Donbassz, az összetett stratégia műveszetének példája

Ismét tele van a sajtó olyan hírekkel, amelyek arról szólnak, hogy az orosz-ukrán háború amerikai közvetítéssel történő lezárása immáron elérhető közelségbe került, egy tárgyalásos megoldással. Bár jó lenne hinni abban, hogy a hamarosan 5. évébe lépő konfliktus, amely lassan hosszabb, mint az I. világháború hamarosan véget érhet, súlyos kérdések merülnek fel ezzel a rendkívül pozitív forgatókönyvvel kapcsolatban. Mielőtt belemennénk a részletekbe érdemes hozzátenni, hogy az összes érintett féltől, ideértve a nagybetűs Nyugatot is, jelentős áldozatokat kívánt a küzdelem, ennek ellenére az egyik lehetséges kimenetele mindig is a tárgyalásos rendezés volt.

Bár azt is hozzá kell tenni – legalábbis a jelen sorok szerzőjéhez hasonló realista gondolkodók szerint –, a rendezés legvalószínűbb időpontja a 2022. márciusi isztambuli közvetlen ukrán-orosz tárgyalások voltak. Mégis a felek szemlátomást mindent megtesznek, hogy legalább a remény életben maradjon. Ennek egyértelmű okai közé tartozik, hogy ha az ukrán vezetés meg akar őrizni bármit is korábbi befolyásából, legyen szó, területekről, nyersanyagforrásokról, lakosságról vagy politikai hatalomról, ahhoz legalább valamilyen szintű kompromisszumot el kell érjen. Ezzel együtt az orosz félnek is fenn kell tartania a kompromisszumkészség látszatát, hiszen a nemzetközi megítélése egyre többet számít, és ebben egy agresszív, kompromisszumképtelen hatalom kép többet ártana, mint használna. Elég csak a Szovjetunióra gondolni a nyolcvanas években.

Donald Trump pedig bevallottan a Béke Nobel-díjra hajt, így a XXI. század eddig legjelentősebb konfliktusának lezárásában, ha tényleges szerepet tud játszani, az jelentősen megnöveli esélyeit. Fentiek miatt egyértelmű, hogy a tárgyalás sorozat a háború utolsó utáni pillanatáig folytatódni fog. Ebben az alkudozásban azonban egyre többször hangzik el egy név, amelyet 2014-ig valljuk be, nagyon kevesen ismertünk, ez pedig a Dombasz régióé. A túlnyomó részt orosz etnikumú, vagy magukat orosznak valló lakosság által lakott területen, rendkívül jelentős nyersanyag kincsek és ipari kapacitások voltak a háború előtt.

Az utóbbi nyilván alaposan megsínylette a háború pusztítását, míg az előbbi kiaknázásának haszna nyilvánvalóan a győztesé lesz. Azonban a terület jelentősége nem elsősorban erőforrásaiban keresendő, hanem abban, hogy a Donbassz az arkhimédészi fixpont szerepét tölti be. Felügyeletének kérdését felhasználva az orosz vezetés ki tudja kényszeríteni, hogy folyamatosan az ukránok tűnjenek úgy, mintha akadályoznak a tárgyalásokat és a béke folyamatot. Nyilvánvalóan az orosz politikai célok között szerepel a Donbassz éppúgy, mint Ukrajna nyugati orientációjának visszafordítása, a nyugat által támogatott vezetés leváltása, illetve területek elcsatolása olyan módon, hogy az ukrán állam soha többé ne legyen képes a revansra törekedni. Ezek azonban nem teljesülhetnek tárgyalásos úton, mert sem az ukrán lakosság, sem a nyugat nem fogja elfogadni azokat.

Így marad a stratégiai aszimmetria módszere, amelynek során régóta hangoztatott és korlátozott(!) követelésekkel olyan igényt támaszt az ukrán vezetés irányába, amiről tudja, hogy az nem teljesítheti. A folyamat alatt zajlanak a tárgyalások. Ezért emiatt sem siet Oroszország a terület meghódításával. A cél sokkal inkább a folyamatok (tárgyalás és háború) fenntartása, Ukrajna gyengítése, eközben a saját veszteség minimalizálása, és az ukrán álláspont és állam gyengítése. Pont, ahogy Arkhimédész mondta, adjatok nekem egy fixpontot, és én kifordítom a sarkából a Földet. A Donbassz körül forog a tárgyalások elhúzódása. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az orosz vezetés tisztában van azzal, hogy az elhúzódó háború az ő érdekeit szolgálja, és szemlátomást nem tart attól, hogy az idő múlásával számára kedvezőtlen folyamatok indulhatnak meg.

Ezzel együtt tételezzük fel, hogy a jelenlegi hadműveleti tempó nyomán körülbelül jövő év közepére Oroszország elfoglalja a teljes területet. Nyilván ez sem fogja azt jelenteni, hogy ne találna egy újabb olyan pontot, amely ugyanazt a szerepet tölti majd be, mint a Donbassz. Természetesen a tárgyalások látszatának fenntartásával. A végén ezzel együtt jó eséllyel megvalósul az orosz célok maximális teljesüléséről szóló nyugati rémálom. A tény, amit Nyugaton a lakosság számára még csak most kezd finoman adagolni a negyedik hatalmi ág, a szélsőségesen elfogult fősodratú média.

Hogy is mondta Szun Ce? Ismerd meg önmagadat, és ismerd meg ellenfeledet, és száz csatában sem maradsz alul. Az EU vajon hogyan áll ezzel a kérdéssel?