A jó, a rossz és a csúf

Ugyanakkor a közvélemény-kutatások még mindig jelentős Fidesz-előnyt mutatnak, nincs olyan versengés, mint amit nagyjából 2006 végéig láttunk a Fidesz és az MSZP között. Annak ellenére sem, hogy kezelendő gondokból most sincs hiány a kormányoldalon.

Az ellenzéki térfélen annyiban látszik változás, hogy a Jobbik tudott erősödni, előrelépni támogatottságban, harcolja a „nyugodtradikális” új jelszavának belső feszültségeit, ellentmondásait. Ez jelentkezik személyes vitákban, de olyan botrányokban is, amit a napról napra felfedezett antiszemita, cigányellenes és más radikális tartalmak előbukkanása jelent.

A baloldali pártok nincsenek messze attól, hogy lengyelországi társaik sorsára jussanak, amelyek a két nagyobb jobboldali párt mellett marginális szerepet töltenek be. A napokban vált nyilvánvalóvá, hogy az elaprózódás folytatódik, hiszen Bajnai Gordon egykori pártja, az Együtt kötelékéből kilép a Szolidaritás, élén Kónya Péterrel. Közben Tóbiás Józsefet, aki a legnagyobb támogatottsággal rendelkező baloldali párt, az MSZP elnöke, alig látják a választópolgárok, ráadásul nyilvánvalóvá vált, hogy a volt elnök, Mesterházy Attila konfliktusba került vele, vagyis újra belső ellentétek jelentek meg a szocialistáknál is.

A pártok nem képesek egységes történettel támadni a kormánypártokat, illetve megoldásokat mutatni, a maguk erejéből nem tudnak mit kezdeni sem a kormányoldallal, sem saját sanyarú helyzetükkel. Ezt jól érzékelteti, hogy minden olyan szereplőt megkoronáznak, aki a kormányoldal gyengítésének lehetőségét villantja fel.

A jók, vagyis az amerikaiak, a civilek, az RTL és Angela Merkel: tavaly ősszel Barack Obama, amerikai elnök a civil társadalmat megfélemlítő országként beszélt hazánkról. Az Egyesült Államok a rendszerváltás idején az álmok netovábbját jelentette a magyaroknak, és ma sem marginális, ha valamilyen megjegyzést tesznek egy, a nyugati szövetségi rendszerbe tartozó ország vezetőire, ez volt tehát a baloldali remény alapja. Szintén az ősszel kezdődött a kitiltási botrány, amelyben André Goodfriend tanárian csöpögtette az információkat, ezzel a botrány elhúzódott és masszívan ott volt a címlapokon. Az ügyvivő potenciális megváltóvá lépett elő baloldalnál, az ilyesfajta reményeknek azonban el kellett múlniuk, az ügyvivő hazament, és úgy tűnik, normalizálódik hazánk és az Egyesült Államok kapcsolata.

A netadóval kapcsolatos tüntetések idején is hittek abban a baloldalon, hogy ez végleg megroppantja a Fideszt, s egyben az ő malmukra hajthatja a vizet. A tüntetésekkel párhuzamosan valóban csökkent a kormánypártok támogatottsága, azonban messze nem omlott össze. S közben a baloldal tapodtat sem tudott előrelépni. Az RTL Klub kormányellenes fordulata is felkeltette az érdeklődésüket. Profi támadás volt, kialakították a kerettörténetet, ami a mindennapi embertől nagyon távol álló, sőt erősen megsarcoló kormányzatról szólt, és ezt adagolták, adagolják az egyes hírekkel, azok tálalásával. Úgy tűnik, hogy a csatorna valóban képes volt károkat okozni. Bizonyos híradások szerint azonban ezen a fronton is hamarosan változások következnek be.

Angela Merkel magyarországi látogatásától is sokat vártak, legalábbis azt, hogy jól összeszidja Orbán Viktort, ami a hazai választók szemében szintén ronthat a miniszterelnök és pártja megítélésén, hiszen mégis az unió egyik legfontosabb vezetőjéről van szó. Ekkor is csalódniuk kellett azonban, mert a kancellár félmondatnyi morzsát dobott csak az asztal alá számukra. Az eredményt az ilyen vagy olyan fintorok kutatásával próbálták még kozmetikázni, de mégis az az ember érzése, hogy itthon ha egyáltalán valaki, akkor inkább a kormányoldal jött ki jobban ebből az eseményből.

A Rossz, vagyis Vlagyimir Putyin: a héten munkalátogatásra érkezett hazánkba, s az ezzel kapcsolatos remény, hogy az orosz medve jeges ölelése kitaszítottá teszi majd Nyugaton a miniszterelnököt, és szándékkal vagy anélkül, de újabb segítséget kap a baloldal uniós és más szereplőktől. Kiugró eredmény ilyen téren sem látható, ami persze annak is köszönhető, hogy Orbán Viktor Putyin látogatása előtt találkozott Porosenko ukrán államfővel is, csütörtökön pedig Lengyelországba látogatott, tompítva az orosz elnök látogatásának negatív hatásait.

Washington azóta jelezte, hogy Magyarország nem sértette meg a szankciós politikát az Oroszországgal kötött megállapodással.

A Csúf, vagyis Simicska Lajos: a múlt héten az ATV egyik műsorában, amelyben Simicska Lajos két héttel ezelőtti nyilatkozatait boncolgatták, Papp Réka Kinga baloldali újságíró és aktivista azt mondta, hogy „Simicska hirtelen az egyes számú főoligarchából egy már-már szimpatikus emberré avanzsált”. Így szemléli ezt a konfliktust és Simicska Lajost a komplett baloldal, hiszen ismét előbukkant egy veszélyforrás a kormánypártokra nézve. A képet azonban árnyalja, hogy a kormánypárti szavazók számára Orbán Viktor testesíti meg azt, amire ők szavaztak, ebből fakad az, hogy ugyanazokat a történéseket ők egészen máshogy látják, mint az ellenzéki oldal. Simicska Lajos eddig a politikai térben egyáltalán nem építette az imázsát, ami azt jelenti, hogy a választók, akik tudnak róla, valószínűleg nem társítanak hozzá pozitív gondolatokat, vagyis ha a politikai kommunikációs

térbe kerül a konfliktus (ez történt két hete), akkor a miniszterelnök van nyerő pozícióban.
A baloldal tehát magában már nem igazán bízik, és a külső reménységei sem igazolódtak be eddig, így aztán egyre csak halad a lengyel úton.