Vélemény és vita
Fehér négerek
A hatóság beleturkálna a személyes holmijukba, hogy ellenőrizze, mit isznak, szeszes italt vagy alkoholmentes sört...
Újabb, az eddiginél szigorúbb rendeletet hozott a Budavári Önkormányzat az I. kerület közterületein és parkjaiban való szeszesital-fogyasztás visszaszorítása céljából. Már született egy helyi jogszabály 2013-ban a közösségi együttélés normáiról, azonban – a gyakorlati tapasztalatokat és a rendőrség javaslatait figyelembe véve – az nem bizonyult elég szigorúnak és igazságosnak. A mostani rendelkezés értelmében a Feszty Árpád és a Kosciuszkó Tádé utcában, a Batthyány téren és környékén, valamint a Vérmezőn és a Horváth-kertben az egyéb korlátozásoktól függetlenül: „Tilos az italozás!”
Tudnivaló, hogy a budai várkerületben nem okoz nehézséget bármiféle döntést, helyi rendeletet megszavazni, a képviselő-testület több mint kétharmados kormánypárti többséget élvez – hál’ istennek, meg persze a választóknak! –, az ellenzék rendszerint legfeljebb a pártlistákról szerez képviselői helyeket immár a hetedik választási ciklusban. A kerület élete egyébként nyugodt és biztonságos, a korábban tapasztalt bűnözés látványosan visszaszorult, mindössze a főbb útvonalakon áthaladó járműforgalom terhe, zaja és mocska rontja az ott lakók egészségét, idegeit és életminőségét.
A szesztilalmi rendelet megszavazásakor mégis csak az ellenzék részéről vetült fel néhány megfontolandó észrevétel a szigorítással szemben. Az LMP-s képviselő szerint az „alkoholfogyasztás negatív következményeit nem lehet szabálysértési eljárással megoldani”, amiben igaza lehet, mert aki a szellemi lebutulásával és idült májcirózisával már megfizette iszákossága árát, nem kellene még szabálysértési bírságokkal is a temető felé lökdösni. A DK nevében megszólaló ifjú képviselő azt mondta: nem látja pontosan, kikre kell vonatkoztatni a rendeletet, hiszen a városnéző turista kezében is lehet sör, amely felvetést a tiszteletre méltó Gallowich doktornő – bár jónak tartja a rendelet változtatásait – ezzel is megtoldotta: „életszerűtlen, hogy azért akar az önkormányzat valakit megbüntetni, mert nyáron, a melegben megiszik egy doboz sört”.
Amikor elolvastam az I. kerületi újságban megjelent cikket, magam is elgondolkodtam a dolgon. Szó se róla, azt az agresszív nyomorlátványt, folyékony fertőt és mocskot, amit néhány fiatalabb korú hajléktalan (?) napról napra bemutat a Batthyány téri csarnok déli oldalán a helyi polgároknak és a külföldi látogatóknak, már régen meg kellett volna szüntetnie a közterület-felügyeletnek, és a közrend védelmére hivatott rendőrségnek. A Vérmező egyes részein is „laknak” és iszogatnak ócska flakonos bort, a metró kifújó aknájánál és a játszótéren is, ez utóbbi kifejezetten kártékony a gyermekekre nézve.
Ami azonban a közterületi italfogyasztást illeti, az újságban közölt eljárás több sebből vérzik. Lássuk a hibákat a Horváth-kert példáján!A park Alagút utca és az Attila út sarkához közeli részén évek óta tavasztól őszig összejön egy kisebb ismerős társaság. A közeli házakban laknak, van köztük kenyérkereső fiatal és idősebb férfi, hatvanon túli nyugdíjas alkesz (egykori iskolatársam), tizenhét éves korában az egyik lábát veszített, ötvenes rokkant, aki szintén a nyögdíjából tengődik, és még néhány hozzájuk hasonló, a szocializmustól és a kapitalizmustól egyforma pofonokat kapott mikroegzisztencia. Olcsó, dobozos sört isznak, az üres dobozokat bedobják a hulladékgyűjtőbe. A játszótér a park túlsó végén van, a Petőfi-gimnáziummal szemközt pedig emberemlékezet óta ott található néhány kőasztal és pad, régen még ott sakkoztak, kártyáztak az öregek. Nyaranta leginkább kispénzű, fiatal turisták, főként külföldiek pihennek meg a fák árnyékában, szintén a közeli boltban vásárolt sört iszogatva.
Amerikában számtalan településen, kis- és nagyvárosban régóta tiltva van az utcai szeszesital-fogyasztás. A piások úgy játsszák ki a törvényt, hogy papírzacskóba teszik a sörös-, boros-, rumospalackot, és onnan kortyolgatják. A rendőrnek nincs joga – bűncselekmény híján – a tulajdonukat képező csomagban kutakodni. Láttam elégszer New Yorktól Chicagóig a főként lerobbant néger figurákat a piásstaniclivel.
Enyhén szólva is érdekes lenne, amikor a Horváth-kertiek vagy a külföldiek is így, akár reklámszatyorból, aktatáskából vagy cipősdobozból kortyolgatnák a sörüket, a hatóság beleturkálna a személyes holmijukba, hogy ellenőrizze, mit isznak, szeszes italt vagy alkoholmentes sört, borszínű meggylét vagy fehér üvegben tartott ivóvizet. Meg kéne szagolnia, kóstolnia, vagy laboratóriumi vizsgálatra küldenie az intézkedő rendőrnek, közterület-felügyelőnek? Ugyan már…
A rendelet értelmezése szerint nem lenne szabad másnak is látni, amint valaki a parkban piál. Néhány lépésre a gyülekezőhelytől azonban ott található a nyári söröző kerthelyisége, ahol tucatszám láthatnak italozókat közelről a kicsik és nagyok, a különbség csak az, hogy ott egy sört kapni három bolti dobozos árából.
Valaki azt mondja: a kispénzű embereket diszkriminálja a rendelet.
Igaza van.
Tudnivaló, hogy a budai várkerületben nem okoz nehézséget bármiféle döntést, helyi rendeletet megszavazni, a képviselő-testület több mint kétharmados kormánypárti többséget élvez – hál’ istennek, meg persze a választóknak! –, az ellenzék rendszerint legfeljebb a pártlistákról szerez képviselői helyeket immár a hetedik választási ciklusban. A kerület élete egyébként nyugodt és biztonságos, a korábban tapasztalt bűnözés látványosan visszaszorult, mindössze a főbb útvonalakon áthaladó járműforgalom terhe, zaja és mocska rontja az ott lakók egészségét, idegeit és életminőségét.
A szesztilalmi rendelet megszavazásakor mégis csak az ellenzék részéről vetült fel néhány megfontolandó észrevétel a szigorítással szemben. Az LMP-s képviselő szerint az „alkoholfogyasztás negatív következményeit nem lehet szabálysértési eljárással megoldani”, amiben igaza lehet, mert aki a szellemi lebutulásával és idült májcirózisával már megfizette iszákossága árát, nem kellene még szabálysértési bírságokkal is a temető felé lökdösni. A DK nevében megszólaló ifjú képviselő azt mondta: nem látja pontosan, kikre kell vonatkoztatni a rendeletet, hiszen a városnéző turista kezében is lehet sör, amely felvetést a tiszteletre méltó Gallowich doktornő – bár jónak tartja a rendelet változtatásait – ezzel is megtoldotta: „életszerűtlen, hogy azért akar az önkormányzat valakit megbüntetni, mert nyáron, a melegben megiszik egy doboz sört”.
Amikor elolvastam az I. kerületi újságban megjelent cikket, magam is elgondolkodtam a dolgon. Szó se róla, azt az agresszív nyomorlátványt, folyékony fertőt és mocskot, amit néhány fiatalabb korú hajléktalan (?) napról napra bemutat a Batthyány téri csarnok déli oldalán a helyi polgároknak és a külföldi látogatóknak, már régen meg kellett volna szüntetnie a közterület-felügyeletnek, és a közrend védelmére hivatott rendőrségnek. A Vérmező egyes részein is „laknak” és iszogatnak ócska flakonos bort, a metró kifújó aknájánál és a játszótéren is, ez utóbbi kifejezetten kártékony a gyermekekre nézve.
Ami azonban a közterületi italfogyasztást illeti, az újságban közölt eljárás több sebből vérzik. Lássuk a hibákat a Horváth-kert példáján!A park Alagút utca és az Attila út sarkához közeli részén évek óta tavasztól őszig összejön egy kisebb ismerős társaság. A közeli házakban laknak, van köztük kenyérkereső fiatal és idősebb férfi, hatvanon túli nyugdíjas alkesz (egykori iskolatársam), tizenhét éves korában az egyik lábát veszített, ötvenes rokkant, aki szintén a nyögdíjából tengődik, és még néhány hozzájuk hasonló, a szocializmustól és a kapitalizmustól egyforma pofonokat kapott mikroegzisztencia. Olcsó, dobozos sört isznak, az üres dobozokat bedobják a hulladékgyűjtőbe. A játszótér a park túlsó végén van, a Petőfi-gimnáziummal szemközt pedig emberemlékezet óta ott található néhány kőasztal és pad, régen még ott sakkoztak, kártyáztak az öregek. Nyaranta leginkább kispénzű, fiatal turisták, főként külföldiek pihennek meg a fák árnyékában, szintén a közeli boltban vásárolt sört iszogatva.
Amerikában számtalan településen, kis- és nagyvárosban régóta tiltva van az utcai szeszesital-fogyasztás. A piások úgy játsszák ki a törvényt, hogy papírzacskóba teszik a sörös-, boros-, rumospalackot, és onnan kortyolgatják. A rendőrnek nincs joga – bűncselekmény híján – a tulajdonukat képező csomagban kutakodni. Láttam elégszer New Yorktól Chicagóig a főként lerobbant néger figurákat a piásstaniclivel.
Enyhén szólva is érdekes lenne, amikor a Horváth-kertiek vagy a külföldiek is így, akár reklámszatyorból, aktatáskából vagy cipősdobozból kortyolgatnák a sörüket, a hatóság beleturkálna a személyes holmijukba, hogy ellenőrizze, mit isznak, szeszes italt vagy alkoholmentes sört, borszínű meggylét vagy fehér üvegben tartott ivóvizet. Meg kéne szagolnia, kóstolnia, vagy laboratóriumi vizsgálatra küldenie az intézkedő rendőrnek, közterület-felügyelőnek? Ugyan már…
A rendelet értelmezése szerint nem lenne szabad másnak is látni, amint valaki a parkban piál. Néhány lépésre a gyülekezőhelytől azonban ott található a nyári söröző kerthelyisége, ahol tucatszám láthatnak italozókat közelről a kicsik és nagyok, a különbség csak az, hogy ott egy sört kapni három bolti dobozos árából.
Valaki azt mondja: a kispénzű embereket diszkriminálja a rendelet.
Igaza van.