Vélemény és vita
Fokhagyma nélkül
Most kicsit büszke vagyok. A világ egyik legismertebb útikönyve kezébe vette Erdély marketingjét.
Szülőföldemet a világ legjobb úti céljának tartja a Lonely Planet nagy hírű szerkesztősége. Az előzményekhez tartozik, hogy a kiadvány már tavaly ősszel az első helyre sorolta világranglistáján Erdélyt az idén meglátogatandó régiók között. Az LP a Best in Travel 2016-os turisztikai célpontajánlási kiadványának Régiók fejezetében hívta fel a figyelmet Erdély városaira, épített örökségére, csodálatos tájaira, gasztronómiájára. Ugyan a népszerű útikönyv szubjektív értékelésen alapul, véleményére sok utazó odafigyel. Anita Isalska szakíró, újságíró Erdélyt bemutató cikkében több városról is ír, amelyet szerinte érdemes meglátogatni. Felsorolja Kolozsvárt, Brassót, Nagyszebent, Segesvárt, Marosvásárhelyt, és a Brassó környéki hegyi üdülőközpontokat is a kihagyhatatlan turisztikai célpontok között emlegeti. A Lonely Planet honlapján Erdély most a nyitóoldalon szerepel, és a cikk is azzal indul, hogy érdemes lenne már elfeledni a Drakulához kapcsolódó rémtörténeteket, tegyük félre a feszületet – és dobjuk ki a fokhagymát – Erdélyben –, amely olyan turistacélpontokat utasított maga mögé, mint Hawaii vagy Brazília – ma már nincs szükség ilyesmikre.
Azért vitte el Erdély a pálmát, mert a régió a sztereotípiák helyett egyre több művészeti galériájával, olcsó síközpontjaival és festői természeti helyeivel vívta ki a szerzők elismerését. A több mint negyven éve népszerű Lonely Planet nem először írt elragadtatással Erdélyről, korábban az Erdélyi-szigethegység, Máramaros vidéke, Brassó és Gyulafehérvár szépségeire hívta fel a figyelmet. Miközben, mint mondtam, egy kicsit büszke vagyok, egy kicsit aggódom is. Született erdélyiként olyan helyekre is eljutok, amelyeket a Lonely Planet szerzője – remélhetőleg véletlenül – nem fedezett fel. Láttam már a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parkot teleszemetelve, az Oltot bányalétől rozsdállani, és testvérével, a Marossal együtt műanyag palackoktól hemzsegni. Ugye, véreim, rosszul emlékszem? Mi lesz, ha ez egyszer kiderül?
Azért vitte el Erdély a pálmát, mert a régió a sztereotípiák helyett egyre több művészeti galériájával, olcsó síközpontjaival és festői természeti helyeivel vívta ki a szerzők elismerését. A több mint negyven éve népszerű Lonely Planet nem először írt elragadtatással Erdélyről, korábban az Erdélyi-szigethegység, Máramaros vidéke, Brassó és Gyulafehérvár szépségeire hívta fel a figyelmet. Miközben, mint mondtam, egy kicsit büszke vagyok, egy kicsit aggódom is. Született erdélyiként olyan helyekre is eljutok, amelyeket a Lonely Planet szerzője – remélhetőleg véletlenül – nem fedezett fel. Láttam már a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parkot teleszemetelve, az Oltot bányalétől rozsdállani, és testvérével, a Marossal együtt műanyag palackoktól hemzsegni. Ugye, véreim, rosszul emlékszem? Mi lesz, ha ez egyszer kiderül?