Az ünnep ideje

Sokszor okoz gondot a határon túli régiókban, hogy az egyes állami ünnepek – és az ezekhez kapcsolódó munkaszüneti napok – nem esnek egybe a kisebbségben élő közösségek nemzeti ünnepeivel. Ezért fordul elő sokszor, hogy például az augusztus 20-i ünnepi rendezvényeket megtartják már augusztus 17-én, 18-án, vagy a március 15-ieket csak 18-án, 20-án. Akkor és amikor lehetőségük van rá, amikor adódik egy-egy munkaszüneti nap – elsősorban hétvége –, így hát 1956. október 23-ra is kiválóan lehet emlékezni akár 22-én vagy 24-én is. Ez az ünnep emelkedettségéből, hangulatából, jelentőségéből semmit nem von le, hiszen ami a nemzeté, az a nemzeté lesz egy nappal előbb vagy utóbb is.

Hasonló a helyzet a vallási ünnepekkel is. Azok az ortodox keresztények, akik a Julianus-naptár szerint számolnak, a karácsonyt januárban ünneplik, így például Szerbiában vagy Ukrajnában december 24-e és 25-e ugyanolyan munkanap, mint bármely másik a naptárban. A húsvéttal, mondjuk, más a helyzet, mert annak időpontját az első nikaiai zsinat egykor a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltéhez kötötte, a következő vasárnapot jelölve ki az ünnep időpontjául, tehát semmiképp sem eshet munkanapra. Ilyenkor legfeljebb csak egy hónapos, egy-két hetes eltérés lehet a katolikus és az ortodox húsvét között, de az is gyakran előfordul, hogy a naptári eltolódás ellenére is egybe esik a kettő. Mert a naptár eltolódhat ugyan, de a holdtölte nem, legfeljebb más dátumot jegyeznek fel ugyanakkor.

Éppen ezért fontos, hogy Kárpátalja megye kormányzója, Hennagyij Moszkal rendelkezést adott ki, amelyben javasolja valamennyi helyi munkáltatónak, hogy december 25-ét, a katolikus karácsony napját nyilvánítsa munkaszüneti nappá. Ötletét a megyében élő jelentős számú kisebbséggel – így a kárpátaljai magyarsággal is – indokolta. A kormányzói rendelet kitér arra is, hogy ezt a napot valamikor később, valamelyik szombaton pótolják be, dolgozzák le.

Nemes gesztus Moszkal részéről – ezer áldás szálljon rája –, ennyit mindenképpen el kell ismernünk. S így, az ünnep közeledtével örülhetünk ennek azért is, mert az elmúlt másfél-két éves időszakban a majdani, majd pedig a kelet-ukrajnai polgárháborús hírek mellett, gázvezetékek önkényes megcsapolása, kényszermozgósítások, maláj gép lelövése, szinte alig érkeztek a térségből olyan jelentések, amelyeknek őszintén lehetett volna örülni.

Íme, hát végre egy pozitív fejlemény.