Régóta sokan mondogatják, hogy meg vannak számlálva Volodimir Zelenszkij órái, de egészen mostanáig nem hittem benne, hiszen látszatra nem csupán mindent túlélt, de egyre ünnepeltebb lett, ám most éppen az ukrán elnök erősítette meg saját mélyrepülését. Az a minden szintet alul múló sértegetési hullám, amire Zelenszkij davosi fórumon mondott beszéde adott jelt, egyértelműen azt jelzi, hogy az ukrán elit vesztét érzi. Az ilyen magából kiforduló emberek mindig kétségbeesésükben szájalnak, mintha azzal bármin is fordíthatnának.
Nem, még véletlenül sem a magyar válaszintézkedésektől kell tartaniuk, az elukránosodott – az ukránoknál is ukránabbnak mutatkozó – nagykövet bekéretése csupán annak tudatosítása volt, hogy a magyar kormányfő nem a német kancellár, akit nyugodtan májas hurkának nevezhetnek, és aki ettől úgy összecsinálta magát, hogy bakancsok és sisakok helyett azonnal korszerű tankokat, majd rakétákat kezdett küldözgetni. Ha kétségbeesésükben Hitler-bajuszokat rajzolgatnak miniszterelnökünknek, vagy éppen Szállasihoz hasonlítják, az nem oszt, nem szoroz. Magyarországon akkor is segítőkezet nyújtanak a háború elől menekülőknek, akkor is óvodákat, iskolákat hoznak létre számukra, ha vezetőik egymásra licitálva ócsárolják a magyar kormányfőt; ugyanakkor ettől egy lépéssel sem jutnak közelebb a NATO- vagy az uniós tagsághoz, sőt inkább távolodnak a kormányváltásba fektetett reményeik, hiszen egy önbecsülésére bármit is adó ember nem kezd barátkozni azzal, aki mocskolja; legalábbis mifelénk nem így szokás.
Lehet, hogy nem tűnt fel az ukrán elnöknek, de a leglényegesebb kérdések már régen eldőltek, sőt éppen nem Orbán Viktor babrált ki vele, hanem saját maga tette a guillotine alá a nyakát. Bármennyire is reménykedik Zelenszkij, bármennyire is bíztatják Brüsszelből, Londonból, Párizsból, Berlinből, az ő sorsa megpecsételődött. Pontosan akkor, amikor az európai vezetők által ajnározott komikus egy évvel ezelőtt azt hitte, hogy Washingtonban nyugodtan kioktathatja Donald Trumpot, aki antiszociális magatartását éppúgy tolerálni fogja, mint az európai politikusok. Az amerikai elnök azonban csak egy pojácát látott maga előtt, aki nem csupán az erőviszonyokra legyint, hanem a politikai kultúra írott és íratlan szabályait is felrúgja. Nem mintha Trump – ha szüksége úgy kívánja – nem hányna fittyet ezekre a megegyezésekre; csak hát „Quod licet Jovi, non licet bovi”, az pedig kérdéses sem lehet, kinek jut Jupiter és kinek a kisökör szerepe. Nem az alaszkai Trump-Putyin találkozón határozta el magát a realitásokkal tisztában lévő amerikai elnök, hanem akkor, amikor már megválasztása előtt eldöntötte, hogy második ciklusában nem a bolhák köhögése szerint cselekszik, figyelmen kívül hagyja az apró meg nagyobbacska áskálódókat, mert ha nem így tesz, semmiben sem jut egyről a kettőre. Csapkodhatja a Fehér Ház asztalát Zelenszkij, sziszeghetnek a korábbi világháborúkban felsült egykori nagyhatalmak képviselői, ő Oroszországgal és Kínával egyezkedik, mert az előbbi rendelkezik a világ legtöbb atomrakétájával, az utóbbi pedig lassan beéri az Egyesült Államok gazdasági erejét.
A hitlerezés, a szálasizás nem több félkegyelmű kutyavonyításnál, talán el sem jut Trumpig, aki nem egyszer kifejezte milyen nagyra tartja Orbán Viktort, így a fumigálásával aligha szerez nála jópontot a komikus; márpedig ő dönt az ukránoknak állítólag oly fontos Donbász hovatartozásáról, és ezen sem változtat néhány modortalan beszólás. Négy éve Isztambulban még nem kellett volna ekkora árat fizetnie Zelenszkijnek a békéért, ám ő inkább a bülbül hangú egykori brit miniszterelnökre hallgatott, és azóta is a Hajthatatlanok Koalíciójának szánalmas képviselői mögé próbál bújni, mit sem törődve azzal, hogy rájuk a nagyok asztalánál már nem osztanak lapot. Kibicelésük legfeljebb hátráltat, de annak is súlyos ára lesz.
Kezeljük tehát megértően Zelenszkij és társai kifakadásait, a vég kezdetén sokan képesek degenerált kiszólásokra, de ettől még elkerülhetetlen a sorsuk. Az ukrán főbohócért azért senkinek nem kell aggódnia, a hírek szerint az igazi diktátorokhoz hasonlóan a félvilágon vásárolt magának, családtagjainak kastélyokat, fényűző villákat, így az ukránok százezreinek halálba küldését lesz hol kipihenje.