De mit érez Mari néni?

Hónapok óta konstatálhatjuk, hogy minden hétre jut egy-egy pozitív elemzés a javuló magyar gazdasági folyamatokról, ám a széles közvéleményt általában nem érdeklik ezek a prognózisok.

A T. Publikumot inkább az RTL Klub tudja „felrázni”: a hosszú időn keresztül csak katasztrófákkal és bűncselekményekkel foglalkozó hírműsorok kemény politikai hírösszefoglalókká fajultak az elmúlt hónapokban, s egy-egy „ügyes” adás megtekintése után az átlagos halandó joggal érezheti úgy, hogy irány Hegyeshalom. Hiszen még ilyen korrupt, adócsalásra, vagyoneltitkolásra berendezkedett nagypolitikai elitünk, kormányunk sosem volt. A közhangulatra pedig mesterien rá lehet építeni a tematikus ügyeket. Például azt, hogy háromszázezren vándoroltak már ki Magyarországról, valamint totális a zűrzavar az egészségügyben és a felsőoktatásban, nem is beszélve az elszegényedésről. Még inkább leegyszerűsödik a téma, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mit érez a javuló makrogazdasági számokból Mari néni a sashalmi piacon.

Értekeztem már arról, hogy a magasabb növekedés hatását előbb-utóbb mindenki érezni fogja. Persze nem azonnal. Vallom a szabad piaci mechanizmusok elvét, miszerint a jólét lecsorog. Ráadásul ez nem is pusztán ideológiai áramlat, hanem alapvető közgazdasági tétel, hiszen a termelés felfutása és a háztartások fogyasztásainak növekedése, változása kölcsönhatásban van. A termelés bővülésével ugyanis nő a foglalkoztatás, továbbá a jövedelem(tömeg), amely megjelenik a piacon fizetőképes keresletként. És ez fordítva is igaz. Vagyis mind a pozitív, mind pedig a negatív folyamatok lecsorognak.

Ha például nincs növekedés, akkor új beruházások, munkahelyek sincsenek. Amennyiben pedig zsugorodik az ország gazdasági kibocsátásának képessége, akkor ez a mínuszos tétel mindenütt megjelenik. Most az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, de jegyezzük meg: a gazdaság elvesztegetett tíz évet. Ránk fér tehát a bővülés. A valódi felzárkózáshoz itt, az euróövezet keleti peremén pedig minimum három-, de sokkal inkább négy-öt százalékos gazdasági növekedés kellene.

A rend kedvéért nézzük a bevezetőben felsorolt problémás területeket: a volt szocialista országok közül a magyar kivándorlási arány a legkisebb, a momentán gazdasági bezzegország, Lengyelország például az élen jár, míg a perifériáról (Románia, Bulgária) is sokkal többen vándoroltak ki, mint tőlünk. Magának a folyamatnak a megítélése amúgy vegyes, legalább annyi pozitívuma, mint negatívuma van.

Ha a felsőoktatási szálat pendítjük meg, akkor azzal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy ha lesz is keretszűkítés, azt sokszor a mindennapok követelik meg. Mert ennyi kommunikációs szakemberre vagy éppen politológusra aligha van szükség. Brutális tévedés az is, hogy minden képzés fizetős, az államilag támogatott helyek száma jelenleg sem sokkal kevesebb, mint régen volt. És vajon röghöz köt-e az egészségügy? Az a minimum, hogy ha az adófizetők megfinanszírozzák az orvosképzést, akkor kapjanak vissza belőle valamit. Tény a gyorsuló orvoselvándorlás is, továbbá a háziorvoshiány: de ennek is az az oka, mint általában más külföldi munkavégzésnek. A Lajtán túl magasabbak a fizetések. Senki sem vitatja, hogy az egészségügyet fejleszteni kell, azonban mindent egyszerre nem lehet. Magyarország esetében a költségvetési fegyelem továbbra is az első: tetszettek volna uniós csatlakozásunk első pillanatától kezdve komolyan venni az államháztartási hiány fogalmát.

A szegénységről pedig annyit, ne tegyünk úgy, mintha ez a probléma csak 2010-től létezne. Mert az állami szerepvállalás erősítésén túl a kialakult helyzetért az egyénnek is van felelőssége.
Mit érez Mari néni ebből? Például azt, hogy az állam a nyugdíjat az előírások szerint emeli, nincs árnövekedés, valamint stabilabbak az ismeretségi körében lévő munkahelyek. A sashalmi piac vonzáskörzetében pedig nem lehet leparkolni, akkora a tumultus.

Mindenesetre rendkívül tanulságos, hogy a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara felmérésében a cégvezetők a szakképzett munkaerő hiányát nevesítették. Magyarország egyes pontjain azért maradhatnak el fejlesztések, mert a munkanélküliség közepette nem lehet találni olyan állástalanokat, akik dolgozni akarnak, esetleg továbbképezni magukat, fejleszteni a tudásukat.

De Mari néni és a T. Publikum ezt nem érzi. Mert az RTL Klubot nézi.