Vélemény és vita
Bakancslista
Ott volt a zászlónk majd minden ötödik zarándok kezében, vitték, tartották rendületlenül, székelyek, csángók, kecskemétiek…
Százezer. Évről évre visszatérő számadat, amivel a román sajtó – szó szerint – leírja a csíksomlyói pünkösdi búcsú zarándoktömegének nagyságát. Pedig testvérek között szólva is van az legalább háromszor, de akár ötször annyi is.
Na jó, érdemes megfigyelni az Agerpres, a hivatalos állami hírügynökség fogalmazásmódját is: több mint százezer. Aztán az is említésre méltó, amire büszkék a románok, meg a tudósítójuk: az, hogy náluk szervezik meg Közép- és Kelet-Európa legnagyobb pünkösdi zarándoklatát. Mert büszkének büszkék, és tény, hogy vannak annyira vallásosak, még ha görögkeleti rítus szerint is dicsérik az Urat, hogy magát a búcsút nem igazán bántották eddig.
Azt leszámítva talán, hogy volt idő, amikor a legnagyobb kereskedelmi televízió tudósítója rendre nekiment a Nagy-Somlyó hegycsúcson épült kilátóra kihelyezett magyar lobogónak, míg végül tavaly a csendőrök nem is engedélyezték a használatát. A hegytetőn aztán az idén sem lobogtak a magyar nemzeti színek. Presztízskérdés ugye – nem mindegy, hogy milyen lobogó, pontosabban milyen felségjel uralkodik egy magaslaton.
No de sebaj. Helyette ott volt a zászlónk majd minden ötödik zarándok kezében, vitték, tartották rendületlenül, székelyek, csángók, kecskemétiek, budapestiek – mindenki, aki magyarul kívánt hálát adni a Szűzanyának a gondoskodásáért. És nem vették ki a kezükből a csendőrök, ellenkezőleg. Biztosították a zarándokok autómentes mozgását, a tömegrendezvény háborítatlanságát, no meg a Románia szétszakítása ellen dobbanó szívek nyugalmát.
Sokan kérdezték tőlem, hogyan élik meg a románok, hogy ez azért mégiscsak egy magyar rendezvény, s aki pedig kicsit is látja a fától az erdőt, annak is nyilvánvaló, hogy Csíksomlyóra nem százezren szoktak elzarándokolni.
Nos, az ortodox néplélek ebből a szempontból ökumenikusnak látszik. Sőt azt is el kell ismerni, hogy a románok ortodox többsége istenfélőbb életet él Közép- és Kelet-Európa katolikusainál. A napi jó cselekedet ugyanolyan része a mindennapjaiknak, mint a fogmosás. Amikor tehát náluk rendeznek ilyen monstre zarándoklatot, akkor az számukra értelemszerűen és elsődlegesen egy vallási rendezvény, ami iránt tiszteletet tanúsítanak. De olyannyira, hogy maguk is növelik – személyes részvételükkel – a tömeget. Nem beszélve ugyanakkor a több százezer ember kereskedelmi és turisztikai értékéről. Románia jól jár velünk – bár ez nem újdonság.
Aggodalomra inkább az ad okot, hogy minden csoda valóban három napig tart. Ez a mi pünkösdi királyságunk Romániában. Hogy aztán az év háromszázhatvankét napján összeszorított fogakkal harcoljunk tovább nyelvi jogainkért, utcanévtábláinkért, önazonosságunk megőrzéséért és önrendelkezésünk végre-valahára történő kivívásáért, egyházi ingatlanaink visszaszolgáltatásáért vagy a magyar nyelvű oktatásért az óvodától az egyetemig. Mert ezen a téren már nincs mivel büszkélkednie Romániának. Sőt. Talán a szégyenkezés az a kifejezés, amely találóbban írja le, mi az, amit Bukarestnek sürgősen el kellene követnie saját magával, hogy aztán még sürgősebben elkezdje az erdélyi magyarok bakancslistáját kipipálgatni.
Még hogy százezer…
Na jó, érdemes megfigyelni az Agerpres, a hivatalos állami hírügynökség fogalmazásmódját is: több mint százezer. Aztán az is említésre méltó, amire büszkék a románok, meg a tudósítójuk: az, hogy náluk szervezik meg Közép- és Kelet-Európa legnagyobb pünkösdi zarándoklatát. Mert büszkének büszkék, és tény, hogy vannak annyira vallásosak, még ha görögkeleti rítus szerint is dicsérik az Urat, hogy magát a búcsút nem igazán bántották eddig.
Azt leszámítva talán, hogy volt idő, amikor a legnagyobb kereskedelmi televízió tudósítója rendre nekiment a Nagy-Somlyó hegycsúcson épült kilátóra kihelyezett magyar lobogónak, míg végül tavaly a csendőrök nem is engedélyezték a használatát. A hegytetőn aztán az idén sem lobogtak a magyar nemzeti színek. Presztízskérdés ugye – nem mindegy, hogy milyen lobogó, pontosabban milyen felségjel uralkodik egy magaslaton.
No de sebaj. Helyette ott volt a zászlónk majd minden ötödik zarándok kezében, vitték, tartották rendületlenül, székelyek, csángók, kecskemétiek, budapestiek – mindenki, aki magyarul kívánt hálát adni a Szűzanyának a gondoskodásáért. És nem vették ki a kezükből a csendőrök, ellenkezőleg. Biztosították a zarándokok autómentes mozgását, a tömegrendezvény háborítatlanságát, no meg a Románia szétszakítása ellen dobbanó szívek nyugalmát.
Sokan kérdezték tőlem, hogyan élik meg a románok, hogy ez azért mégiscsak egy magyar rendezvény, s aki pedig kicsit is látja a fától az erdőt, annak is nyilvánvaló, hogy Csíksomlyóra nem százezren szoktak elzarándokolni.
Nos, az ortodox néplélek ebből a szempontból ökumenikusnak látszik. Sőt azt is el kell ismerni, hogy a románok ortodox többsége istenfélőbb életet él Közép- és Kelet-Európa katolikusainál. A napi jó cselekedet ugyanolyan része a mindennapjaiknak, mint a fogmosás. Amikor tehát náluk rendeznek ilyen monstre zarándoklatot, akkor az számukra értelemszerűen és elsődlegesen egy vallási rendezvény, ami iránt tiszteletet tanúsítanak. De olyannyira, hogy maguk is növelik – személyes részvételükkel – a tömeget. Nem beszélve ugyanakkor a több százezer ember kereskedelmi és turisztikai értékéről. Románia jól jár velünk – bár ez nem újdonság.
Aggodalomra inkább az ad okot, hogy minden csoda valóban három napig tart. Ez a mi pünkösdi királyságunk Romániában. Hogy aztán az év háromszázhatvankét napján összeszorított fogakkal harcoljunk tovább nyelvi jogainkért, utcanévtábláinkért, önazonosságunk megőrzéséért és önrendelkezésünk végre-valahára történő kivívásáért, egyházi ingatlanaink visszaszolgáltatásáért vagy a magyar nyelvű oktatásért az óvodától az egyetemig. Mert ezen a téren már nincs mivel büszkélkednie Romániának. Sőt. Talán a szégyenkezés az a kifejezés, amely találóbban írja le, mi az, amit Bukarestnek sürgősen el kellene követnie saját magával, hogy aztán még sürgősebben elkezdje az erdélyi magyarok bakancslistáját kipipálgatni.
Még hogy százezer…
