Ördögűzők…

A farsang heteit éljük, és már javában áll is a bál. Az Európai Bizottság ugyanis megszavazta 90 milliárd euró hitel felvételét, ezt a pénzt pedig Ukrajna fegyverkezésére és az állami költségvetés megtámogatására elküldik Kijev feneketlen zsákjába. Az oktondi döntés talán a karneváli hangulattal magyarázható, amikor a nagy dáridó közepette „izzik a hegedű”, és ilyenkor nincs érkezése a józan észnek.

Pedig a zűrzavaros világban még inkább égető szükség lenne józan észre. Annál inkább is, mert a régi mondás szerint, aki tartozik, nem szabad ember. Márpedig itt az unió tagjainak eladósításáról van szó. Holott még a debilek is tudják, hogy a biztos csődhöz vezető úton az első lépés a kölcsönpénz azonnal kölcsönként továbbításával kezdődik. Ráadásul itt a nagystílű adakozónak annyi esélye sincs a „kölcsön” visszaszerzésére, mint kényszersorozott ukrán fiatalnak a hétvégi kimenőre. Persze ezt az EU ballib vezetői is jól tudják, de szemrebbenés nélkül évente halálra ítélnek többszázezernyi jobb sorsra érdemes, életerős ágyútölteléket. Csak azért, hogy a háború folytatásával időt nyerve saját pozíciójukat megtarthassák. A békétől úgy irtóznak, mint ördög a tömjénfüsttől. Amíg a fronton hullanak az ártatlan emberek, addig ők menőznek és sütkérezhetnek a biztonságos jólétben. Sovány vigasz tudni, hogy mióta világ a világ, a háborúk első áldozata mindig az igazság.

A farsangi mulatságok eredete a keresztény kultúrkörben a 40 napos, húsvét előtti böjtre vezethető vissza. Amikor az emberek a sanyargatás, az éhkopp megpróbáltatásai előtt még utoljára eleresztik a gyeplőt, a gátlások oldásához maszkot öltenek, jönnek a lakomák, bálok, zajos tivornyák. A velejükig romlott EU-vezetők most hasonló helyzetet teremtettek. Még tart a szinte korlátlan habzsi-dőzsi, ám a kölcsönök terhe alatt nyögve, hamar eljön az újabb megszorítások, a kényszerű koplalások ideje. És a böjt aligha ér véget húsvéttal. Szerencsére Kelet-Közép-Európában színjózanok maradtak a vezetők, Csehország, Magyarország és Szlovákia a felelőtlen adakozásból kimenekítette magát. A kölcsön ránk eső része itthon marad. Kedves Tisza-hívők, ezek után is lehet a kormányt tovább szidalmazni. A megspórolt, zsebben maradó forintokból még tán egy „Orbán takarodj!” feliratú molinóra is futja.

A tiszások túlhevült puffogása nem csupán a „mindenszarizmusra” vezethető vissza. Értelmezhető a néplélek természetes megnyilvánulásaként is. A pszichológiai törvény szerint ugyanis valami evolúciós örökség miatt az ember a rendet káosz nélkül nem bírja ki sokáig. Azért, mert a rend ugyan biztonságot nyújt, de ugyanakkor feszítő, elfojtott indulatok felhalmozását is előidézi, amely alól paradox módon éppen a káosz szabadíthat fel. E felismerés eredményeként a társadalmi egyensúly megőrzésére már az ókori Rómában is rendeztek a mai farsangoláshoz, búsójáráshoz hasonló hacacárékat. Ilyenkor a közösségi játékszabályokat egy rövid időre felfüggesztették, az urak szolgálták ki a cselédjeiket, a megválasztott bolondkirály hülye parancsokat osztogathatott, vidámkodtak, színes maskarákban nagyokat duhajkodtak, ettek, ittak. A karneválok kifordított világában oldódtak a társadalmi feszültséget, ezekben az időkben például nem is volt rabszolgalázadás.

Az a baj, hogy mostanság túl hosszúra nyúlik a nagy karnevál, és több, EU-vezetőnek beöltözött, Okos Tóbiás, maszkot viselő bolondkirály (és királynő) rá se hederítve az új világrendre, nem viccből nyomatja a háborús előkészületeket. A gonosz démonokról mára az álarc azonban lehullott. Hamarosan érkeznek ördögűző Patrióták. Amikor „lészen sírás és fogak csikorgatása”. De a végén mégis csak majd mi nevethetünk…