Kristály Lehel

Vélemény és vita

Fordítva a gebén

Van néhány romantikusan és szürreálisan elrejtett falu a székely havasokban, ott az ezeréves határ környékén.

Ahol már csak karnyújtásnyira terül el a románok, a moldvaiak világa. Ahol talán csak az Úristen a megmondhatója, hogy ki és miért beszéli egyik vagy a másik nyelvét. Meglehet, hogy apai, de az is, hogy anyai ágon keveredett egy-két csepp magyar vagy román vér az erekbe. Ilyen helyeken ágrólszakadtabb családokban a nyomor egészen megható és kétségbeejtő helyzeteket képes szülni. Ugyanakkor az ilyen helyeken bizony előfordulnak lovak is. Gebék, még gebébbek, de van négy lábuk, s ha csak úgy a szőrükön, de meg lehet ülni őket. Ráadásul egy ilyen zsákfaluban bizony a fejsze az ember másik legjobb barátja.

Tegyük fel most, hogy miután a Székelyföld a mai Románia részét képezi, amely országban éppen parlamenti választásokra készülődnek, Lóvészben vagy Vaslábon megjelenik néhány jól fésült idegen, gebehátra ültet egy magyarul némileg tudó fiatalembert, adnak neki egy üveg szilvapálinkát, némi készpénzt, a fejsze ugye, már eleve kéznél, de még az övébe dugnak egy amúgy engedélyköteles, gázpatronos pisztolyt is – mert az, ugye nem terem minden fenyő tövében. Emberünk feladata mindössze annyi, hogy baktasson végig a lovával Csíkszereda belvárosában.

Hétfőn mindez megtörtént a hargitai megyeszékhelyen. No, ne legyünk igazságtalanok. A jól fésültek szerepére még nincs bizonyítékunk. De tény, hogy valakit – aki a tudósítások szerint együttműködőnek bizonyult –, „bevittek” a rendőrök, mert a fentebb leírt módon provokált. Magyart, románt egyaránt. A kézdivásárhelyi terrorvád után pedig nem elképzelhetetlen, hogy Bukarest ilyen módon akarja a székelységet még kedvezőtlenebb színben feltüntetni. De nehogy a gázpisztoly visszafele süljön el, és a Székelyföldre mostanában oly szívesen és előszeretettel betelepülő románok hátraarcot fújjanak, valamint eszeveszettül meneküljenek „békésebb” tájakra. Mondjuk, amúgy is tájidegenek. De tényleg.

A ló jól van.