Végre az Ukrajnával kapcsolatos hírözönben, egy kulcsfontosságú eseményben tisztán látunk. A Bundesgerichtshof, Németország legfelsőbb büntetőbírósága nem sokkal ezelőtt ítéletet hirdetett az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásának ügyében. E szerint az Oroszországot a Balti-tenger felszíne alatt Németországgal összekötő gázvezetéket, az Északi Áramlatot, 2022 szeptemberében „egy idegen állam” megbízásából robbantották fel.
Az ítélet szó- és szövegösszetételéből egyértelműen kiderül, hogy az „idegen állam” megnevezés Ukrajnát takarja. A bíróság szerint az Északi Áramlat nem számított legitim katonai célpontnak, mivel elsősorban a civil lakosság ellátását szolgálta.
Vagyis, ahogy ezt a bíróság is kimondta: Ukrán állami terrorizmus áll az Északi Áramlat felrobbantása mögött.
Így Ukrajna az olyan terrorszervezetekkel került egy „fedél” alá, mint az al-Kaida, az Iszlám Állam, vagy mint a tálibok. A listát hosszan lehetne sorolni. Csupa olyan szervezet, amely a védtelen polgári lakosságot veszi célba.
Ennél a pontnál álljunk is meg.
A józan ész azt diktálná, hogy az EU berkeiben a bíróság ítéletének lesz valami következménye. Elvégre a merénylet több tízmillió uniós polgár energiaszükségletét kockáztatta, a jelentős anyagi kárról már nem is beszélve.
Hetek teltek el a német bíróság ítéletének kihirdetése után, de az EU azóta sem adott ki konkrét, hivatalos közös állásfoglalást arról, hogy Ukrajna robbantotta fel az Északi Áramlatot, semmilyen ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentés nem szerepel az EU kommunikációjában.
Persze a józan észt az EU környékén hiába keressük. Miért is kellene Brüsszelnek elítélnie ezt a terrortámadást? Hiszen az elkövetők egy része Lengyelországba menekült. Varsó adminisztrációs hibára hivatkozva nem teljesítette a német hatóságok által kiadott nemzetközi elfogatóparancsot, így az ukrán diplomaták az elkövetőket könnyen hazájukba juttathatták.
Tehát egy NATO és EU-s szövetségesünk aktívan részt vett a közösség területén elkövetett terrorakció eltusolásának szándékában.
Most viszont érdemes visszatérnünk a történetnek ahhoz az eleméhez, hogy az EU vezetése gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyta a német bíróság ítéletét, mert ez sem a véletlen műve.
Merthogy Romániában a 2024. december 1-ei elnökválasztás első fordulóját a bukaresti legfelsőbb bíróság első nekifutásra jóváhagyta. A második fordulóba a szélsőjobboldali és kifejezetten oroszbarát Calin Georgescu és a nyugati orientáltságú Elena Lasconi került. (Tegyük hozzá, hogy Georgescu sikere számunkra nem volt nagy öröm, mert a politikus szélsőségesen magyar gyűlölő.)
Ezt követően az alkotmánybíróság a választási kampányba való orosz befolyásolásra hivatkozva – ez az érvelés sok mindent elmond – törölte az első forduló eredményét és az egész folyamat teljes megismétlésre kötelezte a központi választási bizottságot.
Közben az ügyészség Georgescu ellen több pontban is vádat emelt, a központi választási iroda formai és alkotmányos kifogásokra hivatkozva eltiltotta az indulástól.
Franciaországban még a jövő évi elnökválasztásig sem jutottak el, biztosra mentek. Egy több éve húzódó ügyben éppen nemrégiben – persze „véletlenül” – hoztak elsőfokú ítéletet, amelyben Marine Le Pent, a jobboldali Nemzeti Tömörülés politikusát elmarasztalták. A vád az volt, hogy a pártnak járó uniós adminisztratív költségek egy részét nem rendeltetésszerűen használta fel. A bíró négy év elzárásra ítélte a Nemzeti Tömörülés egykori elnökét, amiből két év felfüggesztett, két év pedig házi őrizet, valamint azonnali hatállyal öt évre eltiltotta a választásokon való indulástól.
Ez utóbbi a lényeg. Olyan a világon nincs – de mint látjuk, mégis van –, hogy jogerős ítélet nélkül, a fellebbezés eredményét meg se várva, az ártatlanság vélelmét teljesen mellőzve, azonnali végrehajtást rendelt el a bíró. Így Marine Le Pen nem indulhat a jövőre tartandó elnökválasztáson.
Történt mindez akkor, amikor a közvélemény-kutatások szerint Marine Le Pen 10 százalékkal vezeti a lehetséges elnökjelöltek listáját.
Szóval ott tartunk, hogy az EU-ban a törvények különböző módon való használatát, illetve azok mellőzését politikai fegyverként használják. Mindezt attól teszik függővé, hogy a törvényesség látszata szolgálja-e, vagy éppen akadályozza Brüsszel Ukrajnával való kapcsolatát, oroszellenességét, vagy a föderatív Európa megteremtésének folyamatát.
Sajnos szembe kell néznünk az uniós „igazságszolgáltatásnak” nevezett adminisztráció diktatúrájával.
Merthogy minden ilyen eset kifelé törvényesnek látszik, valójában politikai érdekeknek van alárendelve. A történések komoly veszélyt jelentenek minden uniós tagállamra, mert az EU-ba szokásjoggá vált a politikai életbe, és a szavazások kimenetelére gyakorolt bírósági beavatkozás.
Bármennyire is vigyáz egy állam a szavazás tisztaságára, ha az úgymond igazságszolgáltatás hierarchiájának csúcsán lévő bíróságok megsemmisíthetik annak eredményét.
Ezen kívül pedig bármely politikust, az Európai Unió óhajának megfelelően, kizárhatnak a közszereplésből.