Brüsszel kínjai

Hazánk ellen kötelezettségszegési eljárást indít az Európai Bizottság, mivel továbbra sem engedünk a határaink védelméből, és azt sem hagyjuk, hogy a kvótarendszerre hivatkozva az országban szállásolják el az Európába érkezett bevándorlók tömegeit.

Egy idevonatkozó régi kínai mondás szerint a megszáradt ürüléket nem lehet másra kenni. Brüsszelben viszont pontosan ezzel próbálkoznak: a tagállamok legszélesebb körében akarják szétteríteni a felelőtlen bevándorlás– és biztonságpolitika következményeit.

Aki pedig nem asszisztál ehhez, az rövid és hosszú távon egyaránt ízelítőt kap az unió demokráciafelfogásából: ,,kötelezettségszegési eljárás” néven korlátozzák a szuverenitását.

Érdemes kitérni arra is, hogy mindez Olaszországot, Görögországot és Horvátországot, vagyis azokat a tagállamokat is érinti, amelyek a legnagyobb kihívásnak voltak és vannak kitéve az Európát érintő népvándorlásban. Ha az unió vezetőin múlik, Magyarországhoz hasonlóan ezek az országok sem járhatják a saját útjukat, mi több, meg sem védhetik magukat.

A brüsszeli politikusok a magyar gyakorlattal kapcsolatban (most éppen) azt kifogásolják, hogy az (illegális) bevándorlók bíróságra kerülése esetén, ha fellebbeznek, vagy legalábbis fellebbeznének a meghozott bírói ítélet ellen, akkor sem lehet újabb tényekre és jogi szempontokra hivatkozniuk, illetve a bíróság nem függeszti fel automatikusan az adott ügyben hozott határozatokat, viszont kiutasítja az országból a bevándorlót az eljárás folytatása előtt.

Ez egyvalamire enged következtetni: a bevándorlók jogai még mindig elsőbbséget élveznek a nemzeti érdekek szempontjaival szemben, valamint az európai lakosság védelmével és végső soron a válságkezeléssel szemben.

Magyarország elsősorban ugyanis változatlanul ezt a hármat tartja szem előtt: minden más csak ezek után következhet.

Mivel Brüsszelnek ezeket még mindig nem sikerült a gyakorlatban alkalmaznia, ezért – ha egy mód van rá – azt szeretné elérni, hogy mások se vigyék sikerre az ügyet (a saját módszerükkel), hiszen ez végérvényesen bizonyítaná, hogy az unió inkompetens a bevándorlók okozta helyzet kezelésében. Erre nem kerülhet sor, ugyanis a migránsválság addig húzódott, amíg át nem alakult presztízskérdéssé.

Ebben a versenyben Magyarország egyre több vizet zavar, mert egyre kevésbé kérdőjelezhetők meg az eredményei a hatékonyság szempontjából. Már nem arról van szó, hogy egyszerűen különutasok vagyunk: taktikai előnnyel bíró konkurensek lettünk.

Ezzel az is nyilvánvalóvá vált, hogy magyar modellről, példáról nemcsak akkor beszélhetünk, ha gazdasági természetű kihívásokkal kell szembenéznie a kontinensnek, de akkor is, ha vallási, kulturális és szociális problémák merülnek fel. Egy régi szófordulattal élve, ebben a tekintetben bizony sereghajtókból mára éllovasokká váltunk.

Éppen ezért nem marad más hátra, mint más területeken próbálkozni. Így például ellehetetleníteni a paksi atomerőmű bővítését, korrupciót kutatni, vagy a hazai pártfinanszírozás kérdéseit feszegetni. Így veszíti el az Európai Unió a cselekvőképessége után a méltóságát is.