DiCaprio Davosban

Bár politikusok, vállalatvezetők és gazdasági szakemberek képviseltetik magukat most is Svájcban, a tegnap megkezdődött, sorrendben negyvenhatodik csúcstalálkozó alaphíre, hogy az egyik, úgynevezett Kristálydíjat – amelyet olyan művészek kapnak, akik „kreatív választ adtak a világban tapasztalható kihívásokra” – Leonardo DiCaprio amerikai filmszínész kapta. Azért, mert sokat tett a „zöldügyekért”: sztárgázsijából állítólag millió dollárokat áldoz klímavédelmi projektekre.

Miután a helyszínt háromezer katona és ezer rendőr biztosítja, az elismerést – annak rendje és módja szerint – simán át is lehetett venni, no és más hírességek a U2-s Bono, valamint Peter Gabriel és Kevin Spacey is ott van a „bulin”. Védelmük garantált, az egykori lázadó Bonót sem kell félteni, az anarchisták maximum a kerítésig juthatnak el. Mellesleg ilyen luxusra a U2 frontembere gondolni sem mert a banda alapításakor, a hetvenes években.

Nota bene: az alpesi síparadicsomban megrendezésre kerülő fórumok már évek óta nem hordoznak különösebb üzenetet a világnak. Még annak ellenére sem, hogy a résztvevők nem akárkik. Igaz, nem mindenki ment el Davosba, ahol is a globális politikai és üzleti lehetőségeket érintő kockázatok kerültek fókuszba, így például a kibontakozó menekültválság, a legutóbbi idők terrortámadásai vagy éppen a globális növekedés és a nyersanyagárak gyengélkedése, továbbá a szén-dioxid-kibocsátás felső határainak megtartása.

Ugyanakkor nem lesz jelen a négynapos összejövetelen Angela Merkel kancellár. A vezető német politikus távollétét először a menekültek szilveszteri támadássorozatával magyarázták, azóta viszont a berlini kormányszóvivő közölte, hogy szó sem volt Merkel Davosba utazásáról. Nagy kár, különösen a menekültkrízis kapcsán várták sokan a kancellárt.

Persze fontos, hogy a globális politikai és gazdasági döntéshozók olyan témákkal is foglalkoznak, mint a munkanélküliség bővülése, valamint a negyedik ipari forradalom „eljövetele”, s aligha lehet remélni bármi kézzel foghatót is az amúgy kötetlen világtalálkozótól.

Megkockáztatom, az éghajlatváltozás és a kínai gazdaság lassulása mellett – a felső szintű pekingi vezetés ugyancsak nem képviselteti magát – Martin Scorsese legutóbbi nagy mesterműve, A Wall Street farkasa, pontosabban annak témaköre inkább passzolna a davosi luxushoz, mint a felsorolt topikok. Aki esetleg nem látta a filmet, Jordan Belfort azonos című önéletrajzi regényét adaptálták mozgóképekre, s abban Leonardo DiCaprio prezentálta az egész pénzügyi világot. Még pontosabban: az egész fékevesztett kapitalizmust. Még ha tudjuk is, hogy a piacgazdaságnak és a parlamenti demokráciának nincs alternatívája, a filmben ábrázolt brókervilág teljesen hihető, különösen azért, mert mások is feldolgozták a témát, mások is így láttatták, mi pedig, átlagemberek csekkjeinken, folyószámláinkon tapasztaljuk, hogy a kétszer kettő néha sok(k).

Persze túlzó leegyszerűsítés lenne azt állítani, hogy a világ gazdaságát tőzsdeügynökségek irányítják, de pont a 2008–2009-es globális krach irányította rá a figyelmet: valódi teljesítmények nélkül mit is ér a gazdasági bővülés, a hitelekből fűtött „gyarapodás”, a hatalmas vagyonok – törvényes (!) – összeharácsolása.

Stresszes időket élünk, és az igazság valahol abban rejlik, hogy soha nem tapasztaltuk: ennyire szerteágazók volnának a kihívások – ezt az alap­vetést John Veihmeyer, a KPMG vezére fogalmazta meg. Cseppet sem mellesleg, mindezt bárki elmondta volna egy BKV-járaton.

Félreértés ne essék, az érdeklődés előterében ilyenkor felbukkanó Davos jelentős eszmecsere, kár azonban azt várni tőle, hogy az ott részt vevők vigyáznak is a világ gazdaságára. Tekintettel arra, hogy a legfontosabb döntéshozók közül sokan nincsenek ott.

Mindenesetre Svájc csodálatos, a meetingek résztvevőinek pedig aligha okoz gondot a kaviár és pár palack francia pezsgő kifizetése. Miután DiCaprio színészi teljesítményét senki sem vitatja, a Kristálydíj-átadó helyett sokkal inkább javallott A Wall Street farkasát újból megtekinteni.

Már, ha nem bánjuk, hogy a lélekemelés helyett sokkal inkább egy adag keserű igazságot kapunk.