Vélemény és vita
A baszkok példája
Közeli családkapcsolat kellett hozzá, hogy ilyen – viszonylag távoli – helyre elutazzunk a nyáron
San Sebastiánban laktunk egy hétig, a spanyolországi Baszkföld legszebb, és legnépesebb tengerparti városában (a nála jóval nagyobb lélekszámú Bilbao nem közvetlenül fekszik az Atlanti-óceán partján).
Baszkföld önigazgatási tartomány Spanyolország északkeleti sarkában, ahol egy része a francia államhatáron túlra is átnyúlik. Maga a nyelvterület túlterjed a délen vele szomszédos Navarrába is, ahol a baszkok etnikai kisebbsége szabad státust élvez. Ha ránézünk a térképre, a baszkok történelmi földjének összterülete húszezer km2 (ami a teljes Spanyolország egyhuszonötöd része, az ezen belüli önálló tartománya mindössze hétezer km2. Ez akkora terület, mint a Dunántúl egyharmada, a tengerpart mentén pedig több mint kétmillióan élnek.
A baszkoké az egyik legősibb, ma is élő nyelv a világon. Minden helyen – út menti és utcatáblán, településen, hivatalon, kulturális és politikai intézményen, buszmegállón és vasútállomáson, magánházon és üzleten – első a baszk nyelvű felirat, és csak utána a spanyol (városokban az angol is, de hamarosan a német is odakerül, ha mind többen áttelepülnek a németek a franciákon túli, migránsmentes helyekre).
San Sebastián régi neve Donastia, a három összefüggő baszk járás közös neve Euskali. Ezek a sűrűn látható nevek még hagyján, a különféle feliratok közt akár húsz betű hosszúságúak is „olvashatók”, tele torlódó mássalhangzókkal. „Jatorrizko errezetaren arrabea egindako garagardoa”, ez annyit tesz magyarul: árpamalátából és komlóból készült sör – a kedvelt és kellemes ízű baszk „Keler” nevűből. A legnagyobb vonzerőként újabban – világszerte ismerten – a gasztronómia hat a turizmusra, megelőzve még az építészeti, régi szakrális műemlékek megcsodálását is. San Sebastiánban és Bilbaóban több Michelin-csillagos mesterszakács süt-főz, konyhaművészkedik, mint összesen az egész spanyolhonban.
De nézzünk csak vissza a múltba, hogy megérthessük a jelenkori Baszkföld páratlan felvirágzását a legutóbbi három-négy évtized leforgása alatt. A 16. századi, világhódító spanyol királyok az óceánon túli mesés aranykincsek, és egyéb zsákmányok elrablásából váltak a leggazdagabb újkori gyarmattartóvá és építették ki gyarmatbirodalmukat. Dél-Amerika kifosztásából jutott minden bőven Madridnak és a rokon királyi és püspöki városoknak. A baszkok már akkor is elkülönültek tőlük, az Ibériai-félsziget csendes északi zugában, a román kori és gótikus templomok, „modern” barokk stílust váltó, különös keresztény világában. Gyönyörű tengerpart húzódik végig a Vizcayai-öbölben. A természeti szépségekben dúskáló halásztelepülések és népes fürdővárosok lakói immár hosszú idő óta békében élnek.
Nem így volt ez régen: az ókori görögök, rómaiak, germánok és arabok egymást követően megszállták a Pireneusi-félszigetet, és leigázták a lakóit. Kolumbusz 1492-ben történt felfedezése a világ első, egész kontinenseket meghódító gyarmatbirodalmává emelte a spanyol királyságot. Az angolok irigykedve nézték tengeri vetélytársuk mérhetetlen gazdagodását, mígnem 1588-ban a brit flotta legyőzte az Armadát; a 19. század elején pedig már a franciák is a hanyatló Ibéria fölé kerekedtek. A spanyolok 1899-re elveszítették valamennyi távoli gyarmatukat, a közelükben is csak egy rövid afrikai partvidék, és az Atlanti-óceáni szigetcsoport maradt az övék.
A 19. század végétől a 20. század első negyedéig még egy utolsó fénykort megélt a spanyol társadalom és a kultúrája. Azokban az években működött a katalán építész Antonio Gaudí Barcelonában, sok más kitűnő pályatársa szerte az országban. Történelmi szerencse, hogy Ibéria népe (és hazája) kimaradt az első világháborúból (a másodikból is), az európai kommunista fertőt azonban nem sikerült a határaikon kívül tartani. A Spanyol Kommunista Párt 1920-ban alakult meg, abban az időszakban erősödtek meg a nemzeti kisebbségek elszakadási törekvései Madridtól. A katalánok és baszkok fegyveres erőszakkal feleltek a kormányok elutasító döntéseire – ez így ment egészen az 1970-es évek végéig! A marxizmus–leninizmus maszlagát beszopó, főként munkás és úgynevezett értelmiségi társadalom a polgárháborúig feszítette a húrt, ezért az állam 1923-ban katonai diktatúrát vezetett be. A külföldi kommunista propaganda és a szovjet fegyverek bejutása által egymással szembefordított spanyol nép 1936-ban véres polgárháborúba zuhant, míg végül az erőskezű jobboldali vezér, Franco tábornok – német légi segítséggel – győzelmet aratott.
Egészen közel ahhoz a lakáshoz, amelyikben hét napig laktunk San Sebastiánban, a gyönyörű Aiete őspark gyepes magaslatán található a Palacio de Aiete. A spanyol ági Habsburgok egykori kastélyának bejáratával szemközt egy vastag acéllapba sorban bemarták az évszámokat 1936-tól 1975-ig. Akkor halt meg a kastély ura, Francisco Franco. Semmi egyéb emlék- és névfelirat közel s távol; a sértett baszkok rendkívül utálták a diktátort.
A krónikus nemzetiségi problémák orvoslására 1978-ban önkormányzatot nyert el Baszkföld (továbbá Katalónia, Valencia és a Kanári-szigetek), amit a baszkok egy évre rá népszavazással is megerősítettek. Nem ment simán a kibékülés, az ETA nevű, szélsőségesen szeparatista mozgalom még sokáig robbantott, gyilkolt a városokban és vidéken. Az egész ország lakosságának mindössze 2,5 százalékát alkotják baszkok, ámde lenyűgöző az a fejlődés, gazdagodás, ami az elmúlt negyven év alatt történt a honukban. Elképesztően fejlett a közlekedés – vasút-, gyorsút- és autópálya-hálózat – az ezer méter magas hegyeket alagutak fúrják át, a városi közlekedés is remek, ámbár inkább gyalog jártuk be a várost naponta többször is. Bilbao is éppen olyan tiszta, építészetileg remek város, mint San Sebastián vagy mint a kis tengerparti üdülőhelyek, fürdőtelepülések. San Sebastián híres a kulturális rendezvényeiről, legyen az filmfesztivál, színház vagy lufifújó világbajnokság, de mégiscsak jobban járunk, ha vacsorázni megyünk a tengerre néző terasz-halvendéglőbe. Az ám a valóságos művészet!
Végül, ahogy az lenni szokott, elszállt hét napunk a sirályok gyors szárnyán, még temérdek megmaradt látnivalóval.
Baszkföld önigazgatási tartomány Spanyolország északkeleti sarkában, ahol egy része a francia államhatáron túlra is átnyúlik. Maga a nyelvterület túlterjed a délen vele szomszédos Navarrába is, ahol a baszkok etnikai kisebbsége szabad státust élvez. Ha ránézünk a térképre, a baszkok történelmi földjének összterülete húszezer km2 (ami a teljes Spanyolország egyhuszonötöd része, az ezen belüli önálló tartománya mindössze hétezer km2. Ez akkora terület, mint a Dunántúl egyharmada, a tengerpart mentén pedig több mint kétmillióan élnek.
A baszkoké az egyik legősibb, ma is élő nyelv a világon. Minden helyen – út menti és utcatáblán, településen, hivatalon, kulturális és politikai intézményen, buszmegállón és vasútállomáson, magánházon és üzleten – első a baszk nyelvű felirat, és csak utána a spanyol (városokban az angol is, de hamarosan a német is odakerül, ha mind többen áttelepülnek a németek a franciákon túli, migránsmentes helyekre).
San Sebastián régi neve Donastia, a három összefüggő baszk járás közös neve Euskali. Ezek a sűrűn látható nevek még hagyján, a különféle feliratok közt akár húsz betű hosszúságúak is „olvashatók”, tele torlódó mássalhangzókkal. „Jatorrizko errezetaren arrabea egindako garagardoa”, ez annyit tesz magyarul: árpamalátából és komlóból készült sör – a kedvelt és kellemes ízű baszk „Keler” nevűből. A legnagyobb vonzerőként újabban – világszerte ismerten – a gasztronómia hat a turizmusra, megelőzve még az építészeti, régi szakrális műemlékek megcsodálását is. San Sebastiánban és Bilbaóban több Michelin-csillagos mesterszakács süt-főz, konyhaművészkedik, mint összesen az egész spanyolhonban.
De nézzünk csak vissza a múltba, hogy megérthessük a jelenkori Baszkföld páratlan felvirágzását a legutóbbi három-négy évtized leforgása alatt. A 16. századi, világhódító spanyol királyok az óceánon túli mesés aranykincsek, és egyéb zsákmányok elrablásából váltak a leggazdagabb újkori gyarmattartóvá és építették ki gyarmatbirodalmukat. Dél-Amerika kifosztásából jutott minden bőven Madridnak és a rokon királyi és püspöki városoknak. A baszkok már akkor is elkülönültek tőlük, az Ibériai-félsziget csendes északi zugában, a román kori és gótikus templomok, „modern” barokk stílust váltó, különös keresztény világában. Gyönyörű tengerpart húzódik végig a Vizcayai-öbölben. A természeti szépségekben dúskáló halásztelepülések és népes fürdővárosok lakói immár hosszú idő óta békében élnek.
Nem így volt ez régen: az ókori görögök, rómaiak, germánok és arabok egymást követően megszállták a Pireneusi-félszigetet, és leigázták a lakóit. Kolumbusz 1492-ben történt felfedezése a világ első, egész kontinenseket meghódító gyarmatbirodalmává emelte a spanyol királyságot. Az angolok irigykedve nézték tengeri vetélytársuk mérhetetlen gazdagodását, mígnem 1588-ban a brit flotta legyőzte az Armadát; a 19. század elején pedig már a franciák is a hanyatló Ibéria fölé kerekedtek. A spanyolok 1899-re elveszítették valamennyi távoli gyarmatukat, a közelükben is csak egy rövid afrikai partvidék, és az Atlanti-óceáni szigetcsoport maradt az övék.
A 19. század végétől a 20. század első negyedéig még egy utolsó fénykort megélt a spanyol társadalom és a kultúrája. Azokban az években működött a katalán építész Antonio Gaudí Barcelonában, sok más kitűnő pályatársa szerte az országban. Történelmi szerencse, hogy Ibéria népe (és hazája) kimaradt az első világháborúból (a másodikból is), az európai kommunista fertőt azonban nem sikerült a határaikon kívül tartani. A Spanyol Kommunista Párt 1920-ban alakult meg, abban az időszakban erősödtek meg a nemzeti kisebbségek elszakadási törekvései Madridtól. A katalánok és baszkok fegyveres erőszakkal feleltek a kormányok elutasító döntéseire – ez így ment egészen az 1970-es évek végéig! A marxizmus–leninizmus maszlagát beszopó, főként munkás és úgynevezett értelmiségi társadalom a polgárháborúig feszítette a húrt, ezért az állam 1923-ban katonai diktatúrát vezetett be. A külföldi kommunista propaganda és a szovjet fegyverek bejutása által egymással szembefordított spanyol nép 1936-ban véres polgárháborúba zuhant, míg végül az erőskezű jobboldali vezér, Franco tábornok – német légi segítséggel – győzelmet aratott.
Egészen közel ahhoz a lakáshoz, amelyikben hét napig laktunk San Sebastiánban, a gyönyörű Aiete őspark gyepes magaslatán található a Palacio de Aiete. A spanyol ági Habsburgok egykori kastélyának bejáratával szemközt egy vastag acéllapba sorban bemarták az évszámokat 1936-tól 1975-ig. Akkor halt meg a kastély ura, Francisco Franco. Semmi egyéb emlék- és névfelirat közel s távol; a sértett baszkok rendkívül utálták a diktátort.
A krónikus nemzetiségi problémák orvoslására 1978-ban önkormányzatot nyert el Baszkföld (továbbá Katalónia, Valencia és a Kanári-szigetek), amit a baszkok egy évre rá népszavazással is megerősítettek. Nem ment simán a kibékülés, az ETA nevű, szélsőségesen szeparatista mozgalom még sokáig robbantott, gyilkolt a városokban és vidéken. Az egész ország lakosságának mindössze 2,5 százalékát alkotják baszkok, ámde lenyűgöző az a fejlődés, gazdagodás, ami az elmúlt negyven év alatt történt a honukban. Elképesztően fejlett a közlekedés – vasút-, gyorsút- és autópálya-hálózat – az ezer méter magas hegyeket alagutak fúrják át, a városi közlekedés is remek, ámbár inkább gyalog jártuk be a várost naponta többször is. Bilbao is éppen olyan tiszta, építészetileg remek város, mint San Sebastián vagy mint a kis tengerparti üdülőhelyek, fürdőtelepülések. San Sebastián híres a kulturális rendezvényeiről, legyen az filmfesztivál, színház vagy lufifújó világbajnokság, de mégiscsak jobban járunk, ha vacsorázni megyünk a tengerre néző terasz-halvendéglőbe. Az ám a valóságos művészet!
Végül, ahogy az lenni szokott, elszállt hét napunk a sirályok gyors szárnyán, még temérdek megmaradt látnivalóval.