Szajlai Csaba

Vélemény és vita

A szerencse tanulható!

Álláspont. A jegybank új felső vezetése fenekestül felforgatta az addigi monetáris politika eszköztárát.

Nem pusztán olyan történelmi mélységbe jutott a jegybanki alapkamat Magyarországon, amilyenre 1924 (!) óta nem volt példa, hanem a Magyar Nemzeti Bank világrekordot is felállított az elmúlt évek alatt az irányadó ráta folyamatos csökkentésével. Ne feledjük: 2012-ben még hétszázalékos volt a magyar alapkamat, jelenleg pedig 1,35 százalékos a mutató! Összesen huszonkilenc alkalommal vágott két csökkentési ciklusában az alapkamaton az MNB monetáris tanácsa, amely valószínűleg így a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhet mint a világ „leglazítóbb” döntéshozó testülete.

Természetesen a minél alacsonyabb kamat jó a magyar gazdaságnak, hiszen kedvezőbb kondíciókkal juthatnak hitelhez az üzleti élet szereplői, és az adósságszolgálat szempontjából is jelentős teherkönnyítés a költségvetésnek az irányadó ráta folyamatos csökkentése. Ki látott már olyan gazdaságot, amely az égbe szökő kamatoktól tudott volna erőre kapni, folyamatosan növekedni? És ez vonatkozik az inflációra is.

A jegybank új felső vezetése – már elnézést a kifejezésért – fenekestül felforgatta az addigi monetáris politika eszköztárát. Utólag visszatekintve: bátran, időközben azonban úgy tűnt, hogy nagyon is sok kockázattal tette ezt, bár a kis lépések taktikáját alkalmazva. Matolcsy György elnöknek egyre inkább elvitathatatlanok az érdemei, de fókuszba kerültek a közvetlen munkatársai is, akikről sokszor azt lehetett – a „szaksajtóban” – olvasni: még az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Holott például Nagy Márton, az MNB leendő alelnöke tizenhárom éve „gyűri az ipart”, és hatalmas teljesítménnyel járult hozzá ő is a jegybanki eredményekhez. Hogy ne beszéljek a levegőbe mindenféle szakmai elfogultsággal: valószínűleg nem a véletlen műve, ebben a nagypolitikával megfertőzött köz- és gazdasági életben azok közé tartozik – sőt, az is lehet, hogy az egyetlen ilyen–, akiket az Országgyűlés gazdasági bizottsága kilenc támogató vokssal, öt tartózkodással, ellenszavazat nélkül (!) jelölt az MNB vezetői funkciójába. Lassan ez is felér egy Guinness-rekorddal – legalábbis Magyarországon.

Bár a közgazdászszakmából sokan kifogásolják a jegybanki kommunikációt, nyugodtan rögzíthetjük azt is: mindig a végeredmény számít. Ráadásul érdemi kifogás nem is nagyon lehet a jegybanki döntések időzítésével, az esetleges rizikókhoz történő viszonyulással.

Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy összhangba került a monetáris és a fiskális politika, utóbbiért a kormány felel. Ehhez azonban kellett az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank kreatív legyen, tevékenysége pedig bővüljön – a kamatpolitikán túli „világra” is. „És lőn” az MNB: csak kapkodhattuk a fejünket az új jegybanki konstrukciók láttán. Csak a lényeget emelem ki: devizahitelek forintosítása, növekedési hitelprogram elindítása, önfinanszírozási program gerjesztése. Utóbbinak része a kereskedelmi bankok bevonása az államadósság finanszírozásába. Noha a publikum elsősorban a műkincsvásárlásokkal, az oktatási programmal van elfoglalva – köszönhetően az MNB fő marketingesének, az ultrakemény RTL Klub híradójának –, nem ez a lényeg. Kétségtelen azonban, hogy jobban el kellene magyarázni, mi zajlik és miért ezeken a területeken…

A hazai közgazdász-társadalom ma is kétkedve fogadja a jegybanki programok sikereit, meghatározó véleményvezérek szerint csak a szerencsének tulajdoníthatók. Talán öntudatlanul jött a devizahitelek forintosítása, ami nem esett egybe a svájci frank küszöbének elhagyásával? Csak a világgazdasági, totális vakszerencsének tudható be a rekordalacsony infláció, a növekedési hitelprogram eredményessége? Valóban csak az amerikai kamatemelés kitolódása miatt nyugodt a magyar piac?

Ugyan, ugyan. Minden bizonnyal lehetne még jobban „csinálni” a monetáris és fiskális politikát is, azonban ha tíz makrogazdasági mutatóból tíz javul, és a tendenciák is jól alakulnak, aligha fogható minden a külső környezeti kondíciók látványos erősödésére, fellendülésére. Ráadásul a „görögtűz” és az orosz–ukrán konfliktus közepette a teljesítmény még szembetűnőbb.

Mindenesetre az oly sokszor emlegetett jegybanki kommunikációnak most lehet egy nagyon jó híre, mert úgy tűnik, a szerencse tanulható!