Csegevarácska visszatért

Újabb világforradalom látszik kibontakozni Budapesten, a Városligetben, miután az egy évvel ezelőtti performance-ok után ébredeznek Csipkerózsika-álmukból a ligetvédők, és minden, általuk elérhető eszközt igyekeznek bevetni a közpark felújításának megakadályozására. Lánglelkű honfitár­saink megnyugodhatnak, hosszas meditáció, feltöltődés után előkerült a tavalyi kéménymászó is, a raszta gurunak köszönhetően visszatérhet a remény, hogy néhány fa átültetésének ádáz kísérlete hozza majd el Orbán Viktor szégyenteljes bukását.

A botcsinálta akrobata, Komáromy Gergely legutóbb is kivette a részét a diktatúra megdöntéséből, amennyiben a munkaterület köré sebtiben felhúzott hevenyészett kordon cibálása ekként minősíthető, bár a végeredményről meg kell jegyezni: a rendőrök ismét úgy győztek, hogy szinte semmit nem tettek. Komáromy persze büszkén mutogathatta az erre fogékony tévéstáboknak, hogy a csata hevében bibis lett a kezefeje, aztán hozzátette, igazából erről nem a hatalom pribékjei tehetnek, ő volt ügyetlen, úgy nyúlt a nem az előírásoknak megfelelően lesorjázott kordonhoz, hogy megsebezte magát. A sérülések ellátása a kamerák kereszttüzében nem volt ugyan szakszerű, mindenesetre látványosra sikeredett. Megér néhány lájkot a Facebookon, ha elég ügyes, esetleg egy munkaügyi pert is indíthat az állam ellen: hivatásos tüntizőként sérült meg az államhatalom által nem kellően lesorjázott kordon miatt, ami átmenetileg gátolja hivatása gyakorlásában, esetleg még bevételkiesést is okoz.

Komáromy Gergely lehetne egy jópofa hippi, aki meglovagolja az aktuális és kellően hangos témát, a Városliget rehabilitációját. Nem jópofa hippi azonban, amióta bárki tudhatja, hogy tavaly, a balhék kezdete után rendszeres, szinte napi vendég volt az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén, ahova úgymond egyeztetni hívták. Nem titok ez, ő maga kérkedett vele a Facebookon. Egy éve én is többször egyeztettem a budapesti amerikai külképviselettel, hogy mégis mit keres náluk rendszeresen ez a figura, és mi az oka, hogy ők maguk kéretik oda. Azóta is csak annyit tudtam meg tőlük a válaszként megküldött lózungokból, hogy hát Amerikának nagyon fontosak a civilek meg a társadalom véleménye meg a viták, meg blablabla. A jenkiknek nyilván alapvető fontosságú a megafonba német nyelvre hasonlító halandzsát üvöltöző, boldogtalan favédő és a csata közepén lótuszülésben átszellemülten jógázó, jobb sorsra érdemes lányka.

Komáromy egy évtizedet lődörgött korábban a karibi térségben, ahol nyilvánvalóan nem találkozott egyetlen CIA-s beszervezővel sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Budapestre hazatérve rendszeresen bekéretik az amerikai nagykövetségre. Ahová amúgy máig egyetlen, a Liget-projektben részt vevő szakembert sem hívtak meg. Nem szeretném túlértékelni magam, de amikor tavaly erről írtam néhányszor, a fickó eltűnt. Úgy látszik, visszatérése egy nagyobb terv része is lehet.

A ligetvédők kezdeti, naiv hozzáállása a park átalakításához mára megváltozott: a társaság több frakcióra szakadt, vannak, akik nem is beszélnek a többiekkel. Komáromy felbukkanása olyan lehet a zöldeknek, mint Gyurcsányé a baloldalnak. Ahol az ilyen figurák reflektorfényt kapnak, ott borítékolható a pártszakadás, a testvérháború és az a hozzáállás, aminek köszönhetően a kis sejteket mostanára már semmivel nem lehet rávenni arra, hogy elmenjenek a Liget-projektért felelős döntéshozók által szorgalmazott egyeztetésekre.

Nekik marad a nihil, mi meg reméljük, hogy a Városliget valóban szép lesz. És még zöldebb.