. Az ellenzékiség alapvetően politikai szinten értelmezhető fogalom, s amikor az ellenzéki fegyvert fog céljai kiharcolása érdekében, onnantól sokféleképp fel lehet címkézni, csak épp politikai­nak és ellenzékinek nem; onnantól kezdve lehet, mondjuk felkelő, lázadó, forradalmár, gerilla, de lehet terrorista is. erről is sok kérdést kell majd feltenni, ha egyszer béke lesz abban az országban…

Egyelőre azonban még csak ott tartunk, hogy a béketárgyalások valamikor januárban kezdődhetnek. Tehát a politikusok már megint megegyeztek abban, hogy majd megegyeznek arról, hogy mikor egyeznek meg a megegyezésről… A Biztonsági Tanács döntése előírja a tűzszünetet is, amely legkorábban akkor léphet hatályba, amikor a damaszkuszi kormány és ellenfelei – és most tessék figyelni! – megteszik a politikai átmenethez vezető első lépéseket. Hogy mikor? És azt majd ki határozza meg? Ki ellenőrzi, ki felügyeli? Ki ítélkezhet arról, hogy ez valóban az-e, aminek mondják? A tervezet mindezeken felül az összes felet felszólítja, hogy azonnal hagyja abba a civilek és polgári célpontok támadását, és leszögezi, hogy Szíria jövőjéről a szíriai nép fog dönteni. Annyira szép ez a záró mondat, hogy ügyesebben kongó frázisokat nehezen is találhattak volna. És akkor persze itt tovább sorjáznak a kérdések, messze a terjedelmi határon túlmutatva.

Most persze, ma még felesleges is volna feltenni bármelyiket is, hiszen a fegyverropogás mindenképp elnyomná a válaszadó hangját. S akárki akármit is mondjon, béke csak akkor lesz majd Szíriában, ha a szemben álló felek és a mögöttük álló hatalmak is – az érdekeiknek megfelelően – úgy akarják. Addig meg az ilyen dokumentumok csak arra jók, hogy munkát adjanak a bürokratáknak, akik szinte már tökélyre fejlesztették a portörlést. Elvégre nekik is keményen meg kell dolgozniuk a kenyerükért.