Előre hozott költségvetés

Ebből a megközelítésből a „jogelőd” az első Orbán-kormány volt, amikor is 2001-ben kirukkolt egy, a korábbinál hosszabb, kétéves költségvetési periódussal. Akkoriban ez a konstrukció bevált: hozzájárult az ország tőkevonzó képességének megőrzéséhez, ráadásul kiszámíthatóságot, nagyobb biztonságérzetet nyújtott a gazdasági szereplőknek.

Ha kétéves költségvetésünk nem is lesz, a Nemzetgazdasági Minisztérium közlése értelmében a 2016-os központi költségvetés tervezetét április végéig benyújtják az Országgyűlésnek, a képviselők pedig még a tavaszi ülésszakon meg is szavazhatják. A szokatlanul korai időpontot a tervezhetőséggel és a kiszámíthatósággal indokolja a minisztérium.

Ugyanakkor ez a hír már a múlt héten „robbant”, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök a rendkívüli külképviselet-vezetői értekezleten bejelentette a kormány ez irányú szándékát. Azóta is egyfolytában találgatják a politikusok és a gazdasági szakértők: miért van szükség erre?

A kevésbé jó szándékú vélekedések alapján ezzel a kormány még idejében elejét veszi az egyes tárcák alkudozásának. Igen ám, de a kormányfő bejelentése szerint a büdzsében hagynak majd „tól–ig határokat” is. Mások azzal kontráznak, hogy a mostani kormányzástól nem idegen a büdzsé szokatlan elfogadása – volt erre már példa 2012-ben is –, de ennek sokkal inkább bizonytalanság a következménye, mintsem a stabilitás. Hiszen váratlan fordulat állhat be az olajárakban, a gazdasági növekedésben, az adóbevételekben vagy éppen az uniós pénzek lehívásában is – ezek miatt pedig könnyen eljárhat az idő egy több hónappal megsürgetett büdzsé felett. Mindenesetre Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője, aki korábban a Költségvetési Tanácsban „szolgált”, az Indexnek azt mondta, önmagában abban, hogy 2015 tavaszára megvannak a 2016-os költségvetés keretszámai, nincs semmi különös vagy dicséretre méltó, ezeknek ugyanis több okból is meg kell addigra lenniük.

Vissza is kérdezhetnénk: akkor mire föl a nagy purparlé? Egyfelől áprilisban le kell adni a 2016-os konvergenciaprogramot az Európai Bizottságnak, amiben benne kell lennie a makrogazdasági pályának, másfelől a kormány régóta hirdeti az évekkel előre hozott költségvetési tervezést! Eközben – ugyancsak a nem különösebben szimpatizáló oldalról – sokan arra gyanakodnak, hogy tulajdonképpen biankó csekket fogadtat el a kormány parlamenttel, amelyben hatalmas tartalékokat állapít meg, és a pénzeket ide-oda rakosgatja majd. Csakhogy ez a pénzügyi tili-toli szembemehet az alkotmánnyal, a kormány ugyanis nem „telepítheti” magára a költségvetés megállapításának jogát - elvégre parlamenti demokráciában élünk. Húzzuk ki tehát nyugodtan a fenti eshetőségeket, és nézzük az érem másik oldalát, a racio-nálisabb verziót! A kiszámíthatóság jegyében a büdzsé tervezését és a konvergenciaprogram összeállítását össze is lehet kapcsolni – például. A bankokkal történő kiegyezés értelmében pedig a bankadó csökkentését a kormány kőbe vésheti, amely „erős” üzenet lehet a hitelminősítőknek, hogy javítsanak a magyar államadósság besorolásán. Magyarán a felminősítés lehet az egyik magyarázata az előre hozott büdzsének. Tudniillik a nagy nemzetközi hitelminősítők még az idén reagálhatnak a magyar gazdaság jó teljesítményére. Ha ugyanis a költségvetés elfogadása télen történne meg, az esetleges kedvező besorolás okvetlenül átcsúszna a jövő évre. A nyári megalkotással azonban már kora ősszel sor kerülhet erre. Szó sincs itt „félkész” költségvetésről: amióta Brüsszelnek postázzuk felzárkózási jelentésünk számait, azóta tart az előre tervezés, egyébként helyesen.

Végezetül megpendíteném, hogy az Egyesült Államoknak jelenleg kétéves költségvetése van: a világ legnagyobb gazdasága szövetségi kormányzásának fő számait pedig nem akármilyen mutatvány volt „lealapozni”.

Bármilyen meglepő, a tengerentúlon (is) azzal érveltek, hogy a szokásosnál hosszabb költségvetési periódus gazdasági kiegyensúlyozottságot is mutathat.

Mit is mondhatnánk Budapesten arra, amit Washingtonban már mindenki megértett? No comment!