Biztonságérzet

Azt pedig, hogy valóban készül valami Kelet-Ukrajnában, kárpátaljai, nagyszőlősi ismerősöm szavai erősítették meg szinte egy időben (no jó, néhány órás eltéréssel azért érdemes számolni) az elnök felszólalásával: „Férjem behívót kapott, pedig nem is volt katona…” Eddig azt hitték, nincs veszélyben, hiszen nem szolgált a hadseregben, s most hirtelen rá kellett jönniük, hogy ez semmit sem jelent, és legfőképp semmiféle biztonságot nem ad.

Az ő biztonságérzetük tehát ezen a ponton elveszett. Azt mondják, rövid kiképzést kapnak, s aztán máris viszik őket a frontra. Azt pedig, hogy ebben lehet némi igazság, megerősítik a múlt század kilencvenes éveinek délszláv örökösödési polgárháborúiban szerzett tapasztalatok. Talán csak annyi különbséggel, hogy ott, abban az országban, a régi Jugoszlá­viában volt kötelező katonai szolgálat, tehát fiúgyermek nem úszhatta meg a felnőtté válást anélkül, hogy bakacsizma ne törte volna véresre a lábát, s egyenruhába ne bújtatták volna. Ellenben a fiatal sorköteles gyerekeket, amint berukkoltatták, néhány hetes kiképzés után valóban egyenesen a frontra vitték…

A sorozott hadsereg egy nagy marhaság.

Szerencsére rájöttek már erre a legmagasabb katonai körökben is, mert nem hatékony, és legfeljebb csak arra jó, hogy nagy számban lökjék oda ágyútölteléknek. S köztük olyan fiatalokat küldjenek sokszor a biztos halálba, akik más területen sokkal hatékonyabban és eredményesebben szolgálhatnák a hazájukat. Ha már… Azokban az országokban, ahol rájöttek már erre – így Magyarországon is –, egy ideje megszüntették a sorkötelezettséget, és professzionális katonasággal „váltották ki”. Olyannal, amelyikben profik szolgálnak, jó állóképességgel, a váratlan helyzetekre is felkészülten, hatékonyan. Hiszen a békés hétköznapokban is erre, csakis erre, és semmi másra nem készülnek, s ezért fizetjük őket az adónkból.

Az ukrajnai helyzetben is megvan ez a kettősség: fel kell tölteni az állományt, ezért olyan férfiakat – köztük kárpátaljai magyarokat is – mozgósítanak, akik kaszárnyát belülről még nem láttak, vagyis sorozott katonaként soha nem szolgáltak. Az pedig már egészen más kérdés, hogyha ők kapnak is néhány hetes, gyorsított kiképzést – aminek a végén majd meg tudják húzni a ravaszt a Kalasnyikovon, és a gránátból is ki tudják rántani a biztosítószeget, haditechnikai ismereteik nagyjából ennyiben ki is merülnek –, milyen hatékonyságú lehet, és minek a megvédésére lesz képes az a haderő, amelyet ilyen emberekkel töltenek fel, akármilyen nemzetisé­gűek legyenek is.

Petro Porosenko persze nem konkretizálta, hogy egészen pontosan mire gondolt, de ha egy elnök ilyet mond kétszázhetven külföldi vendég, szakértő előtt egy konferencián, akkor egészen biztosan vannak – kell hogy legyenek – olyan információi, amelyekre ezt alapozza. Vagy tervei.

Ha pedig készül valamire, azt nem fogja egy ilyen válogatott nemzetközi társaság előtt nagydobra verni. Mint mondta, az ukrán vezetés a partnerországok segítségével igyekszik mindent megtenni a harcok sújtotta kelet-ukrajnai térség helyzetének békés rendezése érdekében. Közben pedig a kijevi hadműveleti parancsnokság közölte, hogy csak egy éjszaka alatt huszonkétszer lőtték a szakadárok által ellenőrzött kelet-ukrajnai területekről az állásaikat. Kedden este aztán, a konferencia résztvevői Kijevben talán még el sem fogyasztották a vacsorájukat, ismét harcok kezdődtek a válságövezetben, s egy ukrán katona elesett. A heti mérleg ezzel máris négyre nőtt, pedig még csak a hét második napjánál tartottunk. A tegnapi hírek szerint pedig Eduard Baszurin, a donyecki szeparatisták parancsnokhelyettese bejelentette: erőik négyszázhetvenegy haditechnikai eszközt zsákmányoltak. Mint mondta, ezek javítás után a donyecki szakadár hadseregé lettek.

A sorozott hadsereg gyakorlatilag amatőr katonaságot jelent. Műkedvelőt. Dilettánst. Hozzá nem értőt. Azzal megvédeni, mint láthatjuk is, nemhogy egy hazát, de néhány kiszolgált ágyút, tankot vagy rádiót sem lehet.
Többször elmondtam már, talán lassan unalmas is leszek vele, de jelenleg a kárpátaljai magyarság helyzete a leglényegesebb magyar nemzetpolitikai kérdés. Ezért is fontos, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere tegnap bejelentette, hogy legalább háromezer, Kárpátalján élő magyar gyermek nyári táboroztatását, illetve őszi-téli üdültetését fogja segíteni a magyar kormány ebben az évben. Erről tegnap írtak alá megállapodást a kárpátaljai magyar szervezetekkel és egyházakkal Kisvárdán. Ugyanakkor nem kevésbé fontos az sem, hogy az édesapjuk is otthon várhassa haza őket, a családi házban, otthonukban, s ne küldjék ágyútölteléknek a helyi katonai hatóságok az olyan távoli megyékbe, amelyekhez jószerivel semmi köze. Donyeckbe vagy Luhanszkba harcolni – ágyútölteléknek.