A pénz ítélete

Zürichben törvény tétetett: nyolc évre mindennemű, labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől eltiltotta Joseph Blatter FIFA-vezért és Michel Platini UEFA-elnököt a FIFA etikai bizottsága. S a két főfutballistának még fizetnie is kell. Hogy aztán áll-e a korrupció vádja, legfeljebb vélelmezhető, de hát annyi bebizonyítottnak látszik, hogy kétmillió svájci frankot fizetett Blatter Platininak. Tanácsadásért.

Hát, mindenképpen jó tanácsokat adhatott a francia futballkirály, ha már ennyit csepegtettek érte a FIFA kasszájából. Ugyanakkor el kell fogadnunk egy független – már ha manapság létezik ilyen egyáltalán – szervezet döntését, hogy az a góljaiért is ünnepelt Platini, aki aztán az elnöki székbe ülve átszervezte a Bajnokok Ligáját, megreformálta az Európa-bajnoki tornát, olyan büntetést kapott, hogy azt még a gyerek is örökli. Hivatalosan nem lehet ott például a jövő évi, éppen – elsősorban talán miatta is – franciaországi Eb-n, és a játszótéren focizó gyerekeknek sem rúghatja vissza a labdát, esetében most már legfeljebb visszadobásról lehet szó.

Annyi bizonyos, hogy bár a világ kerekét korrupció olajozza, de legalább a futballt meg kell tisztítani. Már ha ez lehetséges. Mert éppen ezek az emberek ítélkeztek szövetségek és klubok fölött, záratnak be stadionokat, büntetnek bírókat, csapatokat. De, mint látható, ingatag erkölcsi alapokról. Azért irgalmatlanul nagy üzlet lehet maga a futball – többek között éppen Blatternak köszönhetően is –, ha a történtek ellenére sem rendült meg a világcégek bizalma a két szövetség, a FIFA és az UEFA iránt, hiszen nem lehet arról hallani, hogy valamelyik is szerződést bontana velük, mint például a Magyar Telekom a fecsegő-daloló Kovács Ákossal. Sőt, magán a játékon belül is tartott vagy tart még ma is a vezetőkbe vetett hit, hiszen a történtek ellenére Blattert újraválasztották a FIFA élére, más kérdés, hogy aztán mégis ellehetetlenült, és négy nappal később maga mondott le.

De itt nem fecsegnek, nem dalolnak az emberek, hiába viszik el őket sorra, mert a futball még mindig viszonylag zárt világ. Makacsul őrzi relatív autonómiáját, és még az sem rendítette meg, hogy vezetőit az uborkagörbülettől a libatömésig mindenhez értő, bölcs európai uniós honatyák – bár legyünk politikailag korrektek, a honanyák is – lemondásra szólították fel. És nem csak azért, mert a vezérkarban fajsúlyos üzletemberek, hercegek és sejkek sorakoznak. Mindössze arról van szó, hogy a világ még mindig legnépszerűbb játékában – még a csalások, bundák, botrányok ellenére is – objektív számok vannak. Nem érdekes a gól volt, gól nem volt vita, nem fontos a les meg a meg nem adott tizenegyes, mindez hozzá tartozik a játék kiszámíthatatlanságához. Viszont van egy számszerűsített eredmény, vagy éppen eredménytelenség, amelynek láttán egyesek mennybe mennek vagy éppenséggel pokolra vetik őket, mint legutóbb José Mourinhót a Chelsea-től. Itt csak ideig-óráig lehet abból élni, hogy a családból még látta valaki Lenint, vagy ott ült a lakiteleki sátorban. Nem. Ez itt nem számít. Csak a gólok és pontok számítanak.

Meg hát újabban, mint mindenben a világon, a pénz. A pénz, a pénz, a pénz. Az vitte el Blattert, az vitte el Platinit, s meglehet, most még az ítéletükbe is beleszólt. Aztán ha ez is kiderül, Zürichben újra – és újra – törvény tesznek. Míg végül mindannyiunk fölött odafenn kimondatik az ítélet.