A pénz forgatja a világot

„Money makes the world go around” – ismerjük a 1960-as években színpadra, majd a mozikba került Cabaret című musical elnyűhetetlen számát Liza Minnelli erotikus előadásában. Azóta több mint fél évszázad lepergett a világunk homokóráján, ám az idézett mondás nemhogy nem kopott ki a műsorból, hanem teljes diadalát ünnepelheti a 21. században.

Eszembe sem jutott volna a régi, elcsépelt mondás, miszerint minden a pénz körül forog, ha lapunk minapi számában el nem olvasom: mintegy 2,4 milliárd euró bírságot szabott ki az Európai Bizottság az uniós trösztellenes szabályok megszegése miatt az amerikai Google internetes mamutcég kárára. A Google visszaélt a saját keresőszolgáltatások előrébb, míg a versenytársak hátrább sorolásával a találatok között, amivel lehetetlenné tette, hogy a felek egyenlő feltétekkel vegyenek részt a piaci versenyben. Az európai fogyasztókat megfosztotta a valódi választás lehetőségétől, ennek következtében az Egyesült Királyságban negyvenötszörösre, Németországban harmincötszörösre nőtt a Google Shopping forgalma, miközben a riválisoké 85, illetve 92 százalékkal (!) csökkent a visszaélés kezdete óta – olvasható az újsághírben. Rámentem a „gúglira” utánanézni, honnan eredhet a világcég pénzforrása, amely mára olyan hatalmas folyammá bővült, hogy egy potom 2,4 milliárd eurós bírságot olyan könnyen lerázhat magáról, mint kutya az esővizet.

A Google.com domain 1997-ben jelent meg a világhálón két Stanford egyetemi hallgató két évig tartó agyalását, majd a találmányuk levédését követően. Az első támogató adományt egy százezer dolláros csekk formájában kapták egy jó szimatú befektetőtől. A fiúk a jó öreg garázsból 2000-ben már egy hatalmas kaliforniai irodaházba költöztek, amelyről hamarosan az a hír járta, hogy a Googleplex a világ legjobb munkahelye. Annyi biztos, hogy jól megy benne a munka, hiszen a Google 2004 első negyedévében 805,9 milliárd dollár bevételt ért el. Attól fogva nem található számszerű adat, bármilyen információ a cég vagyonáról.

Egy, az interneten olvasható tájékoztatás szerint a Google, más technológiai cégekhez hasonlóan, alig fizet adót, 2011-ben az Európából származó összes bevétele után mindössze 3,2 százalék nyereségadót fizetett be, ugyanakkor az európai vállalatokat 26–34 százalékos adóteher sújtja. Az adóoptimalizálás egyik bevált módja, hogy a vállalkozás fizikailag nincs jelen az adott országban, a Google adata (!) szerint csak a legkisebb adóterhet viselő Írországban van némi jelenlétük, a pénzügyi kirendeltségük pedig Bermudán, a karibi adóparadicsomban van bejegyezve, és az ottani törvények szerint „adózik”. Miután maga a cég az Egyesült Államokban van bejegyezve, osztalékot és adót ott kell(ene) fizetnie, csakhogy a szabályok szerint a pénzt fel lehet használni befektetésekre, terjeszkedésre, cégfelvásárlásokra.

Ki van ez találva. Mint a cseréppipa, amelyik ha leesik, nem kell felvenni. Mi ez valójában, ha nem az intézményesített, globális korrupció, ami az elbizonytalanodott, „éld a mát!” jeligét hirdető nyugat-európai társadalom „szívélyes együttműködésével” (v. ö.: antant) történik? És mi ez, ha nem az EU kreténizmusának kvintesszenciája?

Szinte kételkedni kezd az olvasó, amikor elolvassa az idézett hírt, miszerint a luxembourgi székhelyű Európai Bíróságnak volt mersze 2,4 milliárdos bírságot kiróni az amerikai világcégre. Volt azonban bátorsága a Google cégvezetőinek is, akik vélhetően arra a kártyára tettek, hogy úgysem derül ki a turpisság az ellustult, elkényelmesedett Óvilágban. Mint ahogy az lenni szokott. Most az egyszer azonban kiderült.

Vannak olyan igazi, tisztességes és becsületes üzletemberek korunk pénzvilágában, akik nem azért élnek, hogy harácsoljanak és másokat meglopjanak. Vegyük például a világ ez idő szerint leggazdagabb emberét, Bill Gatest, minden idők leggazdagabb polgárát, aki fiatalemberként egy garázsban megalkotta a mikroszámítógép-ipar világformáló találmányait: az MS-DOS és a Microsoft Windows szoftvereket. Közzétett vagyonát 72 milliárd dollárra becsülték 2013-ban, ami azóta bizonyosan tovább növekedett. A 61 éves világnábob Seattle-ben született, ott él most is a feleségével, két leány- és egy fiúgyerekük van. Bill (William) angol, német és skót–ír ősöktől származik, protestáns vallású, fiatal korában cserkész volt. A Harvardon szerzett diplomát, 2000-ben hozta létre alapítványát a feleségével, amellyel jótékonysági szervezeteket, iskolákat, a Harvard Egyetem számítástechnikai tanszékét, szegény sorsú és beteg gyermekeket, lakhatási programokat, orvosi célú kutatásokat támogat. Internetes forrás szerint 2012-ig összesen 28 milliárd dollárt fordított a közjó javára.

A pénz, ha jó kézben van, és jó helyre kerül, megkönnyíti a világ jó irányba történő forgását.

Egy másik, jól ismert nevű, dúsgazdag amerikai, George Soros kezében egészen másként dolgozik a pénz. Magyar nevén Soros György az Egyesült Államok rangsorában a 17., a világranglistán a 29. helyet foglalja el 23 milliárd dolláros vagyonával. Soros 1930-ban született Pesten Schvartz György néven, amelyet a szülei 1936-ban változtattak Sorosra. Jó sorsa 1947-ben Angliába vezette, onnan 1956-ban Amerikába költözött át, azóta is ott él. Kitűnő üzleti érzéke és a pénzügyekhez való szimata révén gazdagodott meg, és lett belőle az egyik legismertebb tőzsdei spekuláns.

Nem mondhatni, hogy hálás szívvel megköszönte Soros a britek általi befogadást, amikor 1992. szeptember 26-án, az emlékezetes „fekete szerdán” a brit jegybank által kibocsátott angol font az ő befektetői nyomása miatt nyolc százalékot zuhant, és egy időre kikerült az akkori európai átváltási rendszerből. Már előtte is végrehajtott spekulációs manővereket 1988-ban a francia jegybank, majd a német márka ellen, a londoni akciója azonban túlment minden addigi határon. Soros 1994-ben megalapította Global Power Investments nevű alapját, amit befektetésnek szánt: a közeledő európai fordulatba való politikai részvételért. Innentől fogva figyelemmel kísérte a fejleményeket és a változások szereplőit, akiket „a szovjet megszállás alól igyekezett kimenekíteni”, hogy később majd őneki és a céljainak dolgozzanak. Ilyesféle befektetés volt a budapesti Közép-európai Egyetem, majd az egymást követő Soros-alapítványok és -intézmények a liberális ideológia és politika műhelyeiként. Azóta már mi is tudjuk, még ha nem is ismerhetjük a belső machinációit. Az idén 87 éves befektető napról napra rajta tartja szemét a magyar politikai helyzeten.

„A pénz forgatja a világot” – hallhattuk a Cabaret-ban. Minálunk újabban az utcán játszódik a folytatásos Soros-kabaré, a jól megzsírozott eszközökkel.