A tömegek lélektana

A 2019. esztendő harmadik napján megjelent publicisztikámban a jelenlegi tömeges és globális „lázadásról” töprengtem el, miután kezembe került a spanyol filozófus-szociográfus José Ortega y Gasset 1929-ben megalkotott víziója, A tömegek lázadása. Most egy másik figyelemre méltó, magyarul ugyancsak az első világháború után – de franciául már 1895-ben – megjelent könyvvel találkoztam a polcomon. Címe: A tömegek lélektana; írta Gustave Le Bon, fordította Balla Antal politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kiadta a Franklin Társulat 1920-ban.

„A társadalmi jelenségeket együtt kell tanulmányoznunk a néppel, amely azokat teremtette. A jelenségeknek filozófiailag lehet abszolút értékük, de gyakorlatilag csak a relatív értékükről lehet beszélni. Ha társadalmi jelenséget tanulmányozunk, egymás után két nagyon különböző szempontból kell szemügyre vennünk. Azt látjuk olyankor, hogy a tiszta ész tanulságai nagyon gyakran ellenkeznek a gyakorlati ész tanulságaival. A filozófusnak, aki a társadalmi jelenségeket követi és tanulmányozza, figyelembe kell vennie, hogy elméleti értékük is van, a művelődés fejlődése szempontjából azonban csak ezen utóbbinak van jelentősége” – írta teóriájában Gustave Le Bon.

A francia szociálpszichológus a tömegek történeti korszakainak tanulmányozása során a különböző kultúrák világát igyekezett összehasonlítani a jelenkoriak világával. „A nagy kultúraváltozások a népek gondolkodásában végbemenő történelmi átalakulások következményei. A jelen kor hite a tömegek hatalmában jelenik meg, az változtatja meg az államok hagyományos politikáját. A nagy kérdés: hogyan kerülnek felszínre az alsóbb néposztályok, és mi módon gyakorolják a hatalmukat? A tömegek elhatalmasodásának szükségszerű következményei csak is rombolók lehetnek. Ők semmisítik meg, akár végleg, az elavult kultúrát – figyelmeztet Le Bon, majd így folytatja – A tömegek céljai mindinkább szemmel láthatókká válnak, napjainkban is, a törekvésük pedig nem kevesebb, mint alapjában felforgatni a társadalmat. Visszavinni a primitív kommunizmusba, amely minden emberi társadalom primitív létezése. A munkaidő meghatározása, a bányák, vasutak, gyárak, termőföldek kisajátítása; az összes termék egyenlő elosztása az összes felsőbb osztály rovására, az alsóbb néposztályok javára. A tömegek nem gondolkoznak, hanem annál inkább cselekszenek. (...) Hatalmuk – romboló természetük lévén – a mikrobákéhoz hasonlít, ahogyan a mikrobák és baktériumok előmozdítják az elgyengült, vagy meghalt testek felbomlását. (…) Azokat a tömegeket, akikről mostanában mindenütt annyit beszélnek, mi alighanem rosszul ismerjük! A különféle hatóságok, a hivatásos doktorok és a hamis lélekbúvárok (...) soha sem méltatták őket a figyelmükre. Csakis abból a szempontból foglalkoztak velük, hogy miként és miféle bűncselekményeket követtek el, vagy nem követtek el” – írta Le Bon.

Mindig voltak és vannak bűnöző „tömegek” világszerte, így a mi országunkban is. Nemritkán erős, befolyásos gazdasági és politikai pozíciókban. A magyar állam és a hatóságai elől eltitkolt vagyonok, kétes eredetű jövedelmek nehezen foghatók meg, különösen nem a „határtalan” Európában, Amerikában és a világ más, számukra biztonságos helyein. Money makes the world go round (ami annyit tesz körülbelül, hogy a pénz forgatja a világot) – énekelték a Kabaré című musicalben, és meg kell állapítani, hogy valóban a pénz keni a (pénz)világ tengelyét. A mi Európánk szemmel láthatóan, érezhetően már nem az, ami nemrég volt. Napról napra gyorsuló tempóban cserélődik ki a kontinens lakossága, a határtalan szabadosság és törvénytelenség eluralja a bomlásnak indult társadalmat.

Most úgy tűnik, Le Bon több mint százhúsz éve megjósolt víziója a célegyenesbe fordul. Térdre! Imához!