A második világháború utáni Németország történetének leghosszabb ideig –1982 és 1998 között – regnáló kancellárja tegnap töltötte be nyolcvanötödik életévét. Helmut Kohlt lehet és lehetett szeretni és nem szeretni, rajongani érte és utálni. Egyet nem lehet és nem is lehetett soha: nem tudomásul venni hihetetlen politikai karizmáját és akaratát.
Csillagóráját a német egyesítésre teszik. Pedig odáig hosszú út vezetett. Amikor 1982. október 1-jén, a Szövetségi Köztársaság történetének első sikeres bizalmatlansági indítványa után a szociáldemokrata Helmut Schmidt addigi ügyvezető kancellárt váltotta a kormányfői székben, Moszkvában, ha félholtan is, de Leonyid Brezsnyev uralkodott, az NDK területén pedig ott állomásozott több tízezer vöröscsillagos katona. Brezsnyev bő egy hónap múlva meghalt ugyan, de a helyére lépő Jurij Andropov volt KGB-elnöktől aligha lehetett várni, hogy tálcán nyújtsa át az NDK-t Kohlnak. A kancellár így először otthon teremtett „rendet”, elsőre szorosan, majd egyre magabiztosabban nyerve a választásokat. Közben Francois Mitterrand francia elnökkel megteremtette a tényleges nyugat-európai egységet. A nagynémet kérdés reálisan csak Mihail Gorbacsov hatalomra jutásával került napirendre. Először csak a távoli, generációkon
átnyúló jövő reményeként, majd szinte fénysebességgel közelítve a jelenhez. Ehhez persze kellett Gorbi demokratizmusnak álcázott dilettantizmusa, Mihail Szergejevics egymás után adta fel Moszkva pozícióit, amiért Nyugat- és Közép-Európában sztár lett, saját hazájában viszont előbb áruló, mára lesajnált politikai nímand. Kohl tökéletesen használta ki Moszkva teszetoszaságát, a tervezett sok milliárdos kártérítés helyett végül egy fillért sem adott a szovjeteknek. Ráadásul meggyőzte Párizst és Londont is: nem kell félni az egységes Németországtól. Francois Mitterrand és Margaret Thatcher a második világégés gyermeke, nehéz igent mondania az Európát vezető Németországra. De sikerült, leomlott a berlini fal, sőt, ami talán még nehezebb, az NDK integrálása is alapvetően sikeres volt.
Nyolcvanötödik születésnapját ünnepelve a „rajnai remete” két dologra lehet igen büszke. Egy: Angela Merkelt ő teremtette. Kettő: még ma is elég egy interjúban elejtett félmondata, hogy felkavarja a német belpolitikát.