Adalékok egy utcanévtáblához

Szól a rádió a reggeli műsorblokkban, a Fővinform szolgálatkészen közli a csúcsforgalom állását az Árpád híd pesti hídfője és a Dagály utca között: a Karikás Frigyes utcától kezdve lépésben haladnak a járművek a Belváros irányába.

Nem tudom, mikor hallottam utoljára erről a 20. század eleji, gyászos történelmi-politikai hagyatékról, a régóta halott Kun Béla, Szamuely, Lukács, Münnich és társai mellett működött Karikás elvtársról. Arról pedig nincs is tudomásom, hogy őrajta kívül volna-e még más valaki is Magyarországon az 1919-es kommunista bestiák közül, akinek a nevét egyetlen település tisztes lakói eltűrnék a házuk, kerítésük sarkán levő utcanév táblán. A hozzáférhető források után nézve, váratlanul és hamar megtaláltam egy, a rövidke angyalföldi utca falára felcsavarozott fémtáblát, rajta az alábbi szöveggel: „Karikás Frigyes (1891–1942): lakatos, író, műfordító. Munkásmozgalmi aktivista. 1935-ben Moszkvába ment, ahol gazdasági vonalon, vezető beosztásban dolgozott. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, s a fogságban meghalt.” Már a névtábla 1942-es adata sem igaz, mivel – hitelt érdemlő szovjet forrás szerint – Karikás elvtársat 1938. május 19-én halálra ítélték, majd május 29-én a Moszkva melletti butovói kivégzőhelyen agyonlőtték.

Karikás Frigyes nem tartozott az 1919. március 21-től augusztus 1-ig működött, Kun Béla által vezetett, tizenhét tagú kommunista direktóriumhoz, azonban a Tanácsköztársaság uralma alatt a Vörös Hadsereg híres 39-es dandárjában szolgált politikai biztosként. Ha visszatekintünk a 20. század rémséges fordulataira, kegyetlen történéseire, Karikás Frigyesnek a kommün alatti beosztását nehezen képzelhetjük el galamblelkű, cuki keresztényi tevékenységnek.

Karikás Frigyes szegény zsidó családban született 1891. november 4-én a Bihar megyei Körösbökényben (ma: Buteni, Románia). Apja Karikás Sándor Dávid, anyja Rózsa Júlia; a felesége Andics Margit (Andics Erzsébet történész) testvére volt. Mindössze négy elemit járt ki, utána inas volt a borossebesi iparvasúti műhelyben, 1908-ban a Vasasszakszervezet, majd a Szociáldemokrata Párt tagja lett. Az első világháború orosz frontján hadifogságba került, bekapcsolódott a hadifoglyok forradalmi szervezkedésébe, 1917-től az oroszországi kommunista párt tagja lett, részt vett a polgárháborúban is, 1918 végén hazatért, és a Magyarországi Kommunista Párt szervezé­sében tevékenykedett.

Karikás a ’19-es kommün bukását követően Ausztriába emigrált, a Kun Béla vezette terror főkolomposainak csapatával múlatták az időt a vörös Bécs kávéházaiban, mialatt Magyarország összeomlott a háborús vereség súlya és a trianoni kifosztás terrorja alatt. Az 1920-as évek végén a Szovjetunióban találta meg a „Kánaánt”: elvégezte a moszkvai Ipari Akadémiát, textilgyári igazgató lett Karikás továrisból, akit elküldtek Franciaországba is, a szovjet egyenkonfekció világából a világdivat hazájába. Illegális úton tért vissza magyar földre 1932-ben, belekeveredett a Sallai és Fürst-féle kommunista szervezkedésbe, azonban ő akasztófa helyett csupán három év elzárást kapott, utána kiadták Moszkvának. Könnyen lehet, hogy pórul járt a cserével, mert amikor 1938-ban félrelökték az elvtársai, néhány hét elteltével kivégezték.

Ráérő idejében írogatott is Karikás, fordított novellát és regényt, a 39-es dandár című könyvének 1927. évi kiadásához Kun Béla írt előszót. A regény magyar változatából készült, azonos című mozi 1959-ben került filmvászonra, Makk Károly rendezésében. A fonyódi Mátyás Király Gimnázium 1968 és 1990 között a Karikás Frigyes Gimnázium nevet viselte, azután újra Mátyás királyát. Így múlik el a – hamis – világ dicsősége.

Megjegyzés: nem kéne sokat töprengeni a jelenlegi, száz percentes kommunista utcanév kicserélésén, és valami normális, időszerű és kedves nevet adni neki. Legyen bár a hét törpe valamelyike vagy egy régi úszó- vagy vízipólóbajnok, mondjuk Csik Ferenc olimpiai bajnok neve, közel az új uszodához.