Békaperspektíva

Eszébe sem jut, hogy gyalog menjen (hacsak nincs pénze vagy veszettül spórol). Az ilyen sétálgatás „ráérő embereknek” való – ahogy apám szokta nevezni a céltalanul lézengő dologtalanokat –, jutott eszembe az öreg szavajárása, látván a tévéhíradókban azt az egy-kétezer embert, akik elgyalogoltak a Keletitől a Nyugatiig a Nagykörúton, hogy így tiltakozzanak a másnap – repülővel és autókonvojjal – Budapestre érkező orosz államfő látogatása ellen. „Ruszkik haza!” „Nem leszünk gyarmat!” „Orbán, takarodj! Vidd a Putyin haverod!” – skandálták a tüntetők. A rendezvény politikai tartalmát a menet élén cipelt molinón olvasható „Putyin nyet! Európa igen!”, meg egy „Achtung! Russia!” feliratú halálfejes tábla összegezte. Talán a bámész német turistákra is gondoltak? Bajos lett volna megértetni bárkivel (saját magukon kívül), mit akarnak azzal üzenni, hogy „Nem kérünk a putyinista illiberális demokráciából!”? Hát, ha nem kérnek, nem kérnek. Nem erőszak a disznótor. De hogyan értené meg egy gyerekszobában felnőtt külföldi, mit jelent egy transzparensen az Orbán és Simicska nevek mellé írt négy betűs szó?

Lehet, hogy ők bután fognak meghalni, de azok sem okos emberek, akik ezt az esti sétáló műsort írták és rendezték. És nemcsak ezt, hanem a többi utcai demonstrációt is tavaly ősz óta, aktuális okkal és ok nélkül (szerencsére egyre csökkenő részvétel mellett, süllyedő színvonalon). A tiltakozási hullám oka – mindenki számára nyilvánvalóan – a jobbközép Fidesz–KDNP koalíció tavalyi három elsöprő választási győzelme, Orbán Viktor újabb lehetősége a (harmadik) kormányalakításra. Ez akkora trauma a vesztes liberális és baloldal számára, hogy a jelek szerint – mai nyelven szólva – nem bírják feldolgozni.

A frusztrált hívek utcára viszik az indulataikat, trágár, gyalázkodó beszólásokról szólnak a „kormányváltó” tüntetéseik, mocskos beszédekkel szennyezik a levegőt. Történt már ötvenhatot idéző, anakronisztikus és alávaló „szoborlincselés” is a csőcselék és egy sunyin somolygó baloldali exkormányfő (Bajnai) jelenlétében. Nagyjából így fest a radikális utcai ellenzék politikai perspektívája.

A mértékadónak számító baloldali sajtó sem tud napirendre térni a dolgok felett. Buzgón teszik a dolgukat a kormány ellenzékeként, azonban rengeteg hibával és tévedéssel (azokról ne is beszéljünk, akik, mint az ország belső ellensége, külföldön mószerolnak). „Putyin nem a gáz miatt jön” – jósolta meg a Népszabadság harsogó címe az orosz elnök érkezése előtti napon, „több akadályát” is látni vélték, hogy Orbán Viktor megállapodhatna Putyinnal a 2015 utáni gázszállításokról. „Összevissza beszélnek arról, miért jön az orosz elnök.” „Nem lesz napirenden a mai találkozón új, hosszú távú gázszállítási megállapodás”, írta másnap is a vezető baloldali újság, aztán estére mégis lett: módosítják az 1996-ban, a Horn-kormánnyal megkötött államközi szerződést, kedvező feltételekkel a többlet gáz felhasználását és a kifizetését illetően. „A gázszerződés kérdését rendezték” – nyugtatta meg szerdán a magyar lakosságot a napilap, úgy téve, mint a közmondásos Bodóné, aki másról beszél, amikor a bor árát kérdik. „Orbán keletre igazodik” – az újság szerint –, miközben a miniszterelnök Putyin füle hallatára demonstrálta az Európai Unió iránti elkötelezettségét. Vajon a folytonos stressz okozta a baloldali lap buta mellényúlását is a magyar kormányfő csütörtöki varsói látogatásáról írva? „Jobbcsapott Varsóban” – harsogta címlapján a „diplomáciai vesszőfutásnak” nevezett találkozót. A „jobbcsapott” arról szólt, hogy a lengyel jobboldali ellenzék vezetője „nem akart találkozni Orbánnal”, mondván: „megbocsáthatatlan hibát követett el azzal, hogy lerombolta az európai szolidaritást”. A valóságban Kaczynskival – aki ugyanezt Merkelnek és Hollande-nek is felrótta – szó sem volt találkozóról. Érdemes tudni, hogy a volt lengyel kormányfő Amerikában élt hosszú ideig, és a NATO legfőbb kelet-európai „szállásadója”; kínos rögeszméje, hogy az oroszok lőtték le 2010-ben a katyńi megemlékezésre tartó lengyel repülőgépet, amelyen testvére, a lengyel elnök is utazott. Ilyennek látszik a nemzetközi politika világa a honi ellenzéki sajtóban, a béka szemszögéből.

Érdemes néhány válogatott szót, emlékezetes mondatot idézni a magyar szocialista politikusoktól is, tükröt tartva elébük, hogyan látták egykor és most a helyzetet. Eleinte még ők is kijártak tüntetni, de már nem. Kínossá lett hallaniuk a fiatalok beszólásait, akik mintha jobban emlékeznének a közeli múltra, mint ők, hiszen Putyin mostani „gáz látogatásának” előzménye az 1996-ban Horn Gyulával megkötött egyezmény volt, azután Lendvai Ildikó „hányszor mondjam?”-ja lett a „garancia” a lakossági gázárakra. Egy újabb pártelnök – Tóbiás – egy idén januári sajtótájékozatón azt találta mondani, hogy a svájci frank/forint árfolyam romlásáért az Orbán-kabinet a felelős. Naná, hogy nem is Gyurcsány, és Veres pénzügyér, akik rátukmálták a külföldi bankok frankhitelét a lakásra vágyókra.

Kovács László 2004-ben „huszonhárommillió román áttelepülővel” riogatott a Kárpát-medencei magyarok emberi jogaival szemben, míg a minap egy MSZP-alelnök (Harangozó) ezt mondta az Országházban a balkáni népáradatról: „A Fidesz a legsötétebb, legaljasabb politikai propagandát, gátlástalan manipulációt folytat (…) a mostani menekülthullámot hisztériakeltésre, az idegengyűlölet szítására használja fel.” Ennek az „új baloldalnak” a negyedszázad lefor­gása alatt ilyen mélyre süllyedt vezetői csakis törésálló tükörbe nézhetnének. De úgy sem könnyen, mert a nézőpontjuk meg nagyon lent van, egészen a békáé alatt, amelyik a bánya legmélyéről szemléli világot, a valóságot.