Érzékeny bűnözők

Különös akciókkal gondolják szórakoztatni a közönséget a liberális újságírók. Feltehetően az átlagosnál sokkal több mozifilmet meg tv-sorozatot néznek, azokban láthatunk olyan jeleneteket, mint a közlekedési miniszter pusztaszabolcsi Lázár-infóján. Szorosan körbeszorították a politikust, orra alá döfködték mikrofonjaikat, és jószerivel egyetlen kérdésüket sem lehetett kihallani abból a hangzavarból, amit az egymás szavába vágó, a másikat mindenáron túlkiabálni akaró médiaszemélyiségek produkáltak.

Mint mindennek a világban, ennek is megvolt a maga előzménye. A gyöngyösi Lázár-infó, ahol, ugyebár, egy tucatnyi haragos ember igyekezett szétordibálni az összejövetelt, kissé erőtlenül ugyan, de felhangzott a mocskos fideszezés is, meg a mondjon le, az akciót színesítendő piros lapokat lobogtattak a tiltakozók. Hiába kérték őket, csak nem akarták abbahagyni. Aztán, amikor már úgy gondolták, hogy elvégezték a dolgukat, azaz sikeresen megzavarták a gyűlést, kisereglettek a szabadba, ahol már beélesített mikrofonokkal várták őket a liberális sajtó képviselői. Micsoda véletlen, minden valamirevaló ellenzéki orgánum képviseltette magát! Az RTL, a 444, a Telex, meg még sokan mások. Csupa-csupa, hangsúlyozottan a magyar demokráciát féltő – a rohadt Orbán-diktatúrától, ami, mint ukrán illetékesektől tudjuk, már fasiszta, sőt Szálasi formán náci rendszer –, szóval, az a sok ilyen érzékeny idegrendszerű médiaillető örömmel fújta tele a magyar nyilvánosságot azzal, hogy végre itt vannak azok az igaz emberek, akik, mivel nem félnek, demokraták, és például azt ordítják bele a benti gyűlésbe, hogy a rák egye ki Lázár János máját.

Felemelő a demokraták ilyenforma találkozása, aminek az egyik következménye, hogy a liberális tollforgatók már több hete elszántan firtatják, vajon honnan szedik a kormánypárti politikusok azt, hogy a Gyöngyösön üvöltözők között bűnözők is felbukkantak. Hallatlan. Személyiségi jogokat sért, ha az ellenzék által feltüzelt, és a Lázár-infóra küldött ordibálók némelyikéről kiderül, hogy büntetett előéletű. Rabolt, lopott, nőket futtatott, erőszakolt, meg még ki tudja mi minden mást tett. Ezek, akár a rendzavarók életkora, úgynevezett szenzitív adatok. Közzétételük sérti a liberális jogállamisági rendet.

Éppen ezért bármi áron, de ki kell szedni Lázár Jánosból azt, hogy miként jutott ezeknek a nagyon fontos, érzékeny adatoknak a birtokába. Követni kell a minisztert, idióta módon ugyanazt ismételgetve mikrofonjaik mögé szorítani, és azt kérdezni tőle, hogy kik voltak azok, akik szerintük megsértették a bűnözők lelki világát. Hogy a rendőrség, a minisztert hivatalból védő titkosszolgálat valamelyik szerve világosította fel a gyűlését megzavarók előéletéről, az számukra ebben a pár napban a világ legfontosabb kérdése volt. Magukat csalafintának hívén próbálták sarokba szorítani a minisztert. Például azzal, hogy beszélt-e az ügyről Pintér Sándor belügyminiszterrel.

Az erőszakos kérdéseik mögül egy sajátos elképzelés bontakozik ki. Ilyesféle például: a kormányülés szünetében a közlekedési miniszter behúzza a belügyminisztert a Karmelita egyik ablakmélyedésébe, közel hajol hozzá, és mélyen a szemébe nézve azt mondja neki: Kedves Sándor, ugyan már deríttesd fel nekem, tök mindegy, melyik alád tartozó szervezettel, hogy kik ezek a gyűlésemet megzavaró pimasz fráterek. A belügyminiszter bólint, pillanat, mondja, és megnyomja a telefonja egyik gombját. Fehér köpenyes, napszemüveges ember pattan elő a folyosó végéből. Miniszter úr, jelentkezem. Tudod, János, ez az úr a fő titkosügynök, aki mostanában főorvosnak álcázza magát, ezért a fehér ruha, meg a napszemüveg, nos, ő pillanatok alatt előkeríti neked ezeknek a goromba, rusnya frátereknek a szenzitív adatait – int a belügyminiszter.

Ha a világ valóban ilyen lenne, mindenki nagyon csodálkozna. Talán csak az összevissza kiabáló, erőszakos balújságírók nem. Ők elszántan loholnak Lázár János után, azt ismételgetve, honnan tudja, hogy a Gyöngyösön hőzöngő rendzavarók bűnözők.