Élhetetlenek

Az újabb, az Uber betiltását követelő demonstrációjukra a sárga sofőrök már csak alig kéttucatnyian érkeztek az Erzsébet hídra, majd ebédidőre szét is széledtek. Ebben a pocsék idő, meg talán a hosszú hétvégére készített menüből megmaradt otthoni finom falatok is szerepet játszottak. Ez lenne a bors fenti jelzőiből a kicsi, egyúttal meg is mutatja, hogy a több ezer budapesti taxis közül hányan tartják szívügyüknek a város közlekedésének rendszeres megbénítását. De mitől erős? Ez vélhetően akkor is költői kérdés marad, ha az Országgyűlés pontot tesz az Uber-ügy végére, és betiltja az egyre népszerűbb fuvarmegosztó alkalmazást. Sokakkal együtt együtt én is választ keresek arra, hogy – a demonstrálók összképét alapul véve – néhány marginális figura alkotta csoport mitől tud olyan erős lenni, hogy a magyar parlamenten is átverje lassan megszűnő szakmájának nyűgeit, konkrétan azt, hogy a személyszállítási üzletág szereplői konkurenciát kaptak. A helyzet ellen tiltakozó sárga sofőröknek eszükbe sem jut, hogy a nyakukba zúdított adminisztrációs, illetve adóterhekről kezdjenek egyeztetéseket. Utóbbi vélhetően sokuknál a kreatív könyvelés művészeti ágához tartozik, holott fröcsögéseikben épp másokat vádolnak a közteherviselés elkerülésével. Erősnek érezhetik magukat a hőzöngők, hogy ügyük az Országgyűlés elé került, és kívánom nekik, hogy ott valóban bölcs, a piacot nem korlátozó döntés szülessen, még ha nem is biztos, hogy annak a sofőrök örülnek majd. A magyar társadalom többségének szimpátiáját pedig hamarosan lemérhetik az utasok megcsappanó számában és bevételük csökkenésében.