Felpörgőben

Mind több gazdasági mutató, területi részstatisztika kezd egybevágni azzal a várakozással, hogy gyenge évkezdet után a nemzetgazdaság egész éves teljesítménye hozhatja a kormányzati várakozást, amelytől a jegybank még optimistább is.

Azaz – rápillantván az első negyedéves adatok kommentjeire – fölöttébb korai volt még temetni a 2016-os gazdasági növekedést.

Korai volt eltemetni Magyarország tőkevonzó képességét is – a Mercedes múlt héten bejelentett gigaberuházása rácáfol azokra a vélekedésekre, miszerint hazánk már a kutyának sem kell. Olyannyira „nem”, hogy a győri Audi Hungaria hamarosan átveszi az ez idáig Spanyolországban gyártott Q3-as modell gyártását.

Remélhetőleg tehát az év első részében tapasztalt harmatgyenge növekedési adat átmeneti volt, amelyből valószínűleg a háztartások sokat nem éreztek, miután a bérek folyamatosan emelkednek Magyarországon. A világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő OECD-országok táborában Magyarországon volt a tizedik legmagasabb reálbér-emelkedés – a foglalkoztatási ráta javulása tekintetében pedig mindenkit megvert hazánk.

Fentieket csak azért rögzítjük, mert kizárólag a számok és a tények számítanak, ha egyáltalán számítanak is valamit az ellendrukkerek körében.

S ezekre a jelentésekre, amelyeket történetesen nem a magyar kormány „gyárt”, valamint a nagy járműgyártó világcégek szenzációszámba illő fejlesztéseire, illik odafigyelni s gombot varrni.
Vagyis lehet nem szeretni a kormányt, a miniszterelnököt, de elvitatni az eredményeket aligha.
Hát ide jönne az Audi és a Mercedes, ha a kormány annyira gyűlölné a külföldi tőkét, mint amennyire azt sokan állítják?

Ha pedig esetleg már unalmas, hogy állandóan a statisztikát, a kimutatásokat „hozzuk fel”, mindenki nézzen csak körbe – legalább – ismerőseinél, hogy hányan is tudnak elmenni nyaralni, vagy bevásárlóközpontokban „shoppingolni”, s hétvégi kényeztetéseket megfizetni. Amennyiben annyira pocsékul élnénk, mint amennyire erről szólnak a bal- és liberális médiában megjelentetett riportok, akkor telítettek lennének-e az M7-es vagy éppen az M1-es autópálya sávjai? S gondolkodjunk már azon is el, miért nem lehet kiadó szobát találni mostanság a Balatonnál, továbbá miért is van „tele” Horvátország magyarokkal, vagy mit keresnek Észak-Olaszország közismert tengerpartján a honfitársaink?

Bármennyire is unalmas, amennyiben nincs rendben a központi költségvetés, rosszul alakulnak a gazdasági folyamatok, akkor mindannyian rosszabbul élünk. Érdemes eltűnődni – a Brexit kapcsán – azon is, hogy jelenlegi helyzetünket nem érdemes egy lapon sem említeni a 2008-assal. Összehasonlíthatatlanul jobb pozícióban vagyunk most: államcsőd közeli helyzetből jutottunk el mára arra a szintre, hogy 2010-et követően a magyar gazdaság sérülékenysége a feltörekvő gazdaságok között a legnagyobb mértékben csökkent. Vagyis kevésbé „égnénk” meg egy újabb világgazdasági sokk hatására mint anno.

Nem propaganda tehát, hogy újra felpörgő állapotba jutott a magyar gazdaság: a kiskereskedelmi forgalom – amely egyik olyan részterület, mely legjobban kifejezi, hogyan is élünk - a tavaszi hónapokban jelentős növekedést mutatott, míg az év eleji gyárleállásokat követően az ipari termelés is hatalmasat korrigált. Az építőipari termelés kapcsán az új megrendelések már két számjegyű bővülést mutatnak, jelezve, hogy a lakáspiac élénkülésével és az EU-források újból erősödő lehívásával az év második felében az ágazat ismét magára találhat. Ugyancsak friss statisztika, hogy személyautóból is többet veszünk mint tavaly, s azt megelőzően.

Ezzel szemben az Európai Unió gazdasága még a 2008–2009-es válság problémáin sem jutott túl, helyzete továbbra is törékeny. A munkanélküliségi ráta jócskán a magyar szint felett van, versenyképessége stagnál, a beruházási aktivitás gyenge, az államadósság szintje egyes országokban kirívóan magas, sok esetben pedig emelkedik.

Természetesen kis, nyitott gazdaságként a világgazdaság problémái a hazai gazdaságra is hatással lehetnek, és abban vagyunk érdekeltek, hogy kereskedelmi partnereink is jól „muzsikáljanak”.
Miközben legkevésbé sem állítjuk azt, hogy úgy élünk mint az osztrákok, addig elfogultság nélkül állíthatjuk: van még erő a magyar gazdaságban.

Tekerjünk tehát tovább!