Berlin kontra Bajorország: német belpolitikai kettősség

Haza, identitás, kultúra, biztonság és tiszta beszéd: a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) a gyökereihez történő visszatéréssel nyerné vissza megtépázott szavazótáborát. Németországban a szeptemberi parlamenti választás óta folyik a kormányalakítást övező hatalmi vetélkedés, miközben Bajorország már javában az őszi tartományi választásra készül. A jobboldali CSU nem kevesebbel néz szembe, mint hogy a pártnak a tartományi abszolút többség megtartása érdekében vissza kell szereznie választóinak azon részét, amelyet a Bundestag-választáson az Alternatíva Németországnak (AfD) szívott el tőlük.
A hamvazószerdai nagygyűlésen elhangzott beszédek nyilvánvalóvá tették, hogy ennek érdekében mindent meg is fog tenni.

Mielőtt belefognánk a jelenlegi helyzet elemzésébe, tekerjük vissza az időt néhány hónappal, egészen pontosan szeptember 24-ig. Ez a nap jelentette a káosz kezdetét, amelynek következtében máig nem alakult meg az új német kormány. Bár Angela Merkel pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és annak bajor testvérpártja, a CSU közösen megnyerte a választásokat, mindkét párt történelmi mélypontra süllyedt. Nem is beszélve az akkor még Martin Schulz által vezetett szociáldemokratákról (SPD), akik 20,5 százalékos eredményükkel soha nem látott vereséget szenvedtek. A választások után Schulz bejelentette, az SPD nem kívánja folytatni a nagykoalíciós kormányzást, ő maga semmilyen pozíciót nem vállalna egy újabb, Merkel által vezetett kormányban, pártja pedig ellenzékbe vonul, és onnan kíván új erőre kapni. Ezután kezdődtek meg a CDU és a CSU előzetes tárgyalásai a Szabaddemokrata Párttal (FDP) és a Zöldekkel egy esetleges kormányalakításról. A szabaddemokraták kilépése miatt ez az opció meghiúsult, a stabilitáshoz szokott német polgárok számára érthetetlen, kaotikus helyzet pedig fokozódott. A kisebbségi kormányzás, illetve az új választások kiírásának elkerülése érdekében a CDU és a CSU, valamint a baloldali államelnök, Frank-Walter Steinmeier is igyekezett nyomást gyakorolni az SPD-re, s ennek eredményeként végül Martin Schulz bejelentette, mégis hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. Hosszú hetekig tartó egyeztetések után, Angela Merkel számára igencsak kellemetlen kompromisszumok árán február első hetében végre megszületett a koalíciós szerződés. És ezzel vissza is tértünk a jelenbe, a történet pedig csak most kezdődik igazán.

Az új kormány ugyanis addig nem jöhet létre, amíg a Szociáldemokrata Párt több mint négyszázhatvanezer tagja nem szavaz arról, támogatja-e a nagykoalíciós kormányzás folytatását. Időközben ugyanis az a Martin Schulz, aki szeptemberben még semmilyen pozíciót nem vállalt volna egy újabb, Merkel által vezetett kormányban, benyújtotta igényét a külügyminiszteri posztra. Ezen igénye és a korábbi kijelentései közötti jelentős ellentmondás miatt azonban a pártelit és a tagság körében is olyan mértékű hitelvesztést szenvedett el, ami lemondásra kényszerítette – mind a külügyminiszteri poszt iránti igényéről, mind a pártelnöki posztról. Az SPD-ben most egyszerre dúl a pozícióharc, valamint a kormányalakítással kapcsolatos generációs küzdelem. Az SPD ifjúsági szervezete, a Jusos ugyanis kifejezetten ellenzi a koalíciós kormányzás folytatását, mert szerinte a párt csak ellenzékben lenne képes megújulni. Ennek érdekében igyekeznek minél több párttagot meggyőzni, hogy utasítsák el a kormányalakítást. A párt támogatottsága mindeközben a korábbi történelmi mélypont alá esett: az INSA közvélemény-kutató felmérése alapján az SPD már csak 15,5 százalékot érne el, ha most vasárnap lennének a választások. Velük szemben az AfD radikális jobboldali párt támogatottsága tizenhat százalékra emelkedett.
De mi történik mindeközben Németország legnagyobb területű és gazdaságilag egyik legfejlettebb tartományában, a magyar szempontból is kiemelten figyelmet élvező Bajorországban?

A bajor CSU a 2017-es Bundestag-választáson a négy évvel korábbi eredményéhez képest több mint tíz százalékkal kevesebb szavazatot kapott. Elvesztett szavazóinak legnagyobb része – minden bizonnyal a következetlen berlini migrációs politika miatt – az AfD-hez pártolt át. Ennek súlyosságát jelzi, hogy ez év őszén tartományi választás lesz Bajorországban, ahol a Keresztényszociális Unió hatvanegy éve szinte kivétel nélkül abszolút többséggel, koalíciós partner nélkül kormányoz.

A párt vezetői, egyáltalán nem meglepő módon, igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy októberre visszanyerjék a választók bizalmát. Ennek első lépéseként München levonta a konzekvenciát a tavaly szeptemberi kudarcból, és kiemelt témaként kezeli a migrációt, amely egy januári felmérés alapján a megkérdezettek ötven százaléka szerint jelenleg a legfontosabb megoldásra váró téma Bajorországban. A „politikai hamvazószerda” névre keresztelt rendezvény – amelynek keretében a német pártok évtizedek óta nagygyűléseket tartanak, és éles hangon bírálják egymást – az idén megfelelő teret adott a CSU vezetőinek a párt jövőbeli irányvonalának felvázolására.

Markus Söder szerint – aki márciusban veszi át a bajor miniszterelnöki posztot Horst Seehofertől –, bár a CSU a „polgári közép” pártja, hibát követett el akkor, amikor átengedte másoknak a tőle jobbra álló szavazókat. A jövőben a pártnak nemcsak középre kell fókuszálnia és balra kacsintgatnia, hanem meg kell szólítania a demokratikus jobboldali választókat is. Söder hangsúlyozta, hogy az AfD nem pótolja a CSU-t, mert nem polgári párt, a CSU alapvető célja pedig a hitelesség visszaszerzése. Ennek érdekében bővíteni kell Bajorország alkotmányát, abban ugyanis jelenleg nincs rögzítve a nyugati keresztény hitvallás. Beszédében a leendő bajor miniszterelnök a vallásszabadság elismerése mellett odáig merészkedett, hogy kijelentette: az iszlámnak és a saríának kultúrtörténeti szempontból semmi köze Bajorországhoz.

Továbbá azt is elmondta, hogy szívesen segítenek mindenkinek, viszont a saját lakosságukról nem feledkezhetnek meg. Ugyanitt Andreas Scheuer, a CSU főtitkára szintén éles hangvételű beszédében többször is kiemelten használta a haza (Heimat és Vaterland) szót, s ez az utóbbi időszakra visszatekintve Németországban ritka jelenség. A politikus szerint a haza egyenlő az identitással: ahhoz, hogy valaki tudja, hova tart, azt is tudnia kell, hogy honnan jött. A multikulturalizmus helyett identitásra van szükség. A haza nem megosztottságot jelent, hanem összetartást és támpontot a felgyorsult, globalizált világban. A haza mellett a beszédben nagy hangsúlyt kapott a biztonság kérdése. Scheuer szerint a biztonság nem valamiféle luxuscikk, hanem társadalmi alapjog. Horst Seehofer pedig, aki a koalíciós tárgyalások során kialkudta magának a belügyminiszteri posztot, Scheuer szerint garantálni fogja a biztonságot Németország számára.

Haza, identitás, kultúra, biztonság és tiszta beszéd: ezek a fontos tartalommal bíró szavak határozzák tehát meg a CSU jövőbeli irányvonalát. Úgy tűnik, hogy a konzervatív párt visszatalál a gyökereihez, és a jelenlegi belpolitikai káoszban határozott irányváltással, stabilitást mutatva igyekszik visszaszerezni szavazótáborát, és elkerülni egy újabb történelmi mélypontot. Talán még nem késő.

A szerző a Századvég Alapítvány nemzetközi elemzője