Vélemény és vita
Aszfalt és kalkuláció
Kicsit szomorkás alaphangulatú ugyan, mégis örömteli a tudósítás, amely a napokban érkezett Kárpátaljáról, és szinte az egész magyar sajtót bejárta.
S valljuk be őszintén, Ukrajna az utóbbi időben nem kényeztetett el bennünket kellemes híradásokkal. Talán egy kicsit ezért is különleges ez az esemény; hiszen van okunk örülni, büszkélkedni a kárpátaljai magyarsággal.
Ha Munkácstól – miután szemfüles turisták módjára végigjártuk a település felett magasodó várat – napnyugat felé indulunk tovább közúton, huszonhárom kilométer múlva Nagydobronyba érkezünk. S valóban nem szerepel napi szinten a sajtóban ez a falunak mondott, a záhonyi határátkelőtől tizenöt kilométerre fekvő, alig öt és fél ezres lélekszámú kis település, amelynek a teljes lakossága magyar. Most azért került be mégis a híradásokba, mert a helyiek összefogtak, és – az őket körülvevő ukrán világ legnagyobb döbbenetére – „saját erőből”, „kalákában” leaszfaltozták a falu utcáit. Aki járt már Kárpátalján, tudhatja, láthatta, milyen tengelypróbáló (s az autót egyáltalán nem kímélő), szemrevaló kráterekkel tarkított közutak kötik össze a kárpátaljai magyar településeket. S ezek bizony aszfaltot, s főleg friss aszfaltot már évtizedek óta nem láttak.
A nagydobronyiaknak a tudósítások szerint a várakozásból, az ukrán állam és a közigazgatás tétlenkedéséből, no és persze a korrupcióból lett elegük, amikor saját kezdeményezésre „nekiveselkedtek” egy olyan útszakasznak, amely fél évszázaddal ezelőtt volt legutóbb rendbe téve. Erre a dicstelen jubileumra támogatást kaptak kezdeményezésükhöz az anyaországi Magyar Kistelepülések Megújulásáért Civil Közösségtől, amely hárommillió forinttal segítette meg őket. A beszámolók – az egyik munkácsi útépítő cég meg nem nevezett munkatársára hivatkozva – külön hangsúlyozzák, hogy az ukrán közútkezelő vállalat kalkulációi szerint ugyanennek az útszakasznak a leaszfaltozása a helyi tarifák szerint harmincmillió forintba került volna. Hát persze, hiszen a „hivatalos” számítások soha nem hagyhatják figyelmen kívül azt sem, hogy a megfelelő pénzeknek mindig meg kell találniuk a megfelelő zsebeket. A kaláka lényege meg éppen az, hogy ilyesmitől teljesen független…
Nagydobronynak tehát híre ment, a helyi udvarokon meg a házak előtt legeltetett jószág soha ennyi tévéstábot még nem látott, a tisztes parasztemberek soha ennyit nem nyilatkoztak élő adásban, a szájára vette a média a települést, s a népszerűségen, meg persze a vállalkozásuk sikerén felbuzdulva, a falusiak most úgy tervezik, hogy jövőre folytatják a munkát.
Csak a kezdeményezőkedv addigra el ne pártoljon tőlük!
