Az ígéretek bukott bajnoka

Van-e valaki a tisztes magyar polgárok között, aki még emlékezik egy Kóka János nevű SZDSZ-es politikusra, aki a 2006. évi ország­gyűlési választásokon mandátumot szerzett? A régi papírokkal megtelő fiókok kirámolásakor most érdekes kiadvány került a kezembe.

Kóka János, a budapesti 1. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltje 2006 márciusában egy fűzött brosúrát „hozott forgalomba”, amelyben a következőket ígérte: „Mint képviselő, elérem, hogy elinduljon a Moszkva tér teljes átépítése. Megoldást találok a volt Honvéd Főparancsnokság várbeli épületének rehabilitációjára. Minden jogi és politikai eszközt felhasználok annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és az I. Kerületi Önkormányzat hozzájáruljanak az önkormányzati tulajdonú lakások megvételéhez. Kijelentem, hogy amennyiben az I. sz. választókerület egyéni képviselőjévé választanak, és a pártom – a Szabad Demokraták Szövetsége – a választások után kormányra kerül, úgy 2006. április 10-én lemondok egyéni képviselői mandátumomról.”

Kóka ezzel a jelszóval kampányolt: „Rendbe tesszük a Moszkva teret! Megújítjuk a Várnegyedet!” A régi budavári és budai polgárok szemét már régóta csípte a „Moszkva tér” név, amellyel Rákosi Mátyás a Sztálin iránti hódolatát fejezte ki, amikor 1953-ban átkereszteltette az eredetileg Széll Kálmán térnek elnevezett „Kalefot”. Kóka 2006-ban azt is megígérte: „Első lépésként a kisebb átalakításokkal elérjük, hogy ne az emberpiacról és a rendezetlenségéről legyen nevezetes a volt Széll Kálmán tér. Az 56-os villamos föld alá kerül, körforgalom teszi átjárhatóvá a teret, új metrókijárat készül. A főváros együttműködésével nagy, bokros füves parkot létesítünk. Mindez 2013-ig megvalósul.”

Hozzá nem értése teljesen nyilvánvaló. A Széll Kálmán tér átépítésekor az „üde zöld bokros liget” helyett azért volt szükség tágas kőburkolatú teret építeni, mert itt reggeltől napestig több tízezres nagyságú jármű- és gyalogosforgalom zajlik. Ami pedig a budavári lakások megvételét illeti, Kókának füstje sem volt a témához. A sok évszázados, védett műemlékházak, lakások pénzben ki sem fejezhető értékek. Amennyiben bármilyen „liberalizálás” történt volna az ingatlanok, lakások eladhatóságával, a koffernyi bankókkal jelentkező vevők – külföldiek is! – tüstént megszerezhették volna. A gótikus, reneszánsz és barokk stílusú házak közös őrzője tehát továbbra is az I. Kerületi Önkormányzat és a Műemlékvédelmi Hatóság.

Kóka azonban a 2006-os voksolásokon még az első forduló előtt visszalépett a szocialista jelölt javára – de a mandátumot így is a fideszes Nagy Gábor Tamás nyerte el. Kóka korábban, 2004-ben Gyurcsány Ferenc első kormányában a balliberális SZDSZ színeiben szerepelt, sokan őt tartották a „tolla fosztott madaras párt” reménységének, baloldali népszerűségét azonban hamar lerontotta a mindent magához ragadó nyomulása. Neve többször is felmerült Budapest főpolgármesteri posztjára, a bizonytalan idegrendszerű Demszky helyére. Országos politikai pályája ómennel indult: nem sokkal a 2006-os választások után az általa meghirdetett „vasúti reform” tervét a MÁV huszonhét vonalának leállításával kezdte volna.

Kókát 2008-ban az SZDSZ elnökévé választották, 2010-ig ő volt a frakcióvezető is. Az ígérgetés bajnoka azonban nem sokra rá, végképp elköszönt a politikától, azóta az üzleti „bizalom” világában keresi a kenyerét.

P. S.: Kóka megkérdezte a budavári választókat: melyik projektet tartanák ők a legfontosabbnak? Megígérte, hogy rendbe hozatja a lepusztult Várkert Bazárt, és a hozzá csatlakozó építményeket, amelyeknek állapota már az UNESCO világörökségi címet veszélyeztette. Most csak egy sétát kell tenni a Várkert Bazárban, a parkok, kiállítási helyszínek, a föld alatti garázsok és a Várba fölvivő mozgólépcső körül, és kinevetni az egykori SZDSZ egykori elnökét, akinek semmi köze a megújuláshoz.