Vélemény és vita
Európai? Parlament?
Magam is végigkínlódtam az Európai Parlament Magyarországról szóló vitáját, véleményem az intézményről lesújtó
Hiszem, mégis Európa egyik csúcsszervéről van szó, ahová az egyes tagállamok elvileg legkiválóbb politikusaikat küldik. Ezt biztos nem láthattuk.
Kezdjük Judith Sargentini „jelentésével”. A hölgy jogi diplomával nem rendelkezik, mégis őt találta alkalmasnak a testület, hogy egy tagállam általános jogi állapotáról szakvéleményt mondjon. Fel is kereste a derék asszony egy napra, egy személyben hazánkat, s ezalatt tökéletesen tájékozódott, miközben egy kormányzati tisztségviselővel sem érezte szükségét a találkozásnak („Hallgattassék meg a másik fél is” – a rómaiak óta alapelv a kontinensen).
Egyetértek azzal, hogy egy politikai pamflet, vádirat született – alapvetően a migránskérdésre adott magyar véleményt megbosszulva – de a jelentés mégis jogi kérdésekben mond megcáfolhatatlannak tűnő véleményt. Erről az oldalról még nem elemezték a jelentést és a vitát, erre teszek most kísérletet.
Vizsgáljuk meg a bűneinkre felhozott jogi alapintézményeket, fogalmakat. Bocsássuk előre, hogy a jogi fogalmak között vannak „lágy” fogalmak, melyeket különbözőként értelmeznek a véleményt mondók – a jelentésben szereplők többsége ilyen – s vannak olyan fogalmak, melyek tartalmában napjainkban nagyjából egyetértés van (pl. cselekvőképesség).
Nézzük akkor a jelentésben és a vitában szereplő lágy jogi kategóriákat.
1. Jogállam. A magyar Alaptörvényben is szerepel ez a fogalom, de pontos meghatározása nincs. („Magyarország független, demokratikus jogállam”. Alapvetés B cikk [1]bek. Ez után az államformát, a közhatalom gyakorlását határozza meg az Alapvetés.) Az elismert jogbölcselők jelentős része megalkotta a saját, egymástól különböző jogfogalmát, könyveket megtöltve a kérdésről, de hogy mit értenek ezen pontosan, jogtudósok, politikusok, bírák, az különböző. Mosolyogva kérdem: az EU-ban igaz a „joguralom?” – a legfrissebb példa a tartózkodó szavazatok értékelése.
Kérdés, hogy Judith asszony és a fogalmat használó képviselők mit értettek jogállam alatt?
2. Demokrácia hiánya (népuralom). Hol és hogyan uralkodik ma a világban rendezett körülmények között a „nép”? (Ki és mi a „nép”?) A fogalom gyökere az ókori Athénból ered. Itt a demokrácia legerősebb eszköze a „cserépszavazás” (osztrakiszmosz) volt, amellyel bármely tisztségviselőt le lehetett váltani és száműzni. Ilyen ma nem létezik. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, vagy Rákosi és Kádár népi demokráciája demokrácia volt? Annak hitték, nevezik magukat. Ma általában egy többpártrendszeren, egyenlő, titkos, általános választáson alapuló választásokat értenek rajta. A választások tisztaságával is világszerte akadhatnak gondok, gondoljuk csak a hazai kékcédulás, szavazatvásárló, láncszavazásos választásokra. Népuralom? Hogyan uralkodom én, magyar állampolgárként Judith asszonyon vagy az Európai Parlamenten?
Egyáltalán, az időszakonként tartott választásokon leadott szavazatokon kívül a választópolgárnak semmi lehetősége sincs sem a pártok, sem a képviselők befolyásolására, akkor sem, ha ígéreteikben teljes fordulatot hajtanak végre, vagy a képviselők pártot váltanak.
3. Korrupció. Számos országban beszélnek korrupcióról, de ezt így általánosságban, vádaskodva, konkrét bizonyíték nélkül nem lehet állítani. Ez viszont a gyakorlatban nehéz, mert a pénzt (előnyt) adó fél éppen úgy bűnös, mint a pénzt (előnyt) kapó. Mindketten tagadnak, tanú a legritkább esetben van.
Tény, a Transparency International száznyolcvan országot érintő korrupciós felmérése szerint, hazánk elég rosszul, a hatvanhatodik helyen áll. Feltehető a kérdés, hogy a hazánkhoz hasonlóan korruptnak minősíthető országok ellen (pl. Horvátország, Görögország, Románia, Bulgária stb.) – a Transparency International-jelentés alapján miért nem indítanak eljárást?
Nem állítható, hogy hazánkban nincs korrupció, csak konkrét, bizonyított esetek nélkül ezt állítani nem egyéb, mint durva vádaskodás. A sportot támogató tao-rendszer, az egy személlyel pályázó közbeszerzési eljárások – amelyek 28 százalékos aránya alig haladja meg az európai átlagot – önmagában nem tekinthető korruptnak.
4. Az emberi jogok kérdésköre rendkívül tág, konkrét sérelemként az hangzott el, hogy Orbán Viktor nem vett részt a pride-on. Ez azt vetíti előre, hogy a jövőben az uniós miniszterelnököknek zárt tömbben kell felvonulniuk a pride-okon, s melegbárokat kell látogatniuk? Eközben az antiszemitizmus kérdés-körében nem számít az izraeli miniszterelnök, az amerikai nagykövet s a hazai zsidó szervezetek véleménye, kizárólag Judith Sargentini véleményét lehet elfogadni a képviselőknek? Csakúgy, mint a rasszizmus esetében, ahol Járóka Lívia szenvedélyes felszólalása sem érdekes?
E körben is mondható, hogy az emberi jogok tartalma napjainkig széles körben vitatott. (Pl. az abortuszhoz alapvető emberi jog fűződik?)
A tartózkodó szavazatok jogi értékelésében egyetértek a kormánnyal, pusztán a magyar ellenzéki képviselők szavazatainak hatását értékelném. Heten voltak, akik különböző módon, de támogatták hazánk elítélését. Nem lehet, ha ők heten „nemmel” szavaznak, szorosabb lett volna a végeredmény? Már csak azért is, mert az egy napot hazánkban tartózkodó Judith Sargentinivel szemben ők nagyobbrészt itt élnek, így kiválóan ismerik a vádbeli esetekben a hazai tényeket. Az elképzelhetetlen, hogy egy ellenzéki képviselő, magyar állampolgárként cáfolja a hamis állításokat?
Ezt nem minősítem, majd a választók véleményt mondanak a jövő májusi választásokon. Azon viszont már alig lepődöm meg, hogy Ujhelyi képviselő úr Strasbourgban, az európai parlamentben teátrálisan feltűzte a kokárdát. Én az elmúlt három évtizedben rengeteg kokárdát láttam március 15-én – akkor szokás viselni képviselő úr! – arra viszont emlékszem a hetvenes évekből, hogy pártja jogelődjének rendőrei hogyan püfölték a fiatalokat kokárda viseléséért. Sőt még a „lánchídi csatában” is, a rendszerváltozás küszöbén.
5. Stílus. Itt nem idézném némely balliberális képviselő mondatait, mert néha nem tűrnék a nyomdafestéket. Csodáltam viszont a magyar küldöttség képviselőinek arcát, ahogy rezzenéstelenül hallgatták a vaskos sértéseket. Ez lenne az elfogadott stílus Európa csúcsszervében, így kommunikál az európai balliberális elit? Ez lenne a diplomáciai etikett Nyugat-Európában? (Pl. „Orbán úr, magától én undorodom, maga egy szennyes” – Flanagan, Egységes Európai Baloldal.) Mindenesetre egy magára valamit is adó kültelki hazai kocsmából azonnal kivágtak volna némely felszólaló képviselőt.
A magyar hivatalos megnyilvánulásokból egyedül azt hiányolom, hogy nem esik szó a muzulmánok elleni három évszázados harcunkról az európai kereszténység védelmében, s hazánk egyharmadának török megszállásáról. Akkoriban a nándorfehérvári hősök megsegítésére a pápa elrendelte minden katolikus templomban a déli harangszót, mely a mai napig fennmaradt. Most Strasbourgban viszont elítélnek minket hazánk és Európa sikeres védelméért (!).
A döntés esetleges negatív következményei közül most csak egyről szólnék. Ez, az Európai Néppárt frakciójának tragikus megosztottsága, előre vetíti, hogy a kereszténydemokrata pártok Európában szétszakadhatnak, s ezzel a baloldalhoz hasonlóan perifériára szorulnak.
A jelentéssel s annak elfogadásával a balliberális európai elit – más döntésekkel együtt – leplezetlenül egyértelművé tette, hogy célja az európai kereszténység felszámolása, a kontinens népességének teljes demográfiai átalakítása. Az Európai Unió tovább gyengült a történtek nyomán, s az nyilvánvaló, hogy hazánk elítélésének hátterében nem a jogállamiság, a demokráciadeficit és a korrupció áll, hanem a migránskérdésben képviselt határozott álláspontunk.
Kezdjük Judith Sargentini „jelentésével”. A hölgy jogi diplomával nem rendelkezik, mégis őt találta alkalmasnak a testület, hogy egy tagállam általános jogi állapotáról szakvéleményt mondjon. Fel is kereste a derék asszony egy napra, egy személyben hazánkat, s ezalatt tökéletesen tájékozódott, miközben egy kormányzati tisztségviselővel sem érezte szükségét a találkozásnak („Hallgattassék meg a másik fél is” – a rómaiak óta alapelv a kontinensen).
Egyetértek azzal, hogy egy politikai pamflet, vádirat született – alapvetően a migránskérdésre adott magyar véleményt megbosszulva – de a jelentés mégis jogi kérdésekben mond megcáfolhatatlannak tűnő véleményt. Erről az oldalról még nem elemezték a jelentést és a vitát, erre teszek most kísérletet.
Vizsgáljuk meg a bűneinkre felhozott jogi alapintézményeket, fogalmakat. Bocsássuk előre, hogy a jogi fogalmak között vannak „lágy” fogalmak, melyeket különbözőként értelmeznek a véleményt mondók – a jelentésben szereplők többsége ilyen – s vannak olyan fogalmak, melyek tartalmában napjainkban nagyjából egyetértés van (pl. cselekvőképesség).
Nézzük akkor a jelentésben és a vitában szereplő lágy jogi kategóriákat.
1. Jogállam. A magyar Alaptörvényben is szerepel ez a fogalom, de pontos meghatározása nincs. („Magyarország független, demokratikus jogállam”. Alapvetés B cikk [1]bek. Ez után az államformát, a közhatalom gyakorlását határozza meg az Alapvetés.) Az elismert jogbölcselők jelentős része megalkotta a saját, egymástól különböző jogfogalmát, könyveket megtöltve a kérdésről, de hogy mit értenek ezen pontosan, jogtudósok, politikusok, bírák, az különböző. Mosolyogva kérdem: az EU-ban igaz a „joguralom?” – a legfrissebb példa a tartózkodó szavazatok értékelése.
Kérdés, hogy Judith asszony és a fogalmat használó képviselők mit értettek jogállam alatt?
2. Demokrácia hiánya (népuralom). Hol és hogyan uralkodik ma a világban rendezett körülmények között a „nép”? (Ki és mi a „nép”?) A fogalom gyökere az ókori Athénból ered. Itt a demokrácia legerősebb eszköze a „cserépszavazás” (osztrakiszmosz) volt, amellyel bármely tisztségviselőt le lehetett váltani és száműzni. Ilyen ma nem létezik. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, vagy Rákosi és Kádár népi demokráciája demokrácia volt? Annak hitték, nevezik magukat. Ma általában egy többpártrendszeren, egyenlő, titkos, általános választáson alapuló választásokat értenek rajta. A választások tisztaságával is világszerte akadhatnak gondok, gondoljuk csak a hazai kékcédulás, szavazatvásárló, láncszavazásos választásokra. Népuralom? Hogyan uralkodom én, magyar állampolgárként Judith asszonyon vagy az Európai Parlamenten?
Egyáltalán, az időszakonként tartott választásokon leadott szavazatokon kívül a választópolgárnak semmi lehetősége sincs sem a pártok, sem a képviselők befolyásolására, akkor sem, ha ígéreteikben teljes fordulatot hajtanak végre, vagy a képviselők pártot váltanak.
3. Korrupció. Számos országban beszélnek korrupcióról, de ezt így általánosságban, vádaskodva, konkrét bizonyíték nélkül nem lehet állítani. Ez viszont a gyakorlatban nehéz, mert a pénzt (előnyt) adó fél éppen úgy bűnös, mint a pénzt (előnyt) kapó. Mindketten tagadnak, tanú a legritkább esetben van.
Tény, a Transparency International száznyolcvan országot érintő korrupciós felmérése szerint, hazánk elég rosszul, a hatvanhatodik helyen áll. Feltehető a kérdés, hogy a hazánkhoz hasonlóan korruptnak minősíthető országok ellen (pl. Horvátország, Görögország, Románia, Bulgária stb.) – a Transparency International-jelentés alapján miért nem indítanak eljárást?
Nem állítható, hogy hazánkban nincs korrupció, csak konkrét, bizonyított esetek nélkül ezt állítani nem egyéb, mint durva vádaskodás. A sportot támogató tao-rendszer, az egy személlyel pályázó közbeszerzési eljárások – amelyek 28 százalékos aránya alig haladja meg az európai átlagot – önmagában nem tekinthető korruptnak.
4. Az emberi jogok kérdésköre rendkívül tág, konkrét sérelemként az hangzott el, hogy Orbán Viktor nem vett részt a pride-on. Ez azt vetíti előre, hogy a jövőben az uniós miniszterelnököknek zárt tömbben kell felvonulniuk a pride-okon, s melegbárokat kell látogatniuk? Eközben az antiszemitizmus kérdés-körében nem számít az izraeli miniszterelnök, az amerikai nagykövet s a hazai zsidó szervezetek véleménye, kizárólag Judith Sargentini véleményét lehet elfogadni a képviselőknek? Csakúgy, mint a rasszizmus esetében, ahol Járóka Lívia szenvedélyes felszólalása sem érdekes?
E körben is mondható, hogy az emberi jogok tartalma napjainkig széles körben vitatott. (Pl. az abortuszhoz alapvető emberi jog fűződik?)
A tartózkodó szavazatok jogi értékelésében egyetértek a kormánnyal, pusztán a magyar ellenzéki képviselők szavazatainak hatását értékelném. Heten voltak, akik különböző módon, de támogatták hazánk elítélését. Nem lehet, ha ők heten „nemmel” szavaznak, szorosabb lett volna a végeredmény? Már csak azért is, mert az egy napot hazánkban tartózkodó Judith Sargentinivel szemben ők nagyobbrészt itt élnek, így kiválóan ismerik a vádbeli esetekben a hazai tényeket. Az elképzelhetetlen, hogy egy ellenzéki képviselő, magyar állampolgárként cáfolja a hamis állításokat?
Ezt nem minősítem, majd a választók véleményt mondanak a jövő májusi választásokon. Azon viszont már alig lepődöm meg, hogy Ujhelyi képviselő úr Strasbourgban, az európai parlamentben teátrálisan feltűzte a kokárdát. Én az elmúlt három évtizedben rengeteg kokárdát láttam március 15-én – akkor szokás viselni képviselő úr! – arra viszont emlékszem a hetvenes évekből, hogy pártja jogelődjének rendőrei hogyan püfölték a fiatalokat kokárda viseléséért. Sőt még a „lánchídi csatában” is, a rendszerváltozás küszöbén.
5. Stílus. Itt nem idézném némely balliberális képviselő mondatait, mert néha nem tűrnék a nyomdafestéket. Csodáltam viszont a magyar küldöttség képviselőinek arcát, ahogy rezzenéstelenül hallgatták a vaskos sértéseket. Ez lenne az elfogadott stílus Európa csúcsszervében, így kommunikál az európai balliberális elit? Ez lenne a diplomáciai etikett Nyugat-Európában? (Pl. „Orbán úr, magától én undorodom, maga egy szennyes” – Flanagan, Egységes Európai Baloldal.) Mindenesetre egy magára valamit is adó kültelki hazai kocsmából azonnal kivágtak volna némely felszólaló képviselőt.
A magyar hivatalos megnyilvánulásokból egyedül azt hiányolom, hogy nem esik szó a muzulmánok elleni három évszázados harcunkról az európai kereszténység védelmében, s hazánk egyharmadának török megszállásáról. Akkoriban a nándorfehérvári hősök megsegítésére a pápa elrendelte minden katolikus templomban a déli harangszót, mely a mai napig fennmaradt. Most Strasbourgban viszont elítélnek minket hazánk és Európa sikeres védelméért (!).
A döntés esetleges negatív következményei közül most csak egyről szólnék. Ez, az Európai Néppárt frakciójának tragikus megosztottsága, előre vetíti, hogy a kereszténydemokrata pártok Európában szétszakadhatnak, s ezzel a baloldalhoz hasonlóan perifériára szorulnak.
A jelentéssel s annak elfogadásával a balliberális európai elit – más döntésekkel együtt – leplezetlenül egyértelművé tette, hogy célja az európai kereszténység felszámolása, a kontinens népességének teljes demográfiai átalakítása. Az Európai Unió tovább gyengült a történtek nyomán, s az nyilvánvaló, hogy hazánk elítélésének hátterében nem a jogállamiság, a demokráciadeficit és a korrupció áll, hanem a migránskérdésben képviselt határozott álláspontunk.