Akik Kész Zoltán mögé álltak

A miniszterelnök úgy fogalmazott – és a kormányzati döntéseket illetően már csak lehet az ő szavára adni -, hogy az előttünk lévő három és fél évben a kormánypártnak nem lesz szüksége a kétharmados többségre. Ez azt jelenti, technikai szempontból a veszprémi választás nem jelent semmit a Fidesznek, az ellenzéki pártok szempontjából viszont megvan a jelentősége. Mégpedig az, hogy egy esetleges győzelem esetén az ellenzéki kommunikáció arról fog szólni: a kétharmad megdönthető, és ez a lendület a 2018-as országgyűlési választásokig is kitarthat. Annyi bizonyos, hogy a történethez az ellenzéki sajtó is előszeretettel asszisztálna, ugyanúgy, ahogy azt eddig is tette, és ahogyan ezt a napokban is bebizonyította a Kész Zoltán-ügy kapcsán.

Kész Zoltán a veszprémi választás függetlenként induló jelöltje, aki mögé az indulásról való bejelentést követően készségesen beálltak a már korábban is együttműködő baloldali pártok. Kész így maga mögött tudhatja az MSZP, az Együtt, a PM, a DK és a Liberálisok politikusait is.

Hogy mennyire összezár és vállal politikusi szerepet az említett ellenzéki pártok mögött a független magyar sajtó, bizonyítja, hogy miután a jelölt enyhén szólva is furcsa mondatai napvilágot láttak, senkinek esze ágába sem jutott cikket írni, kérdéseket feltenni, vagy csak egyszerűen idézni az említett szavakat. Tudniillik a következők hangzottak el, illetve kerültek papírra (blogra) Kész Zoltán tollából: „Nem hiszek az általános választójogban, mert amíg a nem adózó szavazata egyezik az adózóéval, addig csak a demagógia és a populizmus uralja a politikai kultúrát vagy kulturálatlanságot.” Aztán: „Radikális is vagyok, mert nem hiszek a segélyezésben, sőt még az esélyegyenlőségben sem. (…) Aki egyenlő akar lenni, elmehet Észak-Koreába.” Továbbá: „A mai magyar fiatalok (…) szeretnének marha nagy fizetést kapni és közben nagyon keveset dolgozni érte.” Vagy a következő: „Sokan azt mondanák a Szabad Piac Alapítványban, hogy azért az alapfokú oktatás még idetartozik, a középfokú oktatás még idetartozik, hogy az egészségügy idetartozik mint állami szerep. Én személy szerint mint Kész Zoltán azt mondom, hogy nem.”

Az idézett megnyilvánulások egy többek által országos jelentőségűnek mondott választás esetében a magyar sajtó nagy részében meg sem jelentek. A Fidesz szóvivője az ügyre reagálva sajtótájékoztatót tartott, amelynek következtében néhány orgánumban azért végre mégiscsak idézték a történteket.

Az, hogy a baloldali pártoknak milyen tanulságokat kell levonniuk Kész Zoltán szavaiból, s egyáltalán, miért támogatnak egy ilyen háttérrel rendelkező illetőt, a téma szempontjából nem lényeges. A választó persze eldöntheti, mennyire tekinthető komolynak az a párt, amelynek elnökhelyettese szerint az MSZP-nek a Kész-ügy kapcsán annyi dolga van, hogy majd meggyőzzék: nincs igaza. Hogyan képviselhetné hitelesen a saját választóit, ha nem ért egyet azok véleményével? De ez legyen az ő gondjuk.

Annál is inkább felmerül viszont a kérdés, hogy – az utóbbi napok történéseitől függetlenül – vajon ténylegesen létezik-e a sokat emlegetett fideszes médiafölény, főleg, ha specifikusan az online világot vizsgáljuk. A válasz egyértelműen nem, még a 2010-es kormányváltást követően sem érvényesült a jobboldali média állítólagos „torzító hatása”, maximum kezdett kiegyenlítődni a verseny.

A média pluralizmusának felszámolásáról szóló balliberális vélemény nem más, mint közönséges propaganda, amely felmentést adhat az el nem végzett munka alól. De van egy másik olvasata is a történteknek.

A Fidesznek is vannak a média világában elvégzendő feladatai, amelyek, úgy tűnik, egyre inkább megkerülhetetlenek.