Az önellátástól a fast foodig

Országos kampány indult a nyúlhúsfogyasztás népszerűsítésére, melynek célja, hogy minél többen megismerjék ennek előnyeit, elkészítésének változatos módjait, valamint azok élettani hatásait. Hazánkban ugyanis nagyon ritkán teszik tányérba ezt a finom, egészséges ételt.

Nyugat-Európában bizony százszor több nyúlhúst fogyasztanak, mint nálunk. Szeretnénk, ha Magyarországon is növekedne ez a fogyasztási mutató. De van-e szabad kapacitás nyúlhústermékből a feldolgozóknál, hogy ki tudjuk elégíteni a növekvő igényeket? A nyúlágazat vezetőivel történt egyeztetések után világossá vált: van lehetőség a termelés bővítésére. A „jó bornak is kell a cégér” alapigazságból kiindulva a következő hetekben országszerte több helyszínen lesz látványfőzés, kóstoltatás és bemutató. Remélem, kedvet csinálunk ehhez a könnyen elkészíthető, zsírszegény, mellékíztől mentes fehér húshoz.

A nyúlhús gasztronómiai értéke is igen magas. Talán nem véletlen, hogy a kiemelkedő konyhakultúrával rendelkező országokban gyakran kerül a családok asztalára. Számtalan módon elkészíthető, és bátran választható ünnepi menü csúcspontjának csakúgy, mint hétköznapi ebédek vagy grillpartik ízletes főfogásának. Kedvező élettani hatásai alkalmassá teszik arra, hogy diétás étrenden élők, kisgyermekek és idősek is fogyaszthassák. Mondhatjuk: a nyúlhús a 21. század fehérjeforrása.

Van azonban egy másik vonulata a kampánynak. Erről nem sok szó esik, pedig nagyon fontos. A nyúlnak az önellátásban betöltött szerepére gondolok. Két-három évtizeddel ezelőtt szinte minden falusi portán ott álltak a ketrecek, benne az állatokkal. Tartásuk friss húst biztosított a famíliának, a felesleget pedig le lehetett adni a felvásárlóknak egy kis fizetés-kiegészítés gyanánt. Jómagam is az otthoni nyulászkodásból fedeztem a tanévkezdéshez szükséges új cipőt, nadrágot és pulóvert. De nemcsak én voltam ezzel így, sok fiatal szerzett így egy kis plusz bevételt. A rendszerváltás utáni időben, a felvásárlás megszűnésével aztán eltűntek a nyulak a portákról. Pedig kár volt. Hiszen nagyon gyors reprodukciós képességű állatról beszélünk. Egy hónapos vemhesség után nyolc-tíz kisnyúl születik és három hónapos korukra már vágáséretté is válnak. Háztájiban a melléktermékből, kerti zöldség-maradványból akár az árokparton kaszált szénából és egy kis gazdasági abrakkal már ragyogóan felnevelhető.

De valóban ilyen gazdagok vagyunk, hogy lemondjunk a saját előállítású élelmiszerről?

Megéri a gazdálkodás újraindítása? Lehet ösztönözni az embereket arra, hogy újra megműveljék kertjüket, gyümölcsösüket, tartsanak háziállatokat?

Igen, mindenképpen. Csak segíteni kell ezt a folyamatot. Ennek érdekében például ösztönözni kell a termelőket arra, hogy ne csak zöldséget, gyümölcsöt, azaz nyersanyagot állítsanak elő, hanem kész vagy félkész élelmiszereket is. A felesleget pedig vigyék ki a helyi piacra. Hiszen az élelmiszer a lakosság egészségét és életminőségét leginkább befolyásoló tényező. Straté­giai jelentőségű termék, ezért nemzeti érdek, hogy képesek legyünk ellátni a lakosságot kiváló minőségű, megbízható eredetű, egészséges élelmiszerrel.

Nagy István miniszterhelyettes
Földművelésügyi Minisztérium