Vélemény és vita
80 huszár most és mindörökké
A százhetven évvel ezelőtt játszódó cselekmény számos fordulópontján érinti a magyar és a lengyel nép barátságát és történelmi sorsközösségét
Csoóri Sándor Kossuth-nagydíjas költő, a nemzet művésze így fogalmaz A történelem metaforája című esszéjében: „A nyolcvan huszárból végül csak néhányan érkeznek haza. Kifulladva, kifosztva, a veszteség iszonyú terheivel. Harangszó fogadja őket, de kideríthetetlen, hogy köszöntő-e ez vagy halottsirató. Vajon megérte-e a nagy áldozat? Vagy kár volt annyi eltékozolt élet? Csupa olyan kérdés tolulna nyelvünkre, melyet az aradi tizenhárom holtteste mellől egy egész nemzet kérdezett meg és kérdezhet még ma is.
Az egyenlőtlen harc megrendítő drámája révén kapcsol be mindnyájunkat a film saját történelmünkbe. Az erkölcsi igazság győzelmének és a fizikai leveretés állapotának ellentmondásos alaphelyzetébe. Abba a mítoszérvényű alaphelyzetbe, amely szerint az embert meg lehet ölni, de szándéka és az igazsága megölhetetlen.
Van a filmnek egy olyan határozott és tisztán kihallható szólama, amely ezt az egyenlőtlen harcot tételszerűen is megfogalmazza. A hegyek közé szorított éhes és elcsigázott huszárok kapitánya, Paál Farkas a vele szembeszegülő Bódogh Szilveszternek ezt mondja: »Ha van igazságtalan háború, főhadnagy, ez az. Megütnek, visszaütsz, úgy igen. De hogy előbb kidöglesztenek, éheztetnek, játszanak veled, szétrohasztják az idegeidet, és csak akkor üthetsz vissza… Nem! Térden csúszni a tett színhelyére… Tessék, most te következel, ha marad még erőd…« S a szökést ellenző főhadnagy a kivégzése előtt ugyanebbe az egyenlőtlen harcba kényszerül bele. Erkölcsi győztesként, de széttört karddal búcsúzik a maradék, illetve megtizedelt bajtársaitól. A drámai és testi kínlódások a film végére észrevétlenül összeadódnak. S maga a film úgy zuhan elénk, mintha egy szikladarab hasadna ki a hegyből, amelynek neve: magyar történelem.”
Paál Farkas kapitány, Bódogh Szilveszter főhadnagy, Korsós András, Csordás István, Ács Péter és bajtársaik a lét és nemlét mezsgyéjéről átlényegülve, lélekben jelen voltak november 28-án a Pesti Vigadóban Sára Sándor a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-nagydíjas és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 85. születésnapja alkalmából rendezett köszöntésen. Akárcsak július 9-én Lengyelország „legmagyarabb városában” Tarnówban is, ahol ugyancsak díszvetítésen mutatták be a filmet. És úgy hiszem, mindenütt ott lesznek, ahol ezt a filmet vetíteni fogják.
A film lengyel díszbemutatóját a Kino Marzenie filmszínházban tartották, a vetítés után az 1848/49-es magyar szabadságharcban a lengyelek részvételét bemutató kiállítás nyílt a városi múzeumban. A kétnyelvű kiállítás magyar címe az volt: …Siessünk segíteni a magyarokat a harcban… A budapesti díszbemutató előtt az MMA Film- és Fotóművészeti tagozata filmvetítéseket és kamara-fotókiállítást (Absztraktok, 1957) szervezett Sára tiszteletére a köztestület székházában, a Pesti Vigadóban. A november 19-én kezdődött eseménysorozaton újból látható volt a Feldobott kő (1968) című film digitálisan felújított változata is.
Az ünnepelt rendezői és operatőri kiválóságáról újabb tanúbizonyságot tevő 80 huszárnak a Dózsa László, Tordy Géza, Madaras József, Cserhalmi György, Juhász Jácint, Oszter Sándor és színművész társaik által életre keltett karakterek mellett a metaforikus természeti környezet is főszereplője: a zöldellő völgyek, csupasz sziklák, ködben úszó hegycsúcsok, valamint a gazdáikéhoz hasonlóan megrendítő sorsú lovak ugyanúgy „szerepelnek”, mint a remek érzékkel toborzott férfi színészcsapat.
A film jeleneteinek nagy részét Dél-Lengyelországban, a lengyel Tátrai Nemzeti Park területén és Bem József szülővárosában, a Biała folyó partján fekvő Tarnówban (vagy régi magyar nevén: Tarnó) forgatták. A százhetven évvel ezelőtt játszódó cselekmény számos fordulópontján érinti a magyar és a lengyel nép barátságát és történelmi sorsközösségét.
Mikor „ellenszélben”, 2006-ban Dózsa László színművésszel (Paál Farkas kapitány) közösen dolgoztunk a Bohóc vérben és vasban (Kairosz Kiadó, 2007) című könyvünkön, felkerestük Sára Sándort is, aki hosszasan mesélt nekünk filmjének keletkezéséről. A rendező számos derűs anekdotával fűszerezte mondanivalóját. Azt is felidézte, amikor még a hetvenes évek végén az egyik vidéki bemutató után a helyi tanácselnök felesége megkérdezte tőle a vacsorán: „Sára úr, most már lehet arról beszélni, hogy magyarok vagyunk?”
Ma már mosolygunk ezen, holott tudvalévő, hogy nem is olyan régen még hatalmon volt az a rezsim, amely a 80 huszár DVD-kiadásáról, a film felújításáról pedig pláne, hallani sem akart. A 80 huszár című film DVD-kiadása már 2013-ban, a filmrendező 80. születésnapjára elkészült a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet gondozásában, a digitális film felújítási program keretében. Az új kiadáson a nagyjátékfilm mellett szerepel a Pro patria című etűd és egy harmincperces beszélgetés a filmről Sára Sándorral, valamint Hermann Róbert hadtörténésszel. A film 4K-felbontásban, szélesvásznon is vetíthető formátumban „született újjá”. Mindez annak köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap és a Magyar Művészeti Akadémia évek óta együttműködik a nemzeti filmvagyon és a mozgóképkultúra értékeinek hosszú távú megőrzése, restaurálása és terjesztése érde-kében.
Az egyenlőtlen harc megrendítő drámája révén kapcsol be mindnyájunkat a film saját történelmünkbe. Az erkölcsi igazság győzelmének és a fizikai leveretés állapotának ellentmondásos alaphelyzetébe. Abba a mítoszérvényű alaphelyzetbe, amely szerint az embert meg lehet ölni, de szándéka és az igazsága megölhetetlen.
Van a filmnek egy olyan határozott és tisztán kihallható szólama, amely ezt az egyenlőtlen harcot tételszerűen is megfogalmazza. A hegyek közé szorított éhes és elcsigázott huszárok kapitánya, Paál Farkas a vele szembeszegülő Bódogh Szilveszternek ezt mondja: »Ha van igazságtalan háború, főhadnagy, ez az. Megütnek, visszaütsz, úgy igen. De hogy előbb kidöglesztenek, éheztetnek, játszanak veled, szétrohasztják az idegeidet, és csak akkor üthetsz vissza… Nem! Térden csúszni a tett színhelyére… Tessék, most te következel, ha marad még erőd…« S a szökést ellenző főhadnagy a kivégzése előtt ugyanebbe az egyenlőtlen harcba kényszerül bele. Erkölcsi győztesként, de széttört karddal búcsúzik a maradék, illetve megtizedelt bajtársaitól. A drámai és testi kínlódások a film végére észrevétlenül összeadódnak. S maga a film úgy zuhan elénk, mintha egy szikladarab hasadna ki a hegyből, amelynek neve: magyar történelem.”
Paál Farkas kapitány, Bódogh Szilveszter főhadnagy, Korsós András, Csordás István, Ács Péter és bajtársaik a lét és nemlét mezsgyéjéről átlényegülve, lélekben jelen voltak november 28-án a Pesti Vigadóban Sára Sándor a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-nagydíjas és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 85. születésnapja alkalmából rendezett köszöntésen. Akárcsak július 9-én Lengyelország „legmagyarabb városában” Tarnówban is, ahol ugyancsak díszvetítésen mutatták be a filmet. És úgy hiszem, mindenütt ott lesznek, ahol ezt a filmet vetíteni fogják.
A film lengyel díszbemutatóját a Kino Marzenie filmszínházban tartották, a vetítés után az 1848/49-es magyar szabadságharcban a lengyelek részvételét bemutató kiállítás nyílt a városi múzeumban. A kétnyelvű kiállítás magyar címe az volt: …Siessünk segíteni a magyarokat a harcban… A budapesti díszbemutató előtt az MMA Film- és Fotóművészeti tagozata filmvetítéseket és kamara-fotókiállítást (Absztraktok, 1957) szervezett Sára tiszteletére a köztestület székházában, a Pesti Vigadóban. A november 19-én kezdődött eseménysorozaton újból látható volt a Feldobott kő (1968) című film digitálisan felújított változata is.
Az ünnepelt rendezői és operatőri kiválóságáról újabb tanúbizonyságot tevő 80 huszárnak a Dózsa László, Tordy Géza, Madaras József, Cserhalmi György, Juhász Jácint, Oszter Sándor és színművész társaik által életre keltett karakterek mellett a metaforikus természeti környezet is főszereplője: a zöldellő völgyek, csupasz sziklák, ködben úszó hegycsúcsok, valamint a gazdáikéhoz hasonlóan megrendítő sorsú lovak ugyanúgy „szerepelnek”, mint a remek érzékkel toborzott férfi színészcsapat.
A film jeleneteinek nagy részét Dél-Lengyelországban, a lengyel Tátrai Nemzeti Park területén és Bem József szülővárosában, a Biała folyó partján fekvő Tarnówban (vagy régi magyar nevén: Tarnó) forgatták. A százhetven évvel ezelőtt játszódó cselekmény számos fordulópontján érinti a magyar és a lengyel nép barátságát és történelmi sorsközösségét.
Mikor „ellenszélben”, 2006-ban Dózsa László színművésszel (Paál Farkas kapitány) közösen dolgoztunk a Bohóc vérben és vasban (Kairosz Kiadó, 2007) című könyvünkön, felkerestük Sára Sándort is, aki hosszasan mesélt nekünk filmjének keletkezéséről. A rendező számos derűs anekdotával fűszerezte mondanivalóját. Azt is felidézte, amikor még a hetvenes évek végén az egyik vidéki bemutató után a helyi tanácselnök felesége megkérdezte tőle a vacsorán: „Sára úr, most már lehet arról beszélni, hogy magyarok vagyunk?”
Ma már mosolygunk ezen, holott tudvalévő, hogy nem is olyan régen még hatalmon volt az a rezsim, amely a 80 huszár DVD-kiadásáról, a film felújításáról pedig pláne, hallani sem akart. A 80 huszár című film DVD-kiadása már 2013-ban, a filmrendező 80. születésnapjára elkészült a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet gondozásában, a digitális film felújítási program keretében. Az új kiadáson a nagyjátékfilm mellett szerepel a Pro patria című etűd és egy harmincperces beszélgetés a filmről Sára Sándorral, valamint Hermann Róbert hadtörténésszel. A film 4K-felbontásban, szélesvásznon is vetíthető formátumban „született újjá”. Mindez annak köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap és a Magyar Művészeti Akadémia évek óta együttműködik a nemzeti filmvagyon és a mozgóképkultúra értékeinek hosszú távú megőrzése, restaurálása és terjesztése érde-kében.