A harc folytatódik

Normális ember már azt gondolta volna, vége a harci helyzetnek, mely kis hazánkban örökre fennáll, legalább is a konkrétumok ezt mutatják. Ám nem így van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a frissnek mondható hír, miszerint – el sem merem hinni – a brüsszeli bíróság drogpárti álláspont képviseletére kötelezné Magyarországot. Bravó!! Ugyan a Brüsszel által meghonosított rabszolgatartó attitűdöt már megszokhattuk, bár máig sem értjük igazán az ellenünk folyó arcátlan cselekedeteket, ha csak nem az áll a háttérben, hogy Magyarországot le kell törölni a Föld színéről, mert területünkkel, gondolkodásmódunkkal kilógunk ebből a dicstelen társaságból, melynek neve Európai Unió. Azt sem értjük, hogy akár egyetlen mondatukat, ajánlásukat is miért kellene elviselnünk, hiszen mást sem akarnak, mint amit a kezdetek óta, magyarán vazallussá, rabszolgává tenni az uniót alkotó népeket, elsősorban Magyarországot. Ez szerintem tény, számtalan bizonyíték van rá.

Itt van például a legújabb. Sokak által valószínű nem ismert, de mint fentebb írtam, Magyarországot drogellenes politikája miatt is bünteti Brüsszel. A hír szinte felfoghatatlan, ugyanakkor fel is háborít minden normális embert. Elsősorban azért, mert én nem gondolnám, hogy bármely ország – köztük a mi hazánk is – azt várná el az uniótól, hogy ilyen végtelenül aljas, és tényleg a rabszolga-tartásra hajazó magatartást tanúsítson, kivált, mint a demokrácia őrzője. Ami abban nyilvánul meg, hogy az EU, mint fő demokrata rendre büntet mindenkit, aki nem az ő demokrácia-elképzelése szerint éli életét. Hány bizonyítékot mondjunk erre? Felesleges. Hiszen itt van ez a legújabb, mely lényegében kötelezővé tenné számunkra, hogy drogpártiak legyünk. MI folyik itt? Ébredjen már fel a magyar társadalom, és csapjon már oda ezeknek a senkiháziaknak, de úgy, hogy a fal adja a másikat! Ébredj nemzetem! Hova keveredtünk?

Magam civilként és nem ismerve az uniós jogot /jobb is, jelzem/, kérdem az illetékeseket, ugyan magyarázzák már el a normális magyar embereknek, hogy milyen jog az, ahol – idézem – „a brüsszeli bíróság drogpárti álláspont képviseletére kötelezné Magyarországot”? Hogyan? – kérdezem. Miképp kell ezt értelmezni? Hogyan lehet egy ilyen társaságban benne lenni? Ki érti ezt? És ha érti, miért lapul? Miért nem magyarázza el, mi történik velünk? Vádolok tehát mindenkit, aki illetékes, és ezt nem teszi meg. Idézem még az ellenünk felhozott vád egy részletét arról, miképpen is magyarázta ez a velejéig romlott társaság a mi bűnünket, a kábítószerek elleni véleményünket. Nos, imígyen gondolkodnak: „Magyarország megsértette az uniós jogot, valamint a lojális együttműködés elvét azáltal, hogy a cannabis besorolásával kapcsolatban az Európai Uniónak az ENSZ Kábítószer-bizottsága következő ülésszakán képviselt közös álláspontja ellen szavazott.” Ez tehát a bűnünk, no meg ez a demokráciának hazudott politika és döntéshozatal. Őrület és pokol! Magam úgy gondolom, hogy ott egye meg a fene az uniós jogot, ahol van. Egy tisztességes ember nem hagyhatja a zsarolásnak, s az életünkbe való beavatkozásnak ezt az arcátlan módját, ennyit mondhatok.

Van viszont további kérdésem, melyre szerintem minden tisztességes magyar ember válaszra várna. Például arra, mi közük a mi törvényeinkhez, mi közük ahhoz, hogy mi nem vagyunk drogpártiak? Mit jelent szerintük egy ország függetlensége? Ha az uniós tanács közös álláspontjáról szóló határozat úgy szól, hogy jöhet a drog, vegyen és fogyasszon belőle mindenki akarata szerint, akkor holnap már azért fognak büntetni, mert nincs a zsebemben kábítószer? Mégis, mi folyik itt? Vagy egyszer majd az lesz a baj, hogy nem hordunk a zsebünkben atombombát? Miféle bandába kerültünk mi bele?

Tisztelt politikusaink! Ezen utolsó mondatom, pontosabban kérdésem válaszra vár. Ezt várjuk már régóta, több más esettel kapcsolatban is, melyeket összegezve a lényeg egyetlen mondatban fogalmazható meg: hol van, hová lett az önállóságunk, ha ez a romlott társaság, az EU rendre ugráltathat, megalázhat bennünket, no meg parancsolgathat? Ám mert nem jön válasz sosem, ki tudja, miért, úgy gondolom, nagy a baj. Világosan látszik, hogy önállóságunk még ebben a „drogkérdésben” is oda. Vajon mi lesz a következő? S mi minden vár még ránk a lassan elkezdődő választásokig? Milyen parancsok, milyen megaláztatások? Szerintem lesznek ilyenek bőven. Ám akár lesznek, akár nem, a kérdés kérdés marad. Mi keresnivalónk van ebben a dísztelen társaságban? S bizony, erre az egyszerű kérdésre belépésünk óta nem kaptunk hiteles, s főképp őszinte választ. Senkitől. Ha csak nem idézzük vissza a régi mondást, belépésünk mézesmadzagát, miszerint: nyithatunk cukrászdát Bécsben. Ja, persze csak akkor, ha kábítószereket is árulunk a fagylalt mellé.