Imával a jó kormányzásért

Meggyőződésem, hogy létezik a koronavírusnál egy még veszélyesebb vírus ezen a földön, és ez pedig a háborús őrület vírusa. Európa, főleg Nyugat-Európa nagy tragédiája, hogy a nemzetállamok létrejötte óta történelme során először próbál felépíteni egy civilizációt Isten és hit nélkül, vallás nélkül. Európa akkor született meg, amikor nemzetei találkoztak a kereszténységgel. A keresztény hit vezette ki Európát a barbárságból. Ma is ez a hit képes kivezetni földrészünket a legújabb kori barbárságból, a háborús őrületből, az oroszok elleni háborúra való fegyverkezésből, az ukrán háborús törekvések vég nélküli támogatásából, az ukrán elnök által képviselt szellemi vandalizmusból. De ez a hit képes bevezetni bennünket az ukrán-orosz háború utáni új Európába is!

A klasszikus európai értékrend elemei a görög politikai gondolkodásban, a római jogi gondolkodásban, a keresztény hitben és az arra épülő moralitásban és kultúrában, a reneszánszban, a reformációban, a humanizmusban és a szuverén nemzetállamok létezésében gyökereznek. Ez a valódi európai értékrend az egész kontinensen, így hazánkban is évtizedek óta Brüsszel részéről támadás alatt áll. Orbán Viktor alapos okkal mondja, hogy a kereszténydemokrácia megvéd a migrációval szemben, megvédi a határokat, megóv a káosztól és az anarchiától, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, vallja a nemzet fontosságát és védi az emberi méltóságot, az emberi életet, a háborúval szemben a béke oldalán áll. Az élet védelmét és a háború ellenzését természetesnek tekinti. Ezért vallja azt a miniszterelnök, hogy Európa és hazánk jövője csak a keresztény hit és kultúra megőrzésével képzelhető el.

Ma pedig eljutottunk oda, hogy az európai és a hazai balliberálisok azon fáradoznak, miként tudnák a háborút kiterjeszteni, hogyan lehetne Oroszországot teljességgel elpusztítani. Azon fáradoznak, hogy háborús lázálmukat rákényszerítsék az európai nemzetek polgáraira, de őket meg sem kérdezik, hogy akarják-e ezt egyáltalán? A béke fogalmát, a béke szót kiutasították Európából. Mintha drogos lenne ez az egész európai és hazai balliberális elit. Alapvető emberi értékeket tesznek félre vagy taposnak meg. Az általuk közvetített és követendőnek kikiáltott háborús őrület következtében a háború istenét tették meg istenükké a valódi egy igaz Isten, a béke istene helyett. Most, amikor Európa a pusztulás felé tart, ebben a krízishelyzetben mi keresztények lassítsunk, gondolkodjunk. Csendesedjünk el, és keressük azt, ami igazi érték az emberi életben. Akik még nem felejtettünk el imádkozni, akik még tudunk imádkozni, ezekben a napokban még inkább kiáltsunk Teremtőnkhöz, az élet forrásához, hogy ne pusztuljunk el. Van reménységünk, hogy ez a háborús járvány belátható időn belül megszűnik. De ezért nekünk, keresztényeknek is meg kell tennünk azt, ami tőlünk telhető, és amit joggal vár el tőlünk maga a Teremtő is.

Hazánk egy olyan ország, amelyik egész történelme során Istenre nézett, hogy védelmet és erőt kapjon a nehéz időkben. Olyan szellemóriások tanították a magyar népet imádkozni a sorsfordító időkben, mint Szent István királyunk. De sokat beszélhetnék az imádkozni tanító szellemóriások közül Gellért püspökről vagy Kapisztrán Jánosról, azonban helyszűke okán nem teszem. Röviden megemlítem azonban a 20. századi Magyarország Kapisztrán Jánosát, Mindszenty bíboros hercegprímást, akit 1956. október 30-án, fogságából kiszabadítva, feldíszített katonai kocsikkal diadalmenetben vittek Budapestre, és amerre elhaladtak, megszólaltak a harangok. Az út két oldalán pedig örömtől könnyes szemű emberek imádkoztak, ujjongtak és ünnepeltek. Akkor még tudtunk imádkozni, akkor még nem szégyelltük meghajtani a fejünket nyilvánosan Istenünk előtt. Akkor még természetes volt az ima, mint a lélegzetvétel. Hazánk a hősei és szellemóriásai példáiból, azok tanításából is erőt merítve a nehéz időkben sem adta fel hitét, kitartóan ragaszkodott nemzeti eszméihez és a kereszténységhez. Ezért válhattak a sorsfordító idők a tragédiák ellenére is egyben a nemzeti összetartozás napjaivá. Az ukrán- orosz háborúval most újból embert próbáló idők köszöntöttek ránk. Arra bátorítom keresztény honfitársaimat, hogy cselekvő hittel forduljunk az imádság felé.

Azonban mások is imádkoznak. Dmitro Kuleba, a kegyvesztett volt ukrán külügyminiszter és a vele egy húron pendülők nyíltan egy magyarországi kormányváltásért és egy Ukrajna-barát kabinet hatalomra kerüléséért imádkoznak. Szerinte most mindenki ül és imádkozik. Gyertyát gyújtanak a templomban, hogy Orbán elveszítse a 2026-os választásokat, és hogy hatalomra kerüljön egy Európa-párti, egyébként Ukrajna-párti kormánykoalíció, a Tisza-féle szellemi roncsderbi koalíció. A nagy kérdés csupán csak az, hogy vajon milyen istenhez imádkoznak Kulebáék? Biztosan nem a béke Istenéhez, sokkal inkább a háború istenéhez, az erőszak istenéhez, a Biblia szerinti e világ istenéhez, aki embergyilkos volt kezdetektől fogva. Akik ma a magyar kormány leváltásáért imádkoznak, azok ezzel együtt a háború folytatásáért, sőt kiterjesztéséért és még több halottért is imádkoznak! Mi valódi keresztények az életért, a békéért imádkozunk, akik Ukrajna további háborúját támogatják, azok a halál istenét támogatják. Mi tudjuk, hogy nekünk a legnagyobb szellemi fegyverünk az ima. Imádkozzunk hát a békéért, egész nemzetünkért, imádkozzunk az ország vezetőiért! Nemcsak egyszer, nemcsak kampányszerűen, hanem szüntelenül, ahogyan azt a Biblia is írja. Az ima több, mint kampánytéma, az ima több, mint tömegmegmozdulás! Talán sokan nem is gondoltuk még végig, hogy milyen hatalmas ereje van az őszintén, lélekből elmondott állandó közbenjáró imának.

Bennünket mindig a nehéz idők tanítottak meg buzgón imádkozni. Mert megértettük, hogy Isten ígéretei nem helyettesítik imáinkat, sőt inkább imára indítanak, mert az imáinkra van szükség ahhoz, hogy az Ő ígéretei valósággá váljanak az életünkben. Talán meglepő számunkra, de a Szentírás által javasolt imádságlista első helyén azok szerepelnek, azokért kell közbenjáró imát mondanunk elsődlegesen, akik hatalmon vannak (1 Tim 2,2). Ha ma feltenném keresztények ezreinek a kérdést, hogy hányan imádkoznak hazánk miniszterelnökéért, vajon hány kéz emelkedne a magasba? Ha a keresztények nem imádkoznak naponta azokért, akik most hatalmon vannak saját nemzetünkben, akkor ki fog? A föntebb hivatkozott szentírási szakasz meg is magyarázza, hogy azért kell imádkoznunk a hatalmon lévőkért, hogy „csendes és békés életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel”. Vagyis röviden: a jó kormányzásért kell imádkoznunk! Mivel hazánkban ma még a keresztény emberek csendes és békés életet élhetnek, teljes istenfélelemmel és tisztességgel, akkor azt hiszem, hogy az utóbbi tizenhat esztendőben jól imádkoztunk, és ezt a jó gyakorlatot nem is szabad abbahagynunk, sőt most, ebben a válságos időben még „rá is kell tennünk egy lapáttal”! Meggyőződésem, hogy most a kormány vezetői jobban odaszánják magukat a feladatukra, mint amennyire mi, a hívők többsége a keresztényi feladatainkra.

Mi, keresztények imádkozzunk hát a kormányért és a kormány első emberéért. A kormány pedig merítsen még nagyobb hitet a jóakaratú emberek lelki támogatásából és a keresztények imáiból, és higgyen még jobban személyes imája erejében és sorsfordító képességében. Európában kevés vezető politikus szeret arról beszélni, milyen szerepe van a Krisztus-hitnek nemzete és a saját életében. Nekünk hosszú idő után végre megadatott, hogy ilyen kormányfőnk legyen.

A szerző jogász.