Görög helyzet, magyar érdek

Nincs „Grexit”, vagyis Görögország nem távozik az euróövezetből, ugyanakkor a hitelezők szinte mindenben rákényszerítették akaratukat az athéni kormányra – röviden így lehetne összefoglalni azt a megállapodást, amely tegnap jött létre a maratoni eurócsúcs után.

A görögtűz valószínűleg még nem aludt ki: az első reakciók a görög kormány vereségeként értékelik a szerződést, és innen kezdve nagyon is elképzelhető a nagypolitikai mélyrepülés: napokig tartó demonstrációk, kormánybuktatási szándék és egyebek. De ne szaladjunk előre, egyelőre rögzítsük a tényeket, és nézzük meg – magyar szemszögből –, hogyan érint bennünket a görög válság.

Miközben Görögországnak létszükséglet volt a megállapodás, addig Athén azon vágya nem teljesült, hogy a korábbi népszavazás után megerősödik a kormány tárgyalási pozíciója. Sőt, a görög gazdaság állapota olyan mértékben romlott a népszavazást követően is, hogy a múlt héten benyújtott görög javaslat már nem volt elég a megállapodáshoz. Cseppet sem mellesleg, a kormány magának köszönheti, hogy az elmúlt hetekben ilyen mély válságba került a gazdaság, amennyiben ugyanis korábban megállapodtak volna a hitelezőkkel, ezt elkerülhették volna.

Mit is jelent, hogy nincs Grexit? Ha Görögország kiesett volna az euróövezetből, drámai mértékű gazdasági, pénzügyi, társadalmi összeomlást jelentett volna számukra, és még mélyebbre süllyedhetett volna az ország gazdasága. Másfelől egy tagállam kiesése már önmagában is csorbítja az eurózónába vetett hitet, a pénzügyi egységesség elvét, nem is beszélve arról, hogy egy folyamat kialakulásának is kezdőpontja lehetett volna a „kiszállás”. Itt jegyezzük meg: Magyarország is erős eurózónában érdekelt, hiszen exportunk nyolcvan százaléka pont a Lajtán túlra áramlik, és nagyon nem mindegy, mekkora a növekedés, miként alakult a kereslet.

Természetesen a megállapodás pozitív a piaci hangulat szempontjából is, de kockázatokat hordoz még magában a megvalósítása, mármint a hitelezők által feltételül szabott tételeknek… Azonban Görögország talpra állásának kulcsa a növekedés beindítása, ennek az esélyét megadja a megállapodás. Hangsúlyozzuk viszont, hogy ez csak elvi lehetőség: a hitelezők által elvárt azonnali beavatkozások tűzoltó jellegűek. Vagyis egy nagy tüzet elhárítanak, de a mélyben még izzik a parázs – vagyis ott maradt a probléma forrása. Rendszerszintű átalakítások híján bármikor lángra kaphat.

Mit szűrhetünk le tapasztalatként a krízisből? Alapvető gond, hogy a görög gazdaság annak idején nem volt kellőképpen felkészülve az euró bevezetésére, amit az uniós átlagtól jócskán elmaradó, egy főre jutó GDP is jelez. Amikor a magyar euróról esik szó, nem véletlen a párhuzam: általában azok az országok tudtak sikeresen csatlakozni a közös pénzt használó valutaövezethez, amelyek reálgazdasági felzárkózást is végrehajtottak. Ráadásul Görögország esetében az állam sem tudja régóta betölteni maradéktalanul a funkcióit: korábban korrupt, tehetetlen kabinetek kezében volt a kormányrúd.

Közben Budapestről örömmel nyugtázhatjuk, hogy a magyar forint árfolyama háromhetes csúcsra emelkedett az euróval szembeni jegyzésekben, és az állampapírpiac sem dőlt be. Ez azért rendkívül pozitív fejlemény, mert pénzügyi-gazdasági krach esetén a magyar piac is fókuszba kerül, hiszen még mindig nagy a devizakitettségünk. 

A magyar helyzetben az volt a sajátos, hogy a külföldiek jelentős mértékben eladtak ugyan forintállampapírokat, de ezt a hazai piac, azaz a belföldi befektetők nagyon könnyedén meg tudták venni. Ebben szerepe van a kisbefektetőknek is, hiszen az államadósság finanszírozási igényének nagyobb részét az elmúlt időszakban a lakosság biztosította. Egy válsághelyzetben ugyanis a bizonytalanság jelenti a legfőbb problémát, amikor a befektetők nem tudják, hogy jobbra vagy balra leng ki az inga. Ilyenkor mindenki kivár és megpróbál ráülni a pénzére, nem fekteti be.

Hosszabb távon természetesen az eurózónában a helyünk, de éppen a görög példa jelzi, hogy a modell sokszor más, mint a valóság.

Elvi lehetőség.